Ugrás a fő tartalomra

Az Facebookon történő ki- és belájkolgatásrúl - bloggerszemmel

Nem lakberendezős téma, hanem fészbukos.

A Fáccsével kapcsolatos, ahogy az értelmiségi szlengben hívni kell.


A "fenn vagy most face-en?"-kérdés, ha nem is mindannyiunk, de sokunk életének részévé vált, és mi, akik a blogunkkal is fenn vagyunk a "Face"-en, figyeljük a statisztikákat, és gyűjtjük a követőket.

Abban az illúzióban ringatva magunkat eközben, hogy közösséget építünk.

És ha szemfülesek vagyunk, azt is látjuk, ha valaki belájkol* minket, osztán meg ki-. 


Főként olyankor feltűnő ez, ha időről időre ismételten felbukkan ő. Mert igazából nem érdekeljük, vagy túl sok neki a jelenlétünk, vagy csak játszani jött, és rögtön ment is.

A be- és kilájkolás alapjog egy demokratikus világban. A világért sem kérdőjelezném meg.

Az adminisztrátor látja a bejövő embereket, de nem látja a kimenőket. Fair play. Mégis, picit illúzióromboló újra meg újra így találkozni össze valakivel az éterben. 

Kedves Bloggertársaim! Ti hogy vagytok ezzel?



Mondjuk, amióta egy kedves ismerősnek vélt Facebook friend törölt az ismerősei közül, már semmin nem lepődöm meg. Inkább szórakoztat. És nagyon élvezem a FB uralma nélkül töltött napokat, amikor a családdal megadjuk magunknak azt a luxust, hogy nem internetezünk.

Ami pedig a legfontosabb: imádom a Country Komfort lelkes, értő és hűséges olvasóit. Titeket.


Viccesen idetartozik: 12 fő kell csak (3939 fős Facebook-tábor a cél), és a szülinap előtti, ünnepi időszak jegyében új játék indul. Remélhetően a kemény magnak.

Uff.

*mindenkivel együttérzek, akit a hideg ráz a szótól, de ez a szakkifejezés.




Megjegyzések

  1. Engem nem csak toroltek, hanem le is blokkoltak...ugy, hogy nem is tudom miert. Raadasul, azt sem tudom, hogy kell valakit blokkolni:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Petra, együttérzek... a blokkolás egészen biztosan inkább az illetőről szól, mint rólad. Na, hát ilyen ez a modern, Facebookos világ.

      Törlés
  2. Szia! én csak "face"-en találkoztam a blogoddal, nagyon tetszik!!! Én is szoktam ilyen dislike-okat végezni, annál egyszerű, primitív és hiú indoknál fogva, hogy az idővonalam fejlécében, azon kedvelések látszódjanak csak amik esztétikusak, szépek, ahogy hirtelen rápillantok az adatlapomra vagy hogy is nevezik mostanában. mert ha tetszik egy oldal de a profilképe nem, akkor bizony egy régebbről kedvelt szép profilképpel rendelkező oldalt dislike-olok és ujra like-olom:-). Őszintén még sosem fordult meg a fejemben, hogy ez valakinek kellemetlenséget okoz:-(. Remélem sokan vannak még ilyen zizik mintén és nem csak a játékok miatt keresik az oldalakat:-). További jó munkát!!!
    Üdv. czt

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Timi, persze, nagyon kedvesen írtad le, és abszolút érthető! Nem számonkérni akartam, az vicces is lett volna, mert mindenkinek szíve joga a saját FB-profilján belül cselekedni. Inkább egy elhallgatott jelenségről szerettem volna kimondani, hogy van. Hasonlóképpen élek én az "elrejt" funkcióval. Kilájkolni akkor szoktam, ha valami nagy gázt érzek egy oldalnál (pl. ha vega blogger nyers húsok képét tenné fel :D).

      Törlés
    2. értem, azt hiszem ezzel fogok én is próbálkozni ezentúl :-), meg is keresem hol leledzik az opció:-)

      Törlés
  3. Olvaslak, de nem "fészelek", ha játékok vannak, s lájkolni kell kimaradok. Tudod, néhány blognál nagyon erőltetik, ezt nem szeretem. Kedvelhessek mindenkit úgy, ahogy nekem jó, ha nem vagyok menő akkor is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Holdgyöngy! Köszönöm - és te vagy az egyik oka annak, hogy a jövőben lesznek nem Facebookos játékok is.

      Törlés
  4. polovics erzsébet2012. szeptember 27. 10:40

    sokszor hiába akarok bejelentkezni nem sikerül azt irja ki hogy az oldal nem található.Ugyanugy a többihez betudok lépni bármikor.Ide csak ha valahol meglátom egy egy hozzászólást ,és akkor rámegyek a címre.Mi lehet az oka ?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Erzsébet, megváltozott a FB-oldal: facebook.com/countrykomfort. Ez lehet az ok! Köszi.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p