Ugrás a fő tartalomra

Így is lehet vidéken

      Ismét a Family Living magazinból szemezgettem, de mára nem abszurd drámát kreáltam Google Fordítóval, hanem egy szinttel feljebb léptem az ízlés és elfogadás témakörében: azért, mert lenyűgöz a konyhája, megszerettem a következő lakás majd' mindegyik helyiségét. Pedig retro a köbön. De nincs mese: ami jó, az jó.


      A textil- és bútortervezéssel foglalkozó meglehetősen szép Pia Gabrielsson Stockholmtól délre találta meg álmai otthonát, egy 50-es években épült házat.

még a gyereknapozó is stílusban tartva - lásd lejjebb

        Nézzük az előszobát. Na, ez az a műfaj, ami nekünk kevésbé, az északi népeknek nagyon megy. Fogalmam sincs, hogyan tudnak ilyen gusztusos belépőket tervezni, ráadásul minimális ráfordítással! 


Ami még maradéktalanul bejön, az az étkező.

a polcon az elmaradhatatlan falovacska
      Érdekes a dolgozó: a hiányzó függönyért bőségesen kárpótol a) a fényáradat; b) a munka alapanyaga, a sokféle textil. A retro fotel picit fáj, de a benne lévő párna ismét kompenzálja az embert.



      Még egy téma, ami a skandináv népeknek nagyon megy: a giccsmentes, vidám, költségkímélő gyerekszoba. Ahogy Kicsi Háznál, itt is majdnem minden festés-tapétázás s.k.

almafás tapéta: királyság
    A háló. Nos, a hálóban tetszik a.... nézzük csak,..... aaa zöld szekrény. (Bocsánat, de mégsem adhatom fel teljesen a nézeteimet.....:-)


A nappalinak csak az egyszerűsége és a világossága tetszik.


és, persze a gyerekjátékok

       És akkor következzen a szívem csücske. Nagyszerű, egyedi, filléres ötlet, tök fölösleges lenne bármilyen drága konyhabútor hozzá.


Édes élet város és vidék határán. (Hamarosan azt is elmondom, hogy hogyan találtam rá erre a magazinra.)



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p