Ugrás a fő tartalomra

Így is lehet vidéken

Szerző:
      Ismét a Family Living magazinból szemezgettem, de mára nem abszurd drámát kreáltam Google Fordítóval, hanem egy szinttel feljebb léptem az ízlés és elfogadás témakörében: azért, mert lenyűgöz a konyhája, megszerettem a következő lakás majd' mindegyik helyiségét. Pedig retro a köbön. De nincs mese: ami jó, az jó.


      A textil- és bútortervezéssel foglalkozó meglehetősen szép Pia Gabrielsson Stockholmtól délre találta meg álmai otthonát, egy 50-es években épült házat.

még a gyereknapozó is stílusban tartva - lásd lejjebb

        Nézzük az előszobát. Na, ez az a műfaj, ami nekünk kevésbé, az északi népeknek nagyon megy. Fogalmam sincs, hogyan tudnak ilyen gusztusos belépőket tervezni, ráadásul minimális ráfordítással! 


Ami még maradéktalanul bejön, az az étkező.

a polcon az elmaradhatatlan falovacska
      Érdekes a dolgozó: a hiányzó függönyért bőségesen kárpótol a) a fényáradat; b) a munka alapanyaga, a sokféle textil. A retro fotel picit fáj, de a benne lévő párna ismét kompenzálja az embert.



      Még egy téma, ami a skandináv népeknek nagyon megy: a giccsmentes, vidám, költségkímélő gyerekszoba. Ahogy Kicsi Háznál, itt is majdnem minden festés-tapétázás s.k.

almafás tapéta: királyság
    A háló. Nos, a hálóban tetszik a.... nézzük csak,..... aaa zöld szekrény. (Bocsánat, de mégsem adhatom fel teljesen a nézeteimet.....:-)


A nappalinak csak az egyszerűsége és a világossága tetszik.


és, persze a gyerekjátékok

       És akkor következzen a szívem csücske. Nagyszerű, egyedi, filléres ötlet, tök fölösleges lenne bármilyen drága konyhabútor hozzá.


Édes élet város és vidék határán. (Hamarosan azt is elmondom, hogy hogyan találtam rá erre a magazinra.)



Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk