Ugrás a fő tartalomra

Tisztaság könyve

     Nem, nem Kassák Lajos azonos című könyvéről írok most, hanem az IKEA takarítás témakörében elkövetett, a nagy elődéhez képest nano irodalmi értéket képviselő kiadványáról, a Svabba - (Tisztaság) címűről. Szinte biztos, hogy Kassákkal jobban járnánk, de sajnos most a tavaszi nagytakarítás korszakát éljük, és ez a téma egy ideje jelen van a blogon.

Egyébként teljesen komolyan mondtam a múltkor, hogy szeretek szakirodalmat olvasni a takarításról. Annyival jobb, mint csinálni....!

     Persze, most csak úgy mertem leülni írni róla, hogy a) kivasaltam minden, értsd: minden inget, amit csak találtam itthon; b) előkészítettem mindent a mai, holnapi és holnaputáni munkáimhoz; c) elmosogattam; d) belekezdtem a függönymosásba. Ma lesz még egy laza kis létrás pakolászás a fenti tárolókba (2,5 óra, szitkozódások), és egy rutinszerű gyerekjáték-rendrakás is (1 óra, szelektálással együtt).

"Valakinek a piszkos munkát is el kell végeznie" - szerepel a találó mondat a könyv első oldalán.

Igen, de én utálok takarítani, és nagyon nem vagyok FlyLady sem - bár az ötlet nagyon tetszik, és centis lépésekkel haladok is a kitűzött cél felé, de nagyon messze még az ideális állapot, az "a csinos otthon, [amely] a hét minden napján ... nagyszerű."


Nézzük, hogy a Svabba hogyan segíthet - amellett persze, hogy rábír minket a takarítással kapcsolatos összes IKEA-termék beszerzésére - abban, hogy a dolog jobban menjen. Kigyűjtöttem néhány ötletet, ami működni látszik, még ha olykor közhelyes is:

  • a rendes otthon kulcsa a tárolás és a szelektálás. Vicces így, évszakváltáskor szembesülni azzal, hogy mekkora mennyiségű ruha tárolódik viszonylag kis helyen. Most biztosan szükségem lesz egy-két ruhatároló dobozra, amiket a szekrény tetején fogunk tartani. Valami szép, vintázs-virágmintásra gondoltam, hogy némi élvezet is legyen benne;
  • ragadd meg az alkalmat, és rendrakáskor ajándékozz el ruhákat! (Az Éva magazin legfrissebb száma tkp. ezt a témát járja körül.)
  • a szellőztetés, hetente egyszer az alapos kereszthuzat csodákra képes;
  • a mikroszálas kendők jók. Tényleg jók. Miért nem voltak nekem eddig?
  • ha váratlan vendég jön, és csak egyetlen helyiséget tudsz valamelyest kitakarítani, az a fürdő/vécé legyen. Ezer százalék, hogy elmennek pisilni;
  • takarításhoz használj legtöbbször higított természetes eredetű folyékony szappant és ecetet. Hm. Az a helyzet, hogy az én öko-szemléletem jelenleg abban merül ki, hogy a meglévő tisztítószereket nagyon jól (évekig) beosztom, és amikor már mindet elhasználtam, akkor (majd) csupa jó minőségű cuccot veszek. Az ecet egyébként állandó takarító- és öblítőszer nálunk is, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincsenek itthon agresszívebb folyadékok. Különösen annak fényében, hogy éppen tegnap robbantottam olvasztottam fel tíz deka margarint a mikróban, elmondhatom: nekem bizony szükségem van rájuk.
  • ha készen vagy egy-egy munkafázissal, jutalmazd meg magad! Ó, ez nagyon megy... Ha ma végzek, akkor például pillecukros eperturmixot fogok inni. De van még számos ötletem, és szerintem ez így fair...
Kedvenc idézetemmel fejezném be az eszmefuttatást: "A vécékefe a vécékagyló belsejének tisztántartására szolgál." (sic, 17. o.) Mentségemre szolgáljon, a könyv csak 500 forint volt. :o

(Folytatás következik, a témába vágva, de kellemesebb lesz, ígérem..)




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…