Ugrás a fő tartalomra

Mit csináltam az elmúlt hetekben?

1. Volt nálunk szülinap, keri partival,


2. brownie-val


3. és textilfilces gyerekrajzból készített zászlófüzérrel.


4. Berendeztem pár majommal edénnyel a nemrégiben felújított tálaló-/konyhaszekrényt (fogantyúk még keresés alatt),





5. és kipróbáltam a Bosch-gépparkom következő tagját, a hőlégfúvót.




6. Bár nagyon pöpec dolog az excentercsiszoló, mégis, van egy pont, amikor az ember besokall a portól és a zúgástól, és szíve szerint kicsit pihentetné a dolgot, de eközben haladnia is kéne. Nálam legalábbis eljött ez a pont, és szuper, hogy van egy Szinte Néma Hajszárítóra :-) emlékeztető, precíz gépem, amivel megszabadítottam a következő megmentendő bútordarabot a festéktől. Őt néztem ki:









7. És reggelente hámozgattam a rétegeket róla. Festés után jelentkezem, és megmutatom, mit sikerült kihozni belőle.

8. Júliusban egyesítettem két túlpakolt és kupis könyvespolcot, hogy helyet nyerjek. Ilyen volt (bal), ilyen lett (jobb):







9. Készült egy újabb bunting is - nagyon tetszik a mintája, a színe, és persze, 100% újrahasznosítás, mondanom sem kell.


10. Az egyik legjobb nap eddig az volt, amikor besokalltunk a városi hőgutától, felszálltunk egy vonatra, és kimentünk a Duna-partra. Imádom, hogy a gyerekek azonnal tudják, mi az élet értelme: a várépítés és az, hogy a kész építményt megvédjük a hullámoktól. :-)

Nektek hogyan telik a nyár?




Megjegyzések

  1. Minden elismerésem a Tiéd. Igen mozgalmas hónap van mögötted.
    Örömmel látom, hogy a bútor felújítást folytatod.
    Azért néha pihenjél is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, neska! Azért a bútorcsiszolást nem tudnám/tudom minden nap csinálni, úgyhogy örülök, ha odajutok. Alig várom, hogy festhessek!

      Törlés
  2. Vagány vagy!
    Egyedül a könyvespolcos részért nem irigykedem, úgy látom, ugyanolyan reménytelen, mint nálunk. Én is max ennyit tudok kihozni sok-sok munkával, de a rendezettség is számít.

    Jól értem, hogy ettől a géptől lepattogzik a festék? Jók a zöldek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, a könyvespolc-kérdés enyhén szólva nem oldódott meg teljesen (ez a kép nagyszülőnél készült, ahogy az a sok A-P-Gergő-kötetből kikövetkeztethető...); az én könyveim Pesten végképp nem férnek el, így dobozokban várják, hogy megvilágosodjak a helyüket illetően.

      Törlés
    2. Ja, és igen, a hőlégfúvótól felolvad-púposodik a festék, amit aztán letolhatunk a spaklival. Némi bűzzel jár, de halk vs. porral jár, de zajos (csiszológép).

      Törlés
  3. Nálunk volt Olimpia nézés, unokázás (Skype-on keresztül), szilva szedés a cefrébe, pickled onion, jam és lecsó eltevés. Most a Zemplénben vagyunk tájfutóversenyen meg kirándulgatunk, geoládázunk stb. Pihenés nuku, de majd lesz. Szeptemberben majd össze kell jönnünk, mert most jutott eszembe, hoyg még mindig nem adtam oda azokat a magazinokat amiket angolhonból hoztam Neked. xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jól hangzik ez a sok program! Lecsót mi is tervezünk eltenni, mert annyira szokott hiányozni télen. Szeptemberben elsősorban azért kell összejönnünk, hogy lássunk benneteket, de persze magazines are always welcome!

      Törlés
  4. a zempléni tájfutóversenyen jártam én is :)
    és... most jut eszembe, hogy jön ismerős holnap Angliából, egyik délelőtt, a másik délután, valami kívánság, spec magazin? nehogy már kettő egyforma legyen :D már ha nem lopom el az ötletet emiGrantstól :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ÁÁ, köszi, csak most látom. Tudod, a 25 beautiful homes-szal vagy a country homes and interiors-szal vagy a period livinggel mindig le lehet venni a lábamról... de semmi kényszer! És kösz, hogy gondoltál rám. Kis tervünkkel kapcsolatban dátum kezd kirajzolódni, majd írok!

      Törlés
  5. Úgy néz ki, hogy Judit nem nézte a blogot az elmúlt napokban, így nem tudom lemaradt-e az angol látogatóidról. Remélem nem. Nem valószínü, hogy ugyanaz a magazin legyen, mert az enyémeket még júniusban vettem.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má