Ugrás a fő tartalomra

Helló Moli-zászlófüzéres játék: eredményhirdetés!

Jó reggelt! 

Köszönjük a sok bókot, megosztást, lájkot: a Helló Moli-varrományok valóban megérdemlik, és nagyszerű volt a hangulat mindvégig. Örülnénk, ha Moli Facebook-rajongótábora 300 főre emelkedne. Oszd meg az oldalt ismerőseiddel!

Jó érzés jó ügyért, egy alkotó műhelyének megismertetéséért játékot indítani - a Country Komfort 2. szülinapja (2012. nov. 2.) előtti játékdömpingben több hasonló kézműves, kis műhely bemutatását tervezem, figyeljetek, ha szeretitek az ilyesmit!

A nyertes következik. A Helló Moli egyedi zászlófüzérét a random.orggal sorsolt sorszáma alapján

E. Oroszlán Anett 

nyerte!



Gratulálunk! Kérlek, írj egy e-mailt a countrykomfort@gmail.com címre, hogy egyeztethessük a részleteket.

Az iskolakezdésre, illetve téli ünnepek előtt kommersz ajándékok helyett érdemes Molitól tolltartót, füzetborítót, zászlófüzért, puha gyerekjátékot rendelni - nem nagy befektetés, ugyanakkor a minőségi kézműves termék szerezte öröm garantált.

Még egyszer, a kimondottan a Country Komfort-játékra tervezett bunting Moli menő fotóján:


Köszönöm, Moli, élmény volt veled játszani.



Megjegyzések

  1. Bizony hogy hurrrrrrááááááá, nagyon örülök!!!!
    Köszönöm szépen! :)
    Anett

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má