Ugrás a fő tartalomra

Dekooder-búcsútrilógia: I. rész

Bár tök jól nagyszerűen éreztem magam szerkesztőtársaim között, most abba kell hagynom, legalábbis fel kell függesztenem a dekooderre való cikkgyártást: egyszerűen nem lesz rá időm, és szeretnék a saját "gyerekemmel", a Country Komforttal rend(szer)esen foglalkozni.

Visszatekintésképpen áthozom ide a kedvenc cikkeim bevezetőjét. 

Egy kis nosztalgia: általában a megjelenés előtt, kedd hajnalban készültek a posztjaim, hosszas képkeresgélés után, a reggeli kávé utáni-óvoda és munka előtti időszak sprintjében, a család "hol van a...?"-kérdéseinek figyelmen kívül hagyásával...

Legyen az első az egyik "kis" szerelmem, az AGA tűzhely. Direkt idemásolom az elejét, úgy, ahogy van.

Súlyos stílusikon: AGA

Álmodoztál már angol vidékies stílusú konyháról? Ha igen, biztosan láttad magad előtt minden részletét: a bútort, a fogantyúkat, a színeket, a pultot, az edényeket és a mosogatót. De beszéljünk a legfontosabbról! Mekkora tűzhelyt képzeltél a vágyott rusztikus konyhádba: kicsit, közepeset, nagyot vagy... egy AGA-t? Na, ugye.


Az AGA rövidítés az 1904-ben alapított svéd energiatársaság, az Aktiebolaget Svenska Gasaccumolator nevéből származik. A kortalan klasszikusnak számító tűzhely a Nobel-díjas fizikus, Gustaf Dalén tervei alapján született, és világkarriert futott be; az ügyes marketingnek köszönhetően pedig ma már nemcsak az autentikus country stílusú konyhák elmaradhatatlan kelléke, hanem modern összeállításokban is megtalálja a helyét.
Olvassátok a folytatást a dekooderen!




Megjegyzések

  1. Drága Judit! Nagyon örülök, hogy így döntöttél. Az idei nyáron néha több, mint egy hetet is kellett várnunk a következõ posztodra és az túl hosszú. Remélhetõleg mostantól gyakrabban élvezhetjük csodás képeidet, jópofa játékaidat és a country stílusról írt elképzeléseidet!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, emiGrants! Mindig is azt szerettem volna, hogy legyenek olvasóim, legyen párbeszéd. Belehúzok.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Nyerj BeCake' tortatartót! - interjú és játék a TeaRoom gasztrobloggereivel

November 2-án lesz a Country Komfort második születésnapja! A tavalyi torta és a hozzá kapcsolódó játék annyira jó emlék maradt, hogy biztos voltam benne: idén is megünnepeljük a blogszülinapot. Bemutatom a TeaRoom gasztroblogot: három tehetséges lány, Edi, Vera és Eszti írja, akik receptjeiket igényes grafikákkal, gyönyörű fotókkal, egyéni ötletekkel fűszerezik. Ráadásul a bloghoz kapcsolódva egy önálló, hiánypótló brand is létrejött: a BeCake' tortatartó-manufaktúra. Végre nálunk is hozzá lehet jutni ilyen szépséges tortatálakhoz - olvasd el az interjút, és ha szeretnél nyerni egyet, játssz velünk! (A blog születésnapján bemutatom azt a szuper tortát, amit a lányoktól kaptam. Mert torta nélkül nincs szülinap. :-)) Miért a (Green) TeaRoom nevet választottátok a blogotoknak? Amikor megalapítottuk a blogot, akkor mindhárman a Greenroom-nál, egy kreatív ügynökségnél dolgoztunk. Napról-napra egyre többet esett szó a mi kis hobbinkról, melyet végül egy blog for...

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...