Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
Általában nem rossz. A két (vagy inkább három) utolsó kép kivételével emészthetőnek, sőt némelyiket kimondottan jónak tartom. A rozsdás csatorna azért nem sikkes, hanem kimondottan elhanyagolt, kár volna ebből hosszútávú erényt kovácsolni:-)Az utolsó komódban viszont számos jó lehetőség rejlik.
VálaszTörlésA csatornát inkább poénból tettem ide... jól kiszúrtad! A komóddal kapcsolatban nagyon egyetértünk. Én általában szeretem az ipari elemeket bármilyen enteriőrben, csak az zavar, hogy nagyon gyakran "dizájntudatos státuszszimbólum"-szagúak.
TörlésÉn (még) ellenállok. :D :D Szép estét! Lili
VálaszTörlésEzek mind jók. Nekem mindig tetszik ha olyasmit használnak föl ami egyébként elveszett volna. Maga az indusztriál stílus az már más kérdés. Túlzásba nem szabad esni, mert akkor vagy modoros vagy túl sivár az egész, de azért egy-két darab az mindig elkél. Hogy az indusztriál lenne az új country? Talán egy kicsit, de azért igazán neeeeem!!
VálaszTörlés