Ugrás a fő tartalomra

Érzés otthon Tanzániában

      Avagy a Family Living magazin remek cikke találkozik a Google Fordítóval. Különösen kedvelem a "Kész lehűlés..."-ről szóló részt... Az egész a szenzációs rongyos-rügyes fa miatt került ide - svédül pedig tanuljunk meg!

***

Belügyminisztérium. Dreaming is, hogy megváltoztassák a hideg éghajlat jóval melegebb? Marika király kiesett a pályafutását, írt egy könyvet, és költözött az egész család Tanzánia.

Marika King, 40, gerendák. Ő egy energia, amely egyszerre csodálatos és figyelmet követelő, és ezért nem meglepő, hogy ő tette a légköri növekedése a globális McKinsey tanácsadó cég, ahol megismerkedett a későbbi férj és apa a gyermekek, ausztrál Tim King, 37.

De, hogy egy nagy teljesítményű nő egy kultusz-szerű elit cég is kiváló a legkeményebb Dalecarlian (Marika nőtt fel Ludvika). Ő égett, és el kellett kezdeni. Miután egy év és egy fél év rehabilitációs ment Marika egy írás során, és írt egy könyvet, "Supernova," amely emlékeztet nagyon zavaró a saját életét.

- Igen, de ez jó is, kiált fel Marika saját énekelni célokat. Feltételezhető, hogy elhiggye.

itt látható "a világ legszebb parkettás"

Élt Tanzániában, mivel 2008 tavaszán, amikor Tim kapott munkát egy amerikai fejlesztési szervezet.

- Mi élt Afrikában előtt, önkéntesként Ghánában, és mindig úgy érezte, hogy valaha is akartam visszatérni, "mondja Marika. Szerettük Ghána és az ottani emberek. Olyan büszke, olyan dús, olyan hálás! Sokan olyan kevés, de ad annyi. Leszel alázatos, jó értelemben, az élet vagy az utazás Afrikában.


- De az időzítés nem volt a legjobb! Sixten csak néhány hónap, és én most kaptam a szerződést a könyv. "Ó, Istenem," gondoltam, "ez most! Ez most mi megy vissza Afrikába. Hjäääälp! "

Ezek a pillérek ugyanolyan szép, mint te akar enni őket.

- Igen, az egész ház, mint ez! Ez volt az első ház néztük, és én teljesen szerelmes. Néztünk egy másik házat, hogy tudja, mi áll rendelkezésre, de minden személytelen a csúnya, nagy csempe a padlón. Utálom a csempe!

A King család terjed helyett "a világ legszebb parkettás", mint egy fényes, sötétbarna óceán. "Az egész házban, anélkül, hogy akár egy küszöb," Marika mondja lelkesen. Ő számít:

- Két hálószoba, egy vendégszoba, egy iroda, és akkor ez egy konyha és nappali szoba és egy étkező.


Tőle és Tim hálószobájában, az ajtókat, hogy a medence hátul. A medence melletti házban a szoba ki alltiallon teso, egyike annak a három alkalmazottat, beleértve dada és a gazdasszony Hadidja Priska.

- Van más típusú munkát ", mondja Marika. Olyan, mintha egy kis üzleti otthon. Ezeket kell utasítani, és reggel van, hogy kitaláljuk: "Várj, mit kell csinálni ma? Ha bármilyen cucc? "A gazdasszony tisztítja, mossa, és kiemeli minden és azt hiszem, az a szörnyű luxus, hogy ha már a kisgyermekek. De volt legalább hat hónapot meg kell szokni, hogy engem és gyertek ezt az adósságot, hogy egy kislány.

gyermek, Marika King, 40, gerendák, ausztrál Tim King, 37 és a gazdasszony, Hadidja Priska
De van, hogy minden segítséget?

- Egyértelmű, hogy nem kell, de van olyan módon, tudod, hogy így munkatársakat. Foglalkoztat annyi, mint amit megengedhet magának, hiszen van valami hasznosat csinálni.

Ha külföldre költözni, akkor általában egy év földet.

- Igen, akkor kap egy kis kulturális sokk. Úgy érzem, elég nyugodt most. A legrosszabb volt az első felében, még ezt a nyelvet, nem vagyok jó az angol, és ez bosszantó, amikor az egyik nem tud kommunikálni. De ha már jobb, mert van ...

... Kész lehűlés?

- Én már lehűlés, és tanultunk szuahéli, ez segített rettenetesen. Aztán rájöttem, hogy egy bizonyos része, az inger, amely nem mindig olyan jó - a lélek. Meg lehet csodálatos, hogy üljön, és olvassa el a reggeli újságot, de ez is elég rohadt stresszes. Mert lesz valamiféle információs túlterheltség. A Zen az egyik életviteli tanácsok: Stop tévénézés, és nem olvassa az újságot! ". Van egy oka van.



Hogyan érezted magad, amikor jöttem vissza, hogy Svédországban a télen?

- Nagyon szép és hangulatos a család és a barátok, és úgy érzi, nagyon otthon. De Sixten egyáltalán nem szokott, az elején, amikor hideg volt, pánikba esett, és nem tudta megmozdítani egy hüvelyk, és teljesen összetört szívvel, mert nem értette, mi történik (nevet).

Szóval menj vissza Afrikába zöld hegyek.

- Igen, további értesítésig. Én megállt, hogy így ... lineáris. Amikor fiatalok voltunk azt hitték, hogy minden választás tették volna egész életre, követni valami drót és nem lehetett meggondolja magát. De ez nem igaz.




Megjegyzések

  1. Ne nézz tévét és ne olvass újságot, mert stresszes leszel - cuki.

    Köszi a rongyos fát, nagyon tetszik.

    VálaszTörlés
  2. Márta! Örülök, hogy tetszik. Meg kéne csinálni ezt a fát... Az én egyik kedvencem amúgy a "Marika nőtt fel Ludvika". ;-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má