Ugrás a fő tartalomra

"Volt egyszer egy iciri-piciri házacska..."

...pontosabban lakás. Amit akkora élvezettel rendeztek be a tulajdonosai, mintha legalábbis krőzusok lennének. Mi sem aktuálisabb manapság, mint az az üzenet, hogy kis helyen, messze az ideális körülményektől és anyagi/gazdasági helyzettől is érezzük magunkat jól! 

Csakazértsem fogom blognyelven azt mondani, hogy "három kislakást hoztam nektek mára", van viszont rögtön két kérdésem.
Ha van kedved, írd le: milyen ötletek tetszenek az alábbi lakóterekből, és melyiket tudnád a leginkább elképzelni magadnak?

Pluszkérdés elszántaknak: milyen kiegészítővel/dekorációval country-asítanád őket?

1.






2.




3.













(forrás: 1, 2, 3)



Megjegyzések

  1. Az elsőt választom a játékra. Hogy miért? Mert tökéletesen üres. Szerintem ezeket lehet legjobban és legnagyobb lelkiismeret furdalás nélkül átváltoztatni. A kör asztal helyett bár tetszetős, de biztos, hogy szögleteset választanék, mert kisebb helyet foglal, akár kinyithatós változatot. A széles ágy helyet is kinyitható kanapé kerülne a lakás egyetlen szobájába. Jönnének polcok, a két fehér zárt tároló helyett magasabb szekrényt választanék, az egyik helyett könyvespolcot. Vagy maradna a két komód és fölé mennének a polcok. és SZÍNEK! Textileken- csíkos+kockás párost nagyon el tudok itt képzelni, akár minimális virágossal, de nem nagy mintákkal nehogy összenyomja ezt a kis teret. Aztán a falakat is lehet színesre festeném, mondjuk zöld és sárga árnyalataival. Jelölve az egyes funkciókat a szobában, de nem nagy kontrasztokkal, csak szépen finoman.
    Hirtelen most ennyi. Köszönöm a kreatív játékot! Szép napot! L

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves L., júj, a csíkos-kockásat én is nagyon szeretem, és nagyon való ide! A helyspórolás kell, nem értem, miért ennyire kihasználatlan a komódok feletti rész. Tetszik a falszínezés-ötleted is - az otthonná tenné ezt a teret, ami most inkább "kiadó lakás"-ra emlékeztet.

      Törlés
  2. Érdekes, hogy otthonzalában úgy értelmezte ezt a ‘játékot’, hogy mit változtatna rajta és valahogy elfelejtkezett a country-asításról. Persze így is lehet játszani, de én inkább azzal kezdeném, hogy melyikben lennék el szívesen. Hogy õszinte legyek, ha muszáj akkor bármelyikben, sõt, szerintem még ha nem nagyon muszáj akkor is. Mind a három nagyszerüen oldja meg a falatnyi tér nagyon ügyes, fantáziadús és praktikus adaptálását, berendezését a mindennapi életre. És mert IKEA imádó is vagyok, így még a nagyon IKEÁs is igazán tetszik. De hát ez ugye a lényeg elpasszolása, tehát elõször is melyik tetszik a legjobban? Hát minden vita nélkül a második. Az elsõ már megint túl klinikaian fehér nekem, míg a harmadik egy kicsit túlzsúfoltnak tünik a fotók többségében. A második megõrizte a levegõsség látszatát a kis tér és a viszonylag sok cucc ellenére is. Ugyanakkor, ha a színeket nézzük, akkor a második az, amely élhetõ szerintem, vannak benne mélyebb tónusok, emberibb, lakottabb, mint a másik kettõ. Na most ha a country-asításról van szó, akkor is másodiknál van a legkönnyübb dolga az embernek. A vakolatlan tégla az már azonnal country, itt több a fa, leginkább a polcoknál ott a Belfast mosogató is, és így country-sabb, régimódibb az anyagok terén és részben a berendezésével .
    A dekor viszont mind a háromban modern és többnyire pasztell. Szerintem mind a hármat úgy lehetne country-ssá tenni ha több természetes anyagot, egy-két régi dolgot és talán saját készítésü bútort, kütyüt bedolgozna azember. Ez persze egyéni izlés kérdése, nálam esetleg lenne egy pár régi konyhaeszköz, hagyományos függöny, a térelválasztókból egy-kettõ vesszõbõl vagy raffiából, - most más nem jut eszembe.
    Köszi ezt a posztot. Komolyan sokat kellett gondolkoznom rajta és ennek ellenére sem jutott túl sok dolog az eszembe. Talán ez azt bizonyítja, hogy mind a három tér annyira markánsan viseli a designer, decorator, interior designer keze jegyét, hogy nehéz beleszólni. Ez egyébként mindig érvényes, szerintem, hogy minél karakteresebb valami, annál nehezebb átkutyulni valami másra ami kívülrõl jön.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem is a másodikban van meg az a plusz, amiért többször visszanéztem a képeket. Az is jó benne, hogy csinos bútordarabokat választottak, így nem érezzük "lefokozva" a lakást - attól még, hogy kicsi, nagyon stílusos. emiGrants, köszönöm az intelligens és átgondolt válaszokat!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p