Ugrás a fő tartalomra

Ahol minden tökéletes

      Miután tegnap uszkve öt kilogramm por egyenletes szétterítésével megalapoztam egy hatalmas nagytakarítást, gyűjtöm hozzá az erőt. Szakirodalmat olvasok a takarításról és a rendrakásról, ehe.*

     Ahogy az ételfotózásban, úgy az enteriőrfényképezésben is vannak trendek. Megvan ám a gasztropornográfia lakberendezési megfelelője is. És blogok, amelyek - a sajátomat is abszolút beleértve - népszerűsítik ezeknek a fantasztikus, de nyilvánvalóan manipulált képeknek a pszichés hatását. Néha ugyan feltűnik, hogy nem egészen azt látom magam körül a valóságban, amit a fotók sugallanak - sem lakás-, sem kajafronton -, de ez csak még jobban ráerősít a vágyra, hogy elmerüljek bennük.

Egy ilyen könyv következik.



      A családi otthon arra jó - de arra nagyon -, hogy "egyszerű, mint a pofon" jellegű külföldi példáival kikapcsoljon a szürke hétköznapokból és ezáltal inspiráljon, változtatásra késztessen.
     A bemutatott otthonok zöme echte városi lakás - amire, ugye, felvonhatjuk a szemöldökünket, merthogy a tökéletes családi otthon először is vidéken van, de valóban vonzó, meghitt élettereket és akár vidéken is alkalmazható ötleteket mutatnak be.

Három érdekes és tanulságos részt emelek ki.

1. Játszószoba és/vagy médiaszoba. Kell. És nagyon jó, ha a maga rumlijával, vidámságával és zajával elkülönül a pihenőzónáktól. Nagyon tetszik az ötlet. Ha egyszer, száz év múlva, készen leszek a könyvpakolással, a hallból ilyen helyiséget próbálok majd kialakítani.

2.Tárolás. Csak egy mondat: "A jó tároló titka az, hogy több van belőle, mint amennyire elvileg szükségünk lenne, hiszen a gyerekek holmija naponta megsokszorozódik." Mély, nagy igazságot fogalmazott meg itt, Ms. Wilson!

3. Konyha - az a lényeg, hogy letisztult legyen. Még egy IKEA-konyhánál is sokkal egyszerűbb. És: n a gy. Lásd Petrik Adriennél: a ház tervezésekor gondold át, hogy számodra mekkora lenne egy igazán kényelmes, nagy konyha - ha ez megvan, vegyél egy nagy levegőt, és tegyél még hozzá kb. 5 négyzetmétert. Akkor lesz jó. A Judith Wilson könyvében látható konyhák nagy részében a biztos pont az óriási high-tech tűzhely, ami persze, státuszszimbólum is, de ennyi luxus egyszerűen kell. A többi elem minél egyszerűbb és minél fehérebb-kopottabb, annál jobb. Sajnos, ezt a kontrasztot még nem sikerült megunnom... imádom.

csak úgy, az íróasztalnál lőtt fotó, de a fílingje átjön. bocs a minőségért.
***
Judith Wilson-Debi Treloar: A családi otthon. Alexandra, 2008.

*Az megvan, hogy a kanapén bekuckózva éppen a Tökéletes Család gyerekeiről szóló blogot olvasod, amikor "éppen most, amikor lazítanál öt percet" odajön a saját, eddig sem tökéletes csendben játszó gyereked, és elhűlve azt kérdezi: "Mama....! Hová tetted a fehér kanapét....?" (Válasz: kicseréltem a huzatát egy másikra. :-)) Most hagyjuk azt a kérdést, hogy mennyire egyszerű maga a huzatcsere, amiről azt sugallják nekünk: "meguntad? rálöttyent a kávé? csak gondolsz egyet, és lecseréled!"... a lehúzás még csak-csak tempósan megy, de a kimosás-mosógépből való kirángciálás-vasalás-visszahúzás csöppet időigényes folyamatát direkt elhallgatják! Pedig abszolút márkahű vagyok; a lányom négyéves koráig szinonimaként használta a 'kanapé' és az 'ektorp' szavakat.




Megjegyzések

  1. Judit!
    Neked szeretném továbbadni a DÍJAT!
    Mert szeretem olvasni változatos őszinte írásaidat. Az eddigi kedvencem az Ízbolygóval történt interjú volt:)
    Sok sikert a munkádhoz:)) Móni
    http://avidekiotthon.blogspot.com/2011/03/egy-kedves-dijat-kaptam.html

    VálaszTörlés
  2. Móni!

    Ezzel most nagyon feldobtál!
    :-)
    Köszönöm szépen,

    J. aka CK

    VálaszTörlés
  3. köszi, már meg is rendeltem! :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p