Ugrás a fő tartalomra

Mit csináltam az elmúlt hetekben?

1. Volt nálunk szülinap, keri partival,


2. brownie-val


3. és textilfilces gyerekrajzból készített zászlófüzérrel.


4. Berendeztem pár majommal edénnyel a nemrégiben felújított tálaló-/konyhaszekrényt (fogantyúk még keresés alatt),





5. és kipróbáltam a Bosch-gépparkom következő tagját, a hőlégfúvót.




6. Bár nagyon pöpec dolog az excentercsiszoló, mégis, van egy pont, amikor az ember besokall a portól és a zúgástól, és szíve szerint kicsit pihentetné a dolgot, de eközben haladnia is kéne. Nálam legalábbis eljött ez a pont, és szuper, hogy van egy Szinte Néma Hajszárítóra :-) emlékeztető, precíz gépem, amivel megszabadítottam a következő megmentendő bútordarabot a festéktől. Őt néztem ki:









7. És reggelente hámozgattam a rétegeket róla. Festés után jelentkezem, és megmutatom, mit sikerült kihozni belőle.

8. Júliusban egyesítettem két túlpakolt és kupis könyvespolcot, hogy helyet nyerjek. Ilyen volt (bal), ilyen lett (jobb):







9. Készült egy újabb bunting is - nagyon tetszik a mintája, a színe, és persze, 100% újrahasznosítás, mondanom sem kell.


10. Az egyik legjobb nap eddig az volt, amikor besokalltunk a városi hőgutától, felszálltunk egy vonatra, és kimentünk a Duna-partra. Imádom, hogy a gyerekek azonnal tudják, mi az élet értelme: a várépítés és az, hogy a kész építményt megvédjük a hullámoktól. :-)

Nektek hogyan telik a nyár?




Megjegyzések

  1. Minden elismerésem a Tiéd. Igen mozgalmas hónap van mögötted.
    Örömmel látom, hogy a bútor felújítást folytatod.
    Azért néha pihenjél is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, neska! Azért a bútorcsiszolást nem tudnám/tudom minden nap csinálni, úgyhogy örülök, ha odajutok. Alig várom, hogy festhessek!

      Törlés
  2. Vagány vagy!
    Egyedül a könyvespolcos részért nem irigykedem, úgy látom, ugyanolyan reménytelen, mint nálunk. Én is max ennyit tudok kihozni sok-sok munkával, de a rendezettség is számít.

    Jól értem, hogy ettől a géptől lepattogzik a festék? Jók a zöldek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, a könyvespolc-kérdés enyhén szólva nem oldódott meg teljesen (ez a kép nagyszülőnél készült, ahogy az a sok A-P-Gergő-kötetből kikövetkeztethető...); az én könyveim Pesten végképp nem férnek el, így dobozokban várják, hogy megvilágosodjak a helyüket illetően.

      Törlés
    2. Ja, és igen, a hőlégfúvótól felolvad-púposodik a festék, amit aztán letolhatunk a spaklival. Némi bűzzel jár, de halk vs. porral jár, de zajos (csiszológép).

      Törlés
  3. Nálunk volt Olimpia nézés, unokázás (Skype-on keresztül), szilva szedés a cefrébe, pickled onion, jam és lecsó eltevés. Most a Zemplénben vagyunk tájfutóversenyen meg kirándulgatunk, geoládázunk stb. Pihenés nuku, de majd lesz. Szeptemberben majd össze kell jönnünk, mert most jutott eszembe, hoyg még mindig nem adtam oda azokat a magazinokat amiket angolhonból hoztam Neked. xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jól hangzik ez a sok program! Lecsót mi is tervezünk eltenni, mert annyira szokott hiányozni télen. Szeptemberben elsősorban azért kell összejönnünk, hogy lássunk benneteket, de persze magazines are always welcome!

      Törlés
  4. a zempléni tájfutóversenyen jártam én is :)
    és... most jut eszembe, hogy jön ismerős holnap Angliából, egyik délelőtt, a másik délután, valami kívánság, spec magazin? nehogy már kettő egyforma legyen :D már ha nem lopom el az ötletet emiGrantstól :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ÁÁ, köszi, csak most látom. Tudod, a 25 beautiful homes-szal vagy a country homes and interiors-szal vagy a period livinggel mindig le lehet venni a lábamról... de semmi kényszer! És kösz, hogy gondoltál rám. Kis tervünkkel kapcsolatban dátum kezd kirajzolódni, majd írok!

      Törlés
  5. Úgy néz ki, hogy Judit nem nézte a blogot az elmúlt napokban, így nem tudom lemaradt-e az angol látogatóidról. Remélem nem. Nem valószínü, hogy ugyanaz a magazin legyen, mert az enyémeket még júniusban vettem.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p