Ugrás a fő tartalomra

Étkező és (most már) csak az

Az Yvestown bloggere hasonló problémákkal küzdött, mint mi: ő sem találta egy helyiség funkcióját a lakásán belül. Nálunk a hall a neuralgikus pont: egyszerre kell(ene) dolgozónak, étkezőnek, könyvtárnak és zeneszobának lennie. És egyiknek sem tökéletes. 

De nézzük, mit talált ki Yvonne!

Először kinevezte a "túl nagy és túl fényes szobát" dolgozónak.

Azután a párja dolgozójának.

Mindeközben ott állt egy étkezőasztal, amit nagyobb ünnepeken (háhá, mintha magunkat hallanám!) rendszeresen használtak is.

Egy napon aztán Yvonne vett egy mély levegőt, és azt mondta: ez a helyiség mostantól 100%-ig étkező lesz.

És megcsinálta. Szerintem nagyon klassz lett, bár a rózsaszín tálalószekrény már egy picit feszegeti a giccshatárokat... Gyönyörűek a fal- és padlószínek (Farrow and Ball), és a nálunk is egyre divatosabb festett hajópadló itt is telitalálat.

Szerintetek?





u.i.: a pianínót azért meghagyta... ;-)

(forrás)



Megjegyzések

  1. Nekem nagyon tetszik! A rózsaszín kredenc is még belefér kategória. Engem a stukkó aggaszt egy picit. Ha eredeti, akkor ok. De ha mű, akkor NEM kérem. Talán reménykedhetünk, a nagy belmagasságot látva, hogy egy régi házban járunk.-

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Miket veszel észre, fantasztikus! Teljesen egyetértünk. Egyébként nagy pasztellszín-imádó vagyok, épp hasonlóban (is) gondolkodom, mint a rózsaszínes tálaló. Ebben a csilivili szobában engem cseppet zavar. Mondanom sem kell, a mi hallunk nem "túl nagy és túl világos"... épp ellenkezőleg.

      Törlés
  2. Nekem is tetszik..semmi bajom a rózsaszinnel..épp ide talál..<3

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Nyerj BeCake' tortatartót! - interjú és játék a TeaRoom gasztrobloggereivel

November 2-án lesz a Country Komfort második születésnapja! A tavalyi torta és a hozzá kapcsolódó játék annyira jó emlék maradt, hogy biztos voltam benne: idén is megünnepeljük a blogszülinapot. Bemutatom a TeaRoom gasztroblogot: három tehetséges lány, Edi, Vera és Eszti írja, akik receptjeiket igényes grafikákkal, gyönyörű fotókkal, egyéni ötletekkel fűszerezik. Ráadásul a bloghoz kapcsolódva egy önálló, hiánypótló brand is létrejött: a BeCake' tortatartó-manufaktúra. Végre nálunk is hozzá lehet jutni ilyen szépséges tortatálakhoz - olvasd el az interjút, és ha szeretnél nyerni egyet, játssz velünk! (A blog születésnapján bemutatom azt a szuper tortát, amit a lányoktól kaptam. Mert torta nélkül nincs szülinap. :-)) Miért a (Green) TeaRoom nevet választottátok a blogotoknak? Amikor megalapítottuk a blogot, akkor mindhárman a Greenroom-nál, egy kreatív ügynökségnél dolgoztunk. Napról-napra egyre többet esett szó a mi kis hobbinkról, melyet végül egy blog for...

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...