Ugrás a fő tartalomra

A lakberendezés mint pornográfia?!

Egy éve kerülgetem a témát, mint a forró kását.


Nyugalom, aki imádja a dizájnt és a lakberendezést, természetesen nem pornográf tartalmakért van oda...

Van azonban valami nyugtalanító és egyben nagyon találó a gasztropornográfia mintájára létrejött "interior design porn" kifejezés definíciójában:
 
"Olyan weboldalak és magazinok gyűjteménye, amelyek a lakberendezés iránt érdeklődő emberek vágyait elégítik ki, annak ellenére/különösen abban az esetben, ha az adott (élet)stílust nem engedhetik meg maguknak a mindennapokban." (innen)


Akkor tehát a blogom is...? Bizony.

A többmilliós AGA tűzhelyekkel teli konyhák tárháza, a Country Homes and Interiors magazin is...? Igen.

A Country Komfort manifesztójaként is olvasható Ami még igen és ami már nem című bejegyzésemben is láthattok néhány fotót, amely csak az igazán elvetemülteknek érdekes: a provence-i stílus szimbóluma, egy levendulacsokor van ottan szépen körbefényképezve, de nagyon. Annyira közelről és annyira részletesen, hogy az már zavarbaejtő.


Hű, ez a téma messzire visz!

Egészen mélyre; ha meg akarjuk érteni, tovább is kell mennünk az önelemzésben, mint a Miért éppen a country? kérdésre adott válaszokban.


Ennek kapcsán büszkén vállalom, hogy lassan két évtizede függő vagyok: a kikapcsolódás egyik legélvezetesebb formája számomra még mindig a házriportok és szép belső terek képeinek nézegetése. Ugyanakkor egyre gyakrabban fedezem fel, ha egy enteriőr túlságosan tökéletes. A country esetében ez nem a más stílusoknál szívesen hangoztatott "steril"-t jelenti, hanem a görcsös perfekcionalizmussal megteremtett, a modern kortól teljesen idegen, 100%-os rusztikát vagy - mint az alábbi londoni képriportban - a minden elemében kifogástalan és érzéki francia shabby chic-et.

Bocs a kisesszéért. :-) Várom a véleményeteket!























pici rozsda, pici báj, pici bujaság: oh!

(forrás)






Megjegyzések

  1. Bocs! De ez hülyeség!!!
    Pornográfia?
    Mi van???

    Már megint túl van lihegve vmi...vagy vki állatira ráér!!!
    Sajnálom azt aki ezt az egészet kitalálta. Már ez is baj??? Az agyam eldobom. Beteg ez a világ, az tuti! Miért kell mindent így túl komplikálni? Én pont azt szeretem a vidéki stílusban, hogy a régi vidéki világ egyszerűségét hozza ebbe a túlhajszolt, agyonmagyarázott világba. Túl komplikálják a születést, a gyereknevelést, a párkapcsolatot, a munkát...mindent. Lazuljunk már le egy kicsit gyerekek!

    Én továbbra is nézegetem a képeket, jövök Hozzád és várom a szebbnél szebb, "erotikusabbnál erotikusabb" levendula fotókat! :)))

    Elképesztő ... Hát ezen most jót nevettem...ezért megérte!:)

    Szép napot és kellemes hétvégét (jajj...jön a hó is...télen???...ez is túl van reagálva)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fróni: az elméletgyártás már csak ilyen...
      Én maximálisan egyetértek a definícióval, az más kérdés, hogy kellemes-e magamra vonatkoztatni, amit állít.

      Ööö, a lazulással egyetértek, a túlkomplikálást én sem szeretem.

      De azt azért te sem gondolhatod, hogy a fenti francia stílusú lakás a "régi világ egyszerűségét hozza" a mai világba?

      Ja, és éljen a hó. :)

      Törlés
    2. Nem..nem ..persze, hogy nem erre a lakásra gondoltam! :))
      Úgy általában a countryról írtam ezt. Nyilván nem pontosan fogalmaztam a nagy érzelmi kitörés közepette, ezért nem egyértelműek a szavaim.:) Tulajdonképpen örülök, hogy felhoztad a témát-remélem más is leírja a véleményét!!!

      Nem vagyok lakberendező, sem semmilyen ilyen irányú szakvégzettségem, képesítésem nincs. Morzsákat szedek össze a netről, újságokból - többek között Nálad is. Úgyhogy a fenti megállapítások teljes mértékben, mint laikus, hozzá nem értő, csak a vidéki és más stílusokat is kedvelő ember véleménye. Próbálom a józan paraszti eszem megtartani akkor, amikor tudományos elméleteket gyártanak ráérő emberek világi egyszerű dolgokról! :))

      Jó, hogy adsz teret ennek is a blogodon! Remélem más is él a lehetőséggel és leírja a véleményét/ellenvéleményét! Kiváncsi vagyok, hogy mások mit gondolnak erről.

      Várom-várom a havat, de nem akar jönni (Nyugat-Dunántúlon lakok) :)

      Törlés
  2. Bocsi..nem akartam ám bunkó lenni - csak így sikerült! :D

    Egyébként most is csodás fotókat hoztál!!! Köszönet érte!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy írtál! - meg kicsit annak is, hogy erős érzelmeket váltott ki a téma. Fontos, hogy ki mit gondol a country lényegéről, mai értelméről.

      Törlés
  3. Azt hiszem én is hozzád hasonlóan a függők táborába tartozok. Fel kell tudni -tudnom - dolgozni, hogy a fotózott lakások nem csak öncélú lakásbemutatók, hanem fotóművészeti alkotások is. Persze a múltkor láttam egy olyan tökéletes spájzt, hogy egy pillanatra depressziós lettem, mikor beléptem a saját rumlis kis kamrámba...Ájuldozok a fehér házikótól, kedvencem egy sokgyerekes farmon élő anyuka blogja, de elképzelni sem tudom, hogyan tartja rendbe az egészet?! Szerintem van egy házuk, amit fotóz, és van egy ahol laknak! :-)A múltkor azt éreztem, hogy a gyerekeim játéka miatt túl színes a szobájuk! .-)Agyrém!:-)
    Na, ez a gyönyörű, tökéletes harmonikus szín összeállítású fotók bűne! :-)
    De én feldolgozom ezt a stresszhelyzetet, és továbbra is szívesen csorgatom a nyálam!!! .-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem van egy házuk, amit fotóz, és van egy ahol laknak! :-)

      :)))) ezt én is sokszor gondolom:))

      Törlés
    2. Kinga, lillacska: akkor értitek, miről beszélek: de jó!! Látom magunkat, ahogy körben ülünk egy terápiás beszélgetésen: "és nálad hogy kezdődött..?" :)

      Törlés
  4. Gyerekek,nézegetem ám ezeket a fehér szobákat,szeretem a kopottas stilust..de ez nem az én világom!A skandináv,norvég,erdélyi faházak szinességét,sokkal jobban szeretem!Pedig láttam itt is francia lakásokat,tanyákat,istállókat átrendezve..azok is sokkal jobban tetszenek!Ez nekem sok,tul fehér,túl "RENDEZETT"!legyen ott egy élénkszinü patchwork takaró eldobálva,egy-két westerncsizma,egy két szines bögre,kerámia a konyhában!legyenekszinek...föld,tűz,felhőszinek!El sem tudom sorolni..nekem csak a legutolsó kép tetszik!Sajnálom..ha valakit megsértek ezzel!..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Marta, te vagy az én emberem! A lakás szerintem is bántóan puccos és élettelen.

      Törlés
  5. Mar egyszer irtam, amikor szinten valami szornyen pasztell arnyalatokban meg feherben diszlo lakasrol voltak fent kepek, hgyy en ugy ereztem ott magam, mint egy korhazban. Tulzas es kotve hiszem, hogy barki ilyenben el. Vagy ha igen, akkor biztos, hogy ideggyogyaszra van (lenne) szuksege. Hogy oszinte legyek egy-ket ilyen kep utan en mar csak ugy scrolloltam lefele 100km per oraval. Elnezest a lesulyto kritikaert, de errol semmi szepet, meg konstruktiv kritikat sem tudok irni! :-(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. emiGrants,
      öt évvel ezelőtt egy ilyen lakásért megvesztem volna... Ma már húzom a szám. Ami érdekes benne, hogy szerintem kiválóan példázza a címben és a definícióban foglaltakat: számunkra elérhetetlen, megvalósíthatatlan, ráadásul professzionális fotókon, az érdeklődő tömegeket hergelendő. Nigella Lawson műsorai is ilyenek, bármennyire is bírom őket: tudományosan bizonyított gasztropornography.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má