Ugrás a fő tartalomra

A bazsalikom, a fellépőzsámoly és a Farrow and Ball-festék e(c)sete

Ma ebédre pizzát akartam sütni. Saját kézzel gyúrt tésztából, s.k. szósszal, és ami a legfontosabb, friss bazsalikommal.
 

Így is lett, a tészta gyönyörűen megkelt, a szósz készen várta a bevetést, és vettem reggel bazsalikomot. De mivel ma szabad délelőttös vagyok, motoszkált bennem a tettvágy: nem akartam csak a gép előtt ülve és takarítással tölteni azt a pár szabad órát.

Kivonultam hát a konyhai balkonra. Egy ikeás fellépőt szemeltem ki a festésre, amit lustaságból natúran hagytunk a megvétel után. Vittem a Bosch excentercsiszológépem, az idáig folyton koszosodó zsámolyt néhány kör csiszolással pikk-pakk előkészítettem a festéshez, és nekiestem.

előtte
lecsiszolva

Volna. De a gyönyörű, Elephant's Breath árnyalatú festéken és alapozón kívül minden festős cuccom vidéken van. Úgyhogy elkezdődött az ecsetvadászat. Sikerült egy kicsike, vékonyat előbányászni az egyik konyhai fiókból, de azt is tudtam, hogy festőhenger nélkül semmit sem fog érni.



Igen, itt van egy sarokra egy festékbolt, de én már itthoni kisgatyában és trikóban álltam, és tökre nem volt kedvem lemenni hengerért. :-)

Találtam egy kósza, olcsó szivacshengert, nyél nélkül. Király.

Aztán, mivel még mindig nem akartam lemenni, megoldottam a dolgot - és most ne tessék hangosan röhögni - egy régi fondü-nyárs elhajlításával és hengerbe passzintásával.

DIY-henger

És itt jött a képbe a bazsalikom. Tudtam, hogy ezzel a cseréppel és zölddel szeretném lefényképezni a kész alkotást, úgyhogy bele kellett húznom, mert a pizza csak friss bazsalikommal pizza, és két órával voltam ebédidő előtt.

Ezt a sztorit nem azért írom le, hogy azt a látszatot keltsem, mekkora DIY-blogger vagyok, hiszen nagy dolog, lefestettem egy natúr fa fellépőt...

Azért írom le, mert a festék valami fantasztikus.

Tények, ismét:
- nem büdös;
- nem ártalmas az egészségre;
- hercehurca nélkül lemosható a kezünkről és/vagy a padlóról, az ehhez szükséges anyagok: szappan + víz;
- a "Farrow and Ball-festékek drágák!"-mítoszhoz: a 750 ml-es alapozóból és fedőfestékből annyira keveset használtam fel, hogy maximum 1200-1500 forintba került ez a felújítás. Estate Eggshell, azaz beltéri, matt hatású, nagyon ellenálló festéket alkalmaztam, ahogyan a konyhaszekrénynél is.

Ilyen volt, ilyen lett:
alapozás után


Elephant's Breath színre festve:





U.i.1.: Amióta a Farrow and Ball 132 színét ismerem, kicsit gépi színkevertetés-ellenes lettem. Nekem ezek a színek tökéletesek, és ami nagyon fontos: pontosan ugyanaz az árnyalat reprodukálható, ha elfogy a festék/sérül a bútor/a fal stb. Most ennyi reklámot gondoltam - de őszintén.

U.i.2.: A pizza mennyei lett.




Megjegyzések

  1. Gratulálok, ismét remekeltél. nagyon szép lett.

    VálaszTörlés
  2. Csodás minden képed, de a legjobb az az, amit a Facebook-ra is feltettél. Onnan föntrõl a sikkes fellépõ az étvágygerjesztõ bazsalikommal, kár, hogy én már ettem, igaz, hogy lecsó volt, amit szintén imádok!! És hogy tovább ragozzam a drága festék témáját: ma volt nálunk a festõ és mázoló, hogy megegyezzünk mikor jön újra festeni a falat és mázolni a kültéri faburkolatokat, szegélyeket és oszlopokat. A fal az csak meszelve lesz, de míg beszélgettünk megkérdezte a fából levõ részekrõl, hogy “Mikor csináltam én ezt eredetileg?” 2000-ben, válaszoltam én. Nem akarta elhinni. Az anyag, amit akkor használtunk és most is használni fogunk az egy svéd festék volt és Bondex névre hallgat. Nem akarok ellen hirdetni a Farrow & Ball-nak, de nem konkurránsa, mert a Bondex inkább pác és lazúr, mint olyan mindent takaró festék, mint a F&B. 12 évig tartott, a hóban, jégesõben, tüzõ napon és viharos szélben. Ha elosztom 12-vel amibe került, mert drága volt, az biztos, akkor mennyi jön ki? Garantálom, hogy sokkal olcsóbb, mintha szokásos festékkel már minimum 3-szor, de talán 4-szer is kellett volna felújítani. Tanulság: a drága mindig olcsó a jó minõsége miatt. Persze az is igaz, hogy össze kell hozni rá a pénzt már kezdetben és talán ezért használnak sokan itthon alacsony minõséget, mert vagy nincs hozzá elég vagy nem akarják rákölteni. Szerintem megéri!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. emiGrants,
      nagyon tanulságos, amit leírtál.
      Most jut eszembe, milyen jót beszélgettünk a bazsalikom-mániánkról!
      J.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má