Ugrás a fő tartalomra

Így is lehet vidéken

Szerző:
      Ismét a Family Living magazinból szemezgettem, de mára nem abszurd drámát kreáltam Google Fordítóval, hanem egy szinttel feljebb léptem az ízlés és elfogadás témakörében: azért, mert lenyűgöz a konyhája, megszerettem a következő lakás majd' mindegyik helyiségét. Pedig retro a köbön. De nincs mese: ami jó, az jó.


      A textil- és bútortervezéssel foglalkozó meglehetősen szép Pia Gabrielsson Stockholmtól délre találta meg álmai otthonát, egy 50-es években épült házat.

még a gyereknapozó is stílusban tartva - lásd lejjebb

        Nézzük az előszobát. Na, ez az a műfaj, ami nekünk kevésbé, az északi népeknek nagyon megy. Fogalmam sincs, hogyan tudnak ilyen gusztusos belépőket tervezni, ráadásul minimális ráfordítással! 


Ami még maradéktalanul bejön, az az étkező.

a polcon az elmaradhatatlan falovacska
      Érdekes a dolgozó: a hiányzó függönyért bőségesen kárpótol a) a fényáradat; b) a munka alapanyaga, a sokféle textil. A retro fotel picit fáj, de a benne lévő párna ismét kompenzálja az embert.



      Még egy téma, ami a skandináv népeknek nagyon megy: a giccsmentes, vidám, költségkímélő gyerekszoba. Ahogy Kicsi Háznál, itt is majdnem minden festés-tapétázás s.k.

almafás tapéta: királyság
    A háló. Nos, a hálóban tetszik a.... nézzük csak,..... aaa zöld szekrény. (Bocsánat, de mégsem adhatom fel teljesen a nézeteimet.....:-)


A nappalinak csak az egyszerűsége és a világossága tetszik.


és, persze a gyerekjátékok

       És akkor következzen a szívem csücske. Nagyszerű, egyedi, filléres ötlet, tök fölösleges lenne bármilyen drága konyhabútor hozzá.


Édes élet város és vidék határán. (Hamarosan azt is elmondom, hogy hogyan találtam rá erre a magazinra.)



Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
33 megjegyzés
További információk

Cementlap a linóleum alatt II.

Szerző:
Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy
4 megjegyzés
További információk

Javítások és cserék

Szerző:
Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l
2 megjegyzés
További információk