2011. március 22., kedd

Ahol minden tökéletes

      Miután tegnap uszkve öt kilogramm por egyenletes szétterítésével megalapoztam egy hatalmas nagytakarítást, gyűjtöm hozzá az erőt. Szakirodalmat olvasok a takarításról és a rendrakásról, ehe.*

     Ahogy az ételfotózásban, úgy az enteriőrfényképezésben is vannak trendek. Megvan ám a gasztropornográfia lakberendezési megfelelője is. És blogok, amelyek - a sajátomat is abszolút beleértve - népszerűsítik ezeknek a fantasztikus, de nyilvánvalóan manipulált képeknek a pszichés hatását. Néha ugyan feltűnik, hogy nem egészen azt látom magam körül a valóságban, amit a fotók sugallanak - sem lakás-, sem kajafronton -, de ez csak még jobban ráerősít a vágyra, hogy elmerüljek bennük.

Egy ilyen könyv következik.



      A családi otthon arra jó - de arra nagyon -, hogy "egyszerű, mint a pofon" jellegű külföldi példáival kikapcsoljon a szürke hétköznapokból és ezáltal inspiráljon, változtatásra késztessen.
     A bemutatott otthonok zöme echte városi lakás - amire, ugye, felvonhatjuk a szemöldökünket, merthogy a tökéletes családi otthon először is vidéken van, de valóban vonzó, meghitt élettereket és akár vidéken is alkalmazható ötleteket mutatnak be.

Három érdekes és tanulságos részt emelek ki.

1. Játszószoba és/vagy médiaszoba. Kell. És nagyon jó, ha a maga rumlijával, vidámságával és zajával elkülönül a pihenőzónáktól. Nagyon tetszik az ötlet. Ha egyszer, száz év múlva, készen leszek a könyvpakolással, a hallból ilyen helyiséget próbálok majd kialakítani.

2.Tárolás. Csak egy mondat: "A jó tároló titka az, hogy több van belőle, mint amennyire elvileg szükségünk lenne, hiszen a gyerekek holmija naponta megsokszorozódik." Mély, nagy igazságot fogalmazott meg itt, Ms. Wilson!

3. Konyha - az a lényeg, hogy letisztult legyen. Még egy IKEA-konyhánál is sokkal egyszerűbb. És: n a gy. Lásd Petrik Adriennél: a ház tervezésekor gondold át, hogy számodra mekkora lenne egy igazán kényelmes, nagy konyha - ha ez megvan, vegyél egy nagy levegőt, és tegyél még hozzá kb. 5 négyzetmétert. Akkor lesz jó. A Judith Wilson könyvében látható konyhák nagy részében a biztos pont az óriási high-tech tűzhely, ami persze, státuszszimbólum is, de ennyi luxus egyszerűen kell. A többi elem minél egyszerűbb és minél fehérebb-kopottabb, annál jobb. Sajnos, ezt a kontrasztot még nem sikerült megunnom... imádom.

csak úgy, az íróasztalnál lőtt fotó, de a fílingje átjön. bocs a minőségért.
***
Judith Wilson-Debi Treloar: A családi otthon. Alexandra, 2008.

*Az megvan, hogy a kanapén bekuckózva éppen a Tökéletes Család gyerekeiről szóló blogot olvasod, amikor "éppen most, amikor lazítanál öt percet" odajön a saját, eddig sem tökéletes csendben játszó gyereked, és elhűlve azt kérdezi: "Mama....! Hová tetted a fehér kanapét....?" (Válasz: kicseréltem a huzatát egy másikra. :-)) Most hagyjuk azt a kérdést, hogy mennyire egyszerű maga a huzatcsere, amiről azt sugallják nekünk: "meguntad? rálöttyent a kávé? csak gondolsz egyet, és lecseréled!"... a lehúzás még csak-csak tempósan megy, de a kimosás-mosógépből való kirángciálás-vasalás-visszahúzás csöppet időigényes folyamatát direkt elhallgatják! Pedig abszolút márkahű vagyok; a lányom négyéves koráig szinonimaként használta a 'kanapé' és az 'ektorp' szavakat.

3 megjegyzés:

  1. Judit!
    Neked szeretném továbbadni a DÍJAT!
    Mert szeretem olvasni változatos őszinte írásaidat. Az eddigi kedvencem az Ízbolygóval történt interjú volt:)
    Sok sikert a munkádhoz:)) Móni
    http://avidekiotthon.blogspot.com/2011/03/egy-kedves-dijat-kaptam.html

    VálaszTörlés
  2. Móni!

    Ezzel most nagyon feldobtál!
    :-)
    Köszönöm szépen,

    J. aka CK

    VálaszTörlés
  3. köszi, már meg is rendeltem! :)

    VálaszTörlés