Ugrás a fő tartalomra

Dr. House: Cuddy lakása

Szerző:
       Dr. Lisa Cuddy karaktere jól van kitalálva. Annak ellenére, hogy megkaparintotta nők millióinak kedvencét, valamiért nem utáljuk. Én kifejezetten kedvelem. Nyilván van itt egy kis pszichológiai rafinéria, könnyű vele azonosulni, vagy szeretnénk vele azonosulni, vagy jó lenne így kinézni, miközben esendő ő is, vagy valami ilyesmi.
       Egy biztos: helyes nő. Lakóhelyét - lévén ő is igazi munkamániás - azóta látjuk gyakrabban, amióta járnak House-szal.
        Idézzük csak fel, hogy Cuddy milyen ruhákat hord: a House által is oly sokszor tematizált kivágott felsőket, szűk szoknyákat, magassarkú cipőket. Cuddy megformálója, Lisa Edelstein - mert azért őt sem kell félteni - így nyilatkozott a témáról: "{Cuddy} egy televízióműsor szereplője, én pedig színésznő vagyok, aki egy kórházigazgatót játszik, és nem akarok ronda ruhákban lenni. Dögös kórházigazgató akarok lenni."  Az öltözködéséből kiindulva könnyű megjósolni, hogy milyen Cuddy háza: csajos, jómódú, szexis, érett. És lőn.


hálószoba a szimmetria jegyében


fotók a kis Rachellel és -ről

       Profi stáb dolgozik az enteriőrökön is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy Cuddy házának saját tervrajza van:


De azért a valóságban ez is csak díszlet:


      Mostanában, a hetedik évad epizódjaiban számos vacsorameghívás ad alkalmat arra, hogy körülnézzünk az étkezőben: itt is a nőies és buja színek a jellmezőek, a falaké valahol a mályva és a korall között. A vicc az, hogy ez a fal a valóságban sárga (lásd alább)...

mondjuk, a lovat kihagynám




Az olvasósarok kitűnően sikerült. Barátságos, nőies, hívogató, és jelzi, hogy értelmiségi nő lakásában járunk.

teljesen élethű: még gyerekzár is van a szekrényeken!
     A konyhából csak egy részlet tűnik fel az alábbi képen: a kötelező XXL-es hűtőszekrény. Mondjuk, legalább beépített.

vanília színű konyhafalak. az étkező SÁRGA!
     A House-Cuddy páros életét vicces epizódokkal tarkítják Rachel csínytevései. Ő Cuddy örökbefogadott lánya,


akire Cuddy évekig várt, úgyhogy nem meglepő a habos-babos gyerekszoba:


      Fehér bútorok, rózsaszín kiegészítők, és az a tipikusan amerikai fodros függönyarzenál, amitől aztán "túl sok" lesz.




       House-nak az Unplanned Parenthood című részben még vigyáznia is kellett Rachelre. Csendéletek erről az estéről gyerekkel, aggódó Wilsonnal és House-szal, szép lámpával, kínai kajával, menő dohányzóasztallal és albumokkal:



Szívmelengető jelenet - és persze, szobarészlet - a végére:



(Folyt. köv.)

(a képek forrása)



Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk