Ugrás a fő tartalomra

"Volt egyszer egy iciri-piciri házacska..."

...pontosabban lakás. Amit akkora élvezettel rendeztek be a tulajdonosai, mintha legalábbis krőzusok lennének. Mi sem aktuálisabb manapság, mint az az üzenet, hogy kis helyen, messze az ideális körülményektől és anyagi/gazdasági helyzettől is érezzük magunkat jól! 

Csakazértsem fogom blognyelven azt mondani, hogy "három kislakást hoztam nektek mára", van viszont rögtön két kérdésem.
Ha van kedved, írd le: milyen ötletek tetszenek az alábbi lakóterekből, és melyiket tudnád a leginkább elképzelni magadnak?

Pluszkérdés elszántaknak: milyen kiegészítővel/dekorációval country-asítanád őket?

1.






2.




3.













(forrás: 1, 2, 3)

Megjegyzések

  1. Az elsőt választom a játékra. Hogy miért? Mert tökéletesen üres. Szerintem ezeket lehet legjobban és legnagyobb lelkiismeret furdalás nélkül átváltoztatni. A kör asztal helyett bár tetszetős, de biztos, hogy szögleteset választanék, mert kisebb helyet foglal, akár kinyithatós változatot. A széles ágy helyet is kinyitható kanapé kerülne a lakás egyetlen szobájába. Jönnének polcok, a két fehér zárt tároló helyett magasabb szekrényt választanék, az egyik helyett könyvespolcot. Vagy maradna a két komód és fölé mennének a polcok. és SZÍNEK! Textileken- csíkos+kockás párost nagyon el tudok itt képzelni, akár minimális virágossal, de nem nagy mintákkal nehogy összenyomja ezt a kis teret. Aztán a falakat is lehet színesre festeném, mondjuk zöld és sárga árnyalataival. Jelölve az egyes funkciókat a szobában, de nem nagy kontrasztokkal, csak szépen finoman.
    Hirtelen most ennyi. Köszönöm a kreatív játékot! Szép napot! L

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves L., júj, a csíkos-kockásat én is nagyon szeretem, és nagyon való ide! A helyspórolás kell, nem értem, miért ennyire kihasználatlan a komódok feletti rész. Tetszik a falszínezés-ötleted is - az otthonná tenné ezt a teret, ami most inkább "kiadó lakás"-ra emlékeztet.

      Törlés
  2. Érdekes, hogy otthonzalában úgy értelmezte ezt a ‘játékot’, hogy mit változtatna rajta és valahogy elfelejtkezett a country-asításról. Persze így is lehet játszani, de én inkább azzal kezdeném, hogy melyikben lennék el szívesen. Hogy õszinte legyek, ha muszáj akkor bármelyikben, sõt, szerintem még ha nem nagyon muszáj akkor is. Mind a három nagyszerüen oldja meg a falatnyi tér nagyon ügyes, fantáziadús és praktikus adaptálását, berendezését a mindennapi életre. És mert IKEA imádó is vagyok, így még a nagyon IKEÁs is igazán tetszik. De hát ez ugye a lényeg elpasszolása, tehát elõször is melyik tetszik a legjobban? Hát minden vita nélkül a második. Az elsõ már megint túl klinikaian fehér nekem, míg a harmadik egy kicsit túlzsúfoltnak tünik a fotók többségében. A második megõrizte a levegõsség látszatát a kis tér és a viszonylag sok cucc ellenére is. Ugyanakkor, ha a színeket nézzük, akkor a második az, amely élhetõ szerintem, vannak benne mélyebb tónusok, emberibb, lakottabb, mint a másik kettõ. Na most ha a country-asításról van szó, akkor is másodiknál van a legkönnyübb dolga az embernek. A vakolatlan tégla az már azonnal country, itt több a fa, leginkább a polcoknál ott a Belfast mosogató is, és így country-sabb, régimódibb az anyagok terén és részben a berendezésével .
    A dekor viszont mind a háromban modern és többnyire pasztell. Szerintem mind a hármat úgy lehetne country-ssá tenni ha több természetes anyagot, egy-két régi dolgot és talán saját készítésü bútort, kütyüt bedolgozna azember. Ez persze egyéni izlés kérdése, nálam esetleg lenne egy pár régi konyhaeszköz, hagyományos függöny, a térelválasztókból egy-kettõ vesszõbõl vagy raffiából, - most más nem jut eszembe.
    Köszi ezt a posztot. Komolyan sokat kellett gondolkoznom rajta és ennek ellenére sem jutott túl sok dolog az eszembe. Talán ez azt bizonyítja, hogy mind a három tér annyira markánsan viseli a designer, decorator, interior designer keze jegyét, hogy nehéz beleszólni. Ez egyébként mindig érvényes, szerintem, hogy minél karakteresebb valami, annál nehezebb átkutyulni valami másra ami kívülrõl jön.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem is a másodikban van meg az a plusz, amiért többször visszanéztem a képeket. Az is jó benne, hogy csinos bútordarabokat választottak, így nem érezzük "lefokozva" a lakást - attól még, hogy kicsi, nagyon stílusos. emiGrants, köszönöm az intelligens és átgondolt válaszokat!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…