Ugrás a fő tartalomra

Mit csináltam az elmúlt hetekben?

1. Volt nálunk szülinap, keri partival,


2. brownie-val


3. és textilfilces gyerekrajzból készített zászlófüzérrel.


4. Berendeztem pár majommal edénnyel a nemrégiben felújított tálaló-/konyhaszekrényt (fogantyúk még keresés alatt),





5. és kipróbáltam a Bosch-gépparkom következő tagját, a hőlégfúvót.




6. Bár nagyon pöpec dolog az excentercsiszoló, mégis, van egy pont, amikor az ember besokall a portól és a zúgástól, és szíve szerint kicsit pihentetné a dolgot, de eközben haladnia is kéne. Nálam legalábbis eljött ez a pont, és szuper, hogy van egy Szinte Néma Hajszárítóra :-) emlékeztető, precíz gépem, amivel megszabadítottam a következő megmentendő bútordarabot a festéktől. Őt néztem ki:









7. És reggelente hámozgattam a rétegeket róla. Festés után jelentkezem, és megmutatom, mit sikerült kihozni belőle.

8. Júliusban egyesítettem két túlpakolt és kupis könyvespolcot, hogy helyet nyerjek. Ilyen volt (bal), ilyen lett (jobb):







9. Készült egy újabb bunting is - nagyon tetszik a mintája, a színe, és persze, 100% újrahasznosítás, mondanom sem kell.


10. Az egyik legjobb nap eddig az volt, amikor besokalltunk a városi hőgutától, felszálltunk egy vonatra, és kimentünk a Duna-partra. Imádom, hogy a gyerekek azonnal tudják, mi az élet értelme: a várépítés és az, hogy a kész építményt megvédjük a hullámoktól. :-)

Nektek hogyan telik a nyár?




Megjegyzések

  1. Minden elismerésem a Tiéd. Igen mozgalmas hónap van mögötted.
    Örömmel látom, hogy a bútor felújítást folytatod.
    Azért néha pihenjél is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, neska! Azért a bútorcsiszolást nem tudnám/tudom minden nap csinálni, úgyhogy örülök, ha odajutok. Alig várom, hogy festhessek!

      Törlés
  2. Vagány vagy!
    Egyedül a könyvespolcos részért nem irigykedem, úgy látom, ugyanolyan reménytelen, mint nálunk. Én is max ennyit tudok kihozni sok-sok munkával, de a rendezettség is számít.

    Jól értem, hogy ettől a géptől lepattogzik a festék? Jók a zöldek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, a könyvespolc-kérdés enyhén szólva nem oldódott meg teljesen (ez a kép nagyszülőnél készült, ahogy az a sok A-P-Gergő-kötetből kikövetkeztethető...); az én könyveim Pesten végképp nem férnek el, így dobozokban várják, hogy megvilágosodjak a helyüket illetően.

      Törlés
    2. Ja, és igen, a hőlégfúvótól felolvad-púposodik a festék, amit aztán letolhatunk a spaklival. Némi bűzzel jár, de halk vs. porral jár, de zajos (csiszológép).

      Törlés
  3. Nálunk volt Olimpia nézés, unokázás (Skype-on keresztül), szilva szedés a cefrébe, pickled onion, jam és lecsó eltevés. Most a Zemplénben vagyunk tájfutóversenyen meg kirándulgatunk, geoládázunk stb. Pihenés nuku, de majd lesz. Szeptemberben majd össze kell jönnünk, mert most jutott eszembe, hoyg még mindig nem adtam oda azokat a magazinokat amiket angolhonból hoztam Neked. xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jól hangzik ez a sok program! Lecsót mi is tervezünk eltenni, mert annyira szokott hiányozni télen. Szeptemberben elsősorban azért kell összejönnünk, hogy lássunk benneteket, de persze magazines are always welcome!

      Törlés
  4. a zempléni tájfutóversenyen jártam én is :)
    és... most jut eszembe, hogy jön ismerős holnap Angliából, egyik délelőtt, a másik délután, valami kívánság, spec magazin? nehogy már kettő egyforma legyen :D már ha nem lopom el az ötletet emiGrantstól :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ÁÁ, köszi, csak most látom. Tudod, a 25 beautiful homes-szal vagy a country homes and interiors-szal vagy a period livinggel mindig le lehet venni a lábamról... de semmi kényszer! És kösz, hogy gondoltál rám. Kis tervünkkel kapcsolatban dátum kezd kirajzolódni, majd írok!

      Törlés
  5. Úgy néz ki, hogy Judit nem nézte a blogot az elmúlt napokban, így nem tudom lemaradt-e az angol látogatóidról. Remélem nem. Nem valószínü, hogy ugyanaz a magazin legyen, mert az enyémeket még júniusban vettem.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…