Ugrás a fő tartalomra

Dekooder-búcsútrilógia: III. rész


Itt is jelzem: 3700 Facebook-követőnél indítjuk az első szeptemberi játékot, gyertek!

Összegezve az eddigieket: időhiány miatt ott kell hagynom a dekooder csapatát, de jó emlékeim vannak az együtt töltött időkről, még ha néha kemény is volt beilleszteni a napirendbe az új poszt megírását. Pontosan ilyenkor, kedd reggel általában rég a cikkem vázlatán dolgoztam, amikor elkezdett világosodni. Meg a kukásautó jönni. :-) Itt az utolsó kedvencem. Szia, dekooder!

Dr. House-finálé: kiégett

   "Mind szánalmasak vagyunk. Ez tesz minket olyan érdekessé."
Szögezzük le: a végső House-epizódban a címe (Everybody Dies - Mindenki meghal) a legjobb. Abban ugyanis még megcsillan valami abból a régi, zseniális, önreflexív House-ból, aki egymaga elvitt a hátán egy sorozatot. Aki minden egyes részben minimum öt olyan bon mot-t lőtt el (köztük a legnagyobbat: "everybody lies" - "mindenki hazudik"), hogy nem lehetett nem imádni. 
(Szerző: Country Komfort)

final0.jpg

Olvasd tovább a cikket itt!




Megjegyzések

  1. Úgy érzem, hogy most és itt egy összefoglalóra szükség van. Mi volt a három kedvenced amivel búcsuzkodtál a Dekoodertõl?
    1. AGA
    2. Stay Calm & Carry On
    3. House MD
    Fantasztikus, perfekt and couldn’t be better! Ezt leginkább azért mondom, mert önzõ motivációim vannak. Egyrészt mert én is imádom mind a hármat. Igaz, hogy a posztert olyan igazán nem ismertem eddig, Te ismertettél meg vele, de így is imádom. Az AGA-ra mindig is vágytam, de hát sok pénz, még angliai jövedelemmel is, és House-t imádtam még akkor amikor a Jeeves & Wooster-ben vagya Fekete Viperában játszott Hugh Laurie. És most értünk el az igazi okhoz: mind a három vagy angol vagy köze van Angliához. Bár az AGA eredetileg valahol Skandináviában született, manapság már, azt hiszem, Angliában van belõle a legtöbb. A poszter az magától értetõdõen angol és House, bár igazán egy Yankee, de Hugh Laurie-nál nem kell angolabb színész, zenész, bohóc stb., stb., stb. Köszi ezeket a posztokat, nagyon élveztem õket!! xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az ilyen visszajelzésekért éri meg blogot írni!

      Törlés
    2. Örülök, hogy örülsz!! Egyébként egy kicsit én is szoktam néha-néha örülni az ilyesminek bár az én blogom nem publikus, csak baráti és családi körben olvassák és azok közül se sokan. Alig-alig van visszajelzés, de éppen ezért örülök amikor van. Az abszolut kedvencem az az volt, amikor az egyik Brüsszelben élõ angol barátom azt írta (de nem a blogon, hanem egy Facebook üzenetben), hogy a két legjobb dolog amit rendszeresen olvas és ami tartja benne a lelket az egy mindkettõnk által nagyon szeretett angol politikai web oldal és az én blogom. Aahhhh! Olyan jó meleg volt a szívem körül azon a napon. Szóval ezt egyébként azért írom, mert nehogy azt hidd, hogy ha nincsenek visszajelzések az azt jelenti, hogy nem tetszik. Ez a haver évente ha kétszer ír valamit a blogomon pedig mindig olvassa és nagyon szereti. Na látod, lusták az emberek, ilyen az élet! :-)

      Törlés
    3. Lehet, hogy hozzá fűződik a "stinky" álnevű szenzációs fokhagymás-fűszeres-majonéz-sztori vagy csak összemosok dolgokat?

      Törlés
    4. Nem, az egy nála sokkal idõsebb házaspár volt még a 70-es években. És nem Belgiumban, hanem Lausanne-ban, Svájcban. Hogy nehogy azok akik értik a “stinky” jelentését megijedjenek, ez egy olyan majonnéz amiben mustár, ketchup, só, bors, cukor, metélõhagyma és fokhagyma is van. Az arányokat majd egyszer elmesélem, de az biztos, hogy nagyon finom!!

      Törlés
    5. ehhe, egyébként minden stimmelt!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

14. blogszülinap

Ma, akárcsak 2010-ben ugyanezen a napon, két bejegyzést írok, hogy így ünnepeljem ezt a felületet és azt a sok mindent, amit attól kaptam, hogy tizennégy éve írok online naplót. :-) Utána viszont lehetséges, hogy tartok egy kis szünetet, mert van néhány időigényes dolog, amire jobban kellene koncentrálnom most, mint erre a hobbira.  Az a "probléma," hogy mivel mostanában újra szeretek blogot írni, ha van szabadidőm, automatikusan az jut eszembe, hogy befejezzem a megkezdett bejegyzés-vázlatokat, holott igazság szerint okosabb lenne most mást gyakorolni. Addig is, amíg visszatérek, néha benézek majd: írjatok kommentet akár ide, akár más posztok alá, válaszolni fogok rájuk! Akkor jöjjön néhány narancsos árnyalatú fotó és a rövid beszámoló arról, milyen az őszi szünet a háznál. H. szalagavatója után jó beteg lettem -- nem lepett meg, a sorozatos nem alvás nyilván megtette a hatását --, úgyhogy az egész hét torokfájással és náthásan telt. Egyedül azért tudtam dolgozni, mert H.  h...

Nyerj BeCake' tortatartót! - interjú és játék a TeaRoom gasztrobloggereivel

November 2-án lesz a Country Komfort második születésnapja! A tavalyi torta és a hozzá kapcsolódó játék annyira jó emlék maradt, hogy biztos voltam benne: idén is megünnepeljük a blogszülinapot. Bemutatom a TeaRoom gasztroblogot: három tehetséges lány, Edi, Vera és Eszti írja, akik receptjeiket igényes grafikákkal, gyönyörű fotókkal, egyéni ötletekkel fűszerezik. Ráadásul a bloghoz kapcsolódva egy önálló, hiánypótló brand is létrejött: a BeCake' tortatartó-manufaktúra. Végre nálunk is hozzá lehet jutni ilyen szépséges tortatálakhoz - olvasd el az interjút, és ha szeretnél nyerni egyet, játssz velünk! (A blog születésnapján bemutatom azt a szuper tortát, amit a lányoktól kaptam. Mert torta nélkül nincs szülinap. :-)) Miért a (Green) TeaRoom nevet választottátok a blogotoknak? Amikor megalapítottuk a blogot, akkor mindhárman a Greenroom-nál, egy kreatív ügynökségnél dolgoztunk. Napról-napra egyre többet esett szó a mi kis hobbinkról, melyet végül egy blog for...