Ugrás a fő tartalomra

Így is lehet vidéken

      Ismét a Family Living magazinból szemezgettem, de mára nem abszurd drámát kreáltam Google Fordítóval, hanem egy szinttel feljebb léptem az ízlés és elfogadás témakörében: azért, mert lenyűgöz a konyhája, megszerettem a következő lakás majd' mindegyik helyiségét. Pedig retro a köbön. De nincs mese: ami jó, az jó.


      A textil- és bútortervezéssel foglalkozó meglehetősen szép Pia Gabrielsson Stockholmtól délre találta meg álmai otthonát, egy 50-es években épült házat.

még a gyereknapozó is stílusban tartva - lásd lejjebb

        Nézzük az előszobát. Na, ez az a műfaj, ami nekünk kevésbé, az északi népeknek nagyon megy. Fogalmam sincs, hogyan tudnak ilyen gusztusos belépőket tervezni, ráadásul minimális ráfordítással! 


Ami még maradéktalanul bejön, az az étkező.

a polcon az elmaradhatatlan falovacska
      Érdekes a dolgozó: a hiányzó függönyért bőségesen kárpótol a) a fényáradat; b) a munka alapanyaga, a sokféle textil. A retro fotel picit fáj, de a benne lévő párna ismét kompenzálja az embert.



      Még egy téma, ami a skandináv népeknek nagyon megy: a giccsmentes, vidám, költségkímélő gyerekszoba. Ahogy Kicsi Háznál, itt is majdnem minden festés-tapétázás s.k.

almafás tapéta: királyság
    A háló. Nos, a hálóban tetszik a.... nézzük csak,..... aaa zöld szekrény. (Bocsánat, de mégsem adhatom fel teljesen a nézeteimet.....:-)


A nappalinak csak az egyszerűsége és a világossága tetszik.


és, persze a gyerekjátékok

       És akkor következzen a szívem csücske. Nagyszerű, egyedi, filléres ötlet, tök fölösleges lenne bármilyen drága konyhabútor hozzá.


Édes élet város és vidék határán. (Hamarosan azt is elmondom, hogy hogyan találtam rá erre a magazinra.)



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…