Ugrás a fő tartalomra

Tisztaság könyve

     Nem, nem Kassák Lajos azonos című könyvéről írok most, hanem az IKEA takarítás témakörében elkövetett, a nagy elődéhez képest nano irodalmi értéket képviselő kiadványáról, a Svabba - (Tisztaság) címűről. Szinte biztos, hogy Kassákkal jobban járnánk, de sajnos most a tavaszi nagytakarítás korszakát éljük, és ez a téma egy ideje jelen van a blogon.

Egyébként teljesen komolyan mondtam a múltkor, hogy szeretek szakirodalmat olvasni a takarításról. Annyival jobb, mint csinálni....!

     Persze, most csak úgy mertem leülni írni róla, hogy a) kivasaltam minden, értsd: minden inget, amit csak találtam itthon; b) előkészítettem mindent a mai, holnapi és holnaputáni munkáimhoz; c) elmosogattam; d) belekezdtem a függönymosásba. Ma lesz még egy laza kis létrás pakolászás a fenti tárolókba (2,5 óra, szitkozódások), és egy rutinszerű gyerekjáték-rendrakás is (1 óra, szelektálással együtt).

"Valakinek a piszkos munkát is el kell végeznie" - szerepel a találó mondat a könyv első oldalán.

Igen, de én utálok takarítani, és nagyon nem vagyok FlyLady sem - bár az ötlet nagyon tetszik, és centis lépésekkel haladok is a kitűzött cél felé, de nagyon messze még az ideális állapot, az "a csinos otthon, [amely] a hét minden napján ... nagyszerű."


Nézzük, hogy a Svabba hogyan segíthet - amellett persze, hogy rábír minket a takarítással kapcsolatos összes IKEA-termék beszerzésére - abban, hogy a dolog jobban menjen. Kigyűjtöttem néhány ötletet, ami működni látszik, még ha olykor közhelyes is:

  • a rendes otthon kulcsa a tárolás és a szelektálás. Vicces így, évszakváltáskor szembesülni azzal, hogy mekkora mennyiségű ruha tárolódik viszonylag kis helyen. Most biztosan szükségem lesz egy-két ruhatároló dobozra, amiket a szekrény tetején fogunk tartani. Valami szép, vintázs-virágmintásra gondoltam, hogy némi élvezet is legyen benne;
  • ragadd meg az alkalmat, és rendrakáskor ajándékozz el ruhákat! (Az Éva magazin legfrissebb száma tkp. ezt a témát járja körül.)
  • a szellőztetés, hetente egyszer az alapos kereszthuzat csodákra képes;
  • a mikroszálas kendők jók. Tényleg jók. Miért nem voltak nekem eddig?
  • ha váratlan vendég jön, és csak egyetlen helyiséget tudsz valamelyest kitakarítani, az a fürdő/vécé legyen. Ezer százalék, hogy elmennek pisilni;
  • takarításhoz használj legtöbbször higított természetes eredetű folyékony szappant és ecetet. Hm. Az a helyzet, hogy az én öko-szemléletem jelenleg abban merül ki, hogy a meglévő tisztítószereket nagyon jól (évekig) beosztom, és amikor már mindet elhasználtam, akkor (majd) csupa jó minőségű cuccot veszek. Az ecet egyébként állandó takarító- és öblítőszer nálunk is, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincsenek itthon agresszívebb folyadékok. Különösen annak fényében, hogy éppen tegnap robbantottam olvasztottam fel tíz deka margarint a mikróban, elmondhatom: nekem bizony szükségem van rájuk.
  • ha készen vagy egy-egy munkafázissal, jutalmazd meg magad! Ó, ez nagyon megy... Ha ma végzek, akkor például pillecukros eperturmixot fogok inni. De van még számos ötletem, és szerintem ez így fair...
Kedvenc idézetemmel fejezném be az eszmefuttatást: "A vécékefe a vécékagyló belsejének tisztántartására szolgál." (sic, 17. o.) Mentségemre szolgáljon, a könyv csak 500 forint volt. :o

(Folytatás következik, a témába vágva, de kellemesebb lesz, ígérem..)




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy

Javítások és cserék

Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l