Ugrás a fő tartalomra

Étkező és (most már) csak az

Az Yvestown bloggere hasonló problémákkal küzdött, mint mi: ő sem találta egy helyiség funkcióját a lakásán belül. Nálunk a hall a neuralgikus pont: egyszerre kell(ene) dolgozónak, étkezőnek, könyvtárnak és zeneszobának lennie. És egyiknek sem tökéletes. 

De nézzük, mit talált ki Yvonne!

Először kinevezte a "túl nagy és túl fényes szobát" dolgozónak.

Azután a párja dolgozójának.

Mindeközben ott állt egy étkezőasztal, amit nagyobb ünnepeken (háhá, mintha magunkat hallanám!) rendszeresen használtak is.

Egy napon aztán Yvonne vett egy mély levegőt, és azt mondta: ez a helyiség mostantól 100%-ig étkező lesz.

És megcsinálta. Szerintem nagyon klassz lett, bár a rózsaszín tálalószekrény már egy picit feszegeti a giccshatárokat... Gyönyörűek a fal- és padlószínek (Farrow and Ball), és a nálunk is egyre divatosabb festett hajópadló itt is telitalálat.

Szerintetek?





u.i.: a pianínót azért meghagyta... ;-)

(forrás)



Megjegyzések

  1. Nekem nagyon tetszik! A rózsaszín kredenc is még belefér kategória. Engem a stukkó aggaszt egy picit. Ha eredeti, akkor ok. De ha mű, akkor NEM kérem. Talán reménykedhetünk, a nagy belmagasságot látva, hogy egy régi házban járunk.-

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Miket veszel észre, fantasztikus! Teljesen egyetértünk. Egyébként nagy pasztellszín-imádó vagyok, épp hasonlóban (is) gondolkodom, mint a rózsaszínes tálaló. Ebben a csilivili szobában engem cseppet zavar. Mondanom sem kell, a mi hallunk nem "túl nagy és túl világos"... épp ellenkezőleg.

      Törlés
  2. Nekem is tetszik..semmi bajom a rózsaszinnel..épp ide talál..<3

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…