Ugrás a fő tartalomra

Dekooder-búcsútrilógia: II. rész

Szerző:
A dekooder nekem azonkívül, hogy klassz tréning volt a csapatmunka és a közös ügy terén - amit nem árt időről időre kipróbálni -, arról is szólt, hogy a blogírás "lejön az internetről", a blogger mint hús-vér ember viselkedik. Több kedves ismerősöm lett a szerkesztők közül, akikkel ezek után is szeretnék találkozni. És kávézni. És sütizni. És sörözni. 

Van egy brit szlogen, ami mémmé vált: "Keep calm and carry on", azaz: "maradj nyugodt és folytasd" . Erről írtam az egyik kedvenc cikkem. Egy bibi van: az egyik szerkesztőtársam jelezte, hogy azért ahhoz, hogy átjöjjön az üzenet, eléggé kell tudni angolul. Teljesen igaza van; nem szeretnék úgy csinálni, mintha csak a profi angolosoknak írtam volna a bejegyzést, ezért aki szeretné, hogy valamelyik plakátot lefordítsam, jelezze nyugodtan kommentben! Köszönöm.

Maradj nyugodt - és izé...!

Mi az: ha feldobom, szólás, ha leesik, poén? Hát a híres angol mondat: Keep calm and carry on. Maradj nyugodt és tarts ki. Folytasd, amit elkezdtél. Akkor minden rendben lesz. Aha, persze. Nehogy elhidd!

KEEP-CALM-AND-CARRY-ON-RED-POSTER-WHITE-FRAME_large.jpg


Ki gondolta volna? A mára világszerte ismert szlogen eredetileg propaganda-szöveg volt, amit a brit kormány terveztetett 1939-ben, a második világháború kezdetén, hogy kitartásra, a megkezdett tevékenységek folytatására buzdítsa a népet. (szerző: Country Komfort)

Olvasd tovább itt!




Címkék:

Megjegyzések

  1. emiGrants2012. szeptember 1. 12:44

    A videóban azt kérdezik, hogy mitõl lett ez ilyen népszerü a 21-ik században? Miért kapta föl a világ olyan hirtelen? Szerintem azért, mert rezonált az emberekben valami a háborús idõkben kényszerü kitartásról. Egy teljesen harmónikus, tragédiáktól mentes, boldog és békés idõszakban semmi nem lett volna ebbõl a poszterbõl. Éppen azért, mert most is van rengeteg az életünkben ami kihozhat és ki is hoz bennünket a sodrunkból, van szükségünk valakire aki ránk szól: “Nyugi, maradj nyugodt és menj tovább! Ne hagyd, hogy kihozzon a sodrodból. Fogjunk össze, úgy jobban megy!” Magyarul a ‘war spirit’, amire szükségünk van, a háborús összetartás szellemére, ami átsegítette a briteket a rossz idõkön és ami szerintem nem ártana jelenleg a magyaroknak sem! :-)

    VálaszTörlés
  2. aromillo - Máthé Fanni2012. szeptember 2. 21:30

    Annyira azért nem kell tudni hozzá angolul... Valamennyit kell, az enyém elég, de nem nevezném magam profinak...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. country komfort2012. szeptember 4. 12:38

      öö Fanni, oké, bocs a nem egészen pontos meghatározásért

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk