Ugrás a fő tartalomra

Ahol minden tökéletes

      Miután tegnap uszkve öt kilogramm por egyenletes szétterítésével megalapoztam egy hatalmas nagytakarítást, gyűjtöm hozzá az erőt. Szakirodalmat olvasok a takarításról és a rendrakásról, ehe.*

     Ahogy az ételfotózásban, úgy az enteriőrfényképezésben is vannak trendek. Megvan ám a gasztropornográfia lakberendezési megfelelője is. És blogok, amelyek - a sajátomat is abszolút beleértve - népszerűsítik ezeknek a fantasztikus, de nyilvánvalóan manipulált képeknek a pszichés hatását. Néha ugyan feltűnik, hogy nem egészen azt látom magam körül a valóságban, amit a fotók sugallanak - sem lakás-, sem kajafronton -, de ez csak még jobban ráerősít a vágyra, hogy elmerüljek bennük.

Egy ilyen könyv következik.



      A családi otthon arra jó - de arra nagyon -, hogy "egyszerű, mint a pofon" jellegű külföldi példáival kikapcsoljon a szürke hétköznapokból és ezáltal inspiráljon, változtatásra késztessen.
     A bemutatott otthonok zöme echte városi lakás - amire, ugye, felvonhatjuk a szemöldökünket, merthogy a tökéletes családi otthon először is vidéken van, de valóban vonzó, meghitt élettereket és akár vidéken is alkalmazható ötleteket mutatnak be.

Három érdekes és tanulságos részt emelek ki.

1. Játszószoba és/vagy médiaszoba. Kell. És nagyon jó, ha a maga rumlijával, vidámságával és zajával elkülönül a pihenőzónáktól. Nagyon tetszik az ötlet. Ha egyszer, száz év múlva, készen leszek a könyvpakolással, a hallból ilyen helyiséget próbálok majd kialakítani.

2.Tárolás. Csak egy mondat: "A jó tároló titka az, hogy több van belőle, mint amennyire elvileg szükségünk lenne, hiszen a gyerekek holmija naponta megsokszorozódik." Mély, nagy igazságot fogalmazott meg itt, Ms. Wilson!

3. Konyha - az a lényeg, hogy letisztult legyen. Még egy IKEA-konyhánál is sokkal egyszerűbb. És: n a gy. Lásd Petrik Adriennél: a ház tervezésekor gondold át, hogy számodra mekkora lenne egy igazán kényelmes, nagy konyha - ha ez megvan, vegyél egy nagy levegőt, és tegyél még hozzá kb. 5 négyzetmétert. Akkor lesz jó. A Judith Wilson könyvében látható konyhák nagy részében a biztos pont az óriási high-tech tűzhely, ami persze, státuszszimbólum is, de ennyi luxus egyszerűen kell. A többi elem minél egyszerűbb és minél fehérebb-kopottabb, annál jobb. Sajnos, ezt a kontrasztot még nem sikerült megunnom... imádom.

csak úgy, az íróasztalnál lőtt fotó, de a fílingje átjön. bocs a minőségért.
***
Judith Wilson-Debi Treloar: A családi otthon. Alexandra, 2008.

*Az megvan, hogy a kanapén bekuckózva éppen a Tökéletes Család gyerekeiről szóló blogot olvasod, amikor "éppen most, amikor lazítanál öt percet" odajön a saját, eddig sem tökéletes csendben játszó gyereked, és elhűlve azt kérdezi: "Mama....! Hová tetted a fehér kanapét....?" (Válasz: kicseréltem a huzatát egy másikra. :-)) Most hagyjuk azt a kérdést, hogy mennyire egyszerű maga a huzatcsere, amiről azt sugallják nekünk: "meguntad? rálöttyent a kávé? csak gondolsz egyet, és lecseréled!"... a lehúzás még csak-csak tempósan megy, de a kimosás-mosógépből való kirángciálás-vasalás-visszahúzás csöppet időigényes folyamatát direkt elhallgatják! Pedig abszolút márkahű vagyok; a lányom négyéves koráig szinonimaként használta a 'kanapé' és az 'ektorp' szavakat.




Megjegyzések

  1. Judit!
    Neked szeretném továbbadni a DÍJAT!
    Mert szeretem olvasni változatos őszinte írásaidat. Az eddigi kedvencem az Ízbolygóval történt interjú volt:)
    Sok sikert a munkádhoz:)) Móni
    http://avidekiotthon.blogspot.com/2011/03/egy-kedves-dijat-kaptam.html

    VálaszTörlés
  2. Móni!

    Ezzel most nagyon feldobtál!
    :-)
    Köszönöm szépen,

    J. aka CK

    VálaszTörlés
  3. köszi, már meg is rendeltem! :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…