Ugrás a fő tartalomra

Dr. House: Cuddy lakása

       Dr. Lisa Cuddy karaktere jól van kitalálva. Annak ellenére, hogy megkaparintotta nők millióinak kedvencét, valamiért nem utáljuk. Én kifejezetten kedvelem. Nyilván van itt egy kis pszichológiai rafinéria, könnyű vele azonosulni, vagy szeretnénk vele azonosulni, vagy jó lenne így kinézni, miközben esendő ő is, vagy valami ilyesmi.
       Egy biztos: helyes nő. Lakóhelyét - lévén ő is igazi munkamániás - azóta látjuk gyakrabban, amióta járnak House-szal.
        Idézzük csak fel, hogy Cuddy milyen ruhákat hord: a House által is oly sokszor tematizált kivágott felsőket, szűk szoknyákat, magassarkú cipőket. Cuddy megformálója, Lisa Edelstein - mert azért őt sem kell félteni - így nyilatkozott a témáról: "{Cuddy} egy televízióműsor szereplője, én pedig színésznő vagyok, aki egy kórházigazgatót játszik, és nem akarok ronda ruhákban lenni. Dögös kórházigazgató akarok lenni."  Az öltözködéséből kiindulva könnyű megjósolni, hogy milyen Cuddy háza: csajos, jómódú, szexis, érett. És lőn.


hálószoba a szimmetria jegyében


fotók a kis Rachellel és -ről

       Profi stáb dolgozik az enteriőrökön is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy Cuddy házának saját tervrajza van:


De azért a valóságban ez is csak díszlet:


      Mostanában, a hetedik évad epizódjaiban számos vacsorameghívás ad alkalmat arra, hogy körülnézzünk az étkezőben: itt is a nőies és buja színek a jellmezőek, a falaké valahol a mályva és a korall között. A vicc az, hogy ez a fal a valóságban sárga (lásd alább)...

mondjuk, a lovat kihagynám




Az olvasósarok kitűnően sikerült. Barátságos, nőies, hívogató, és jelzi, hogy értelmiségi nő lakásában járunk.

teljesen élethű: még gyerekzár is van a szekrényeken!
     A konyhából csak egy részlet tűnik fel az alábbi képen: a kötelező XXL-es hűtőszekrény. Mondjuk, legalább beépített.

vanília színű konyhafalak. az étkező SÁRGA!
     A House-Cuddy páros életét vicces epizódokkal tarkítják Rachel csínytevései. Ő Cuddy örökbefogadott lánya,


akire Cuddy évekig várt, úgyhogy nem meglepő a habos-babos gyerekszoba:


      Fehér bútorok, rózsaszín kiegészítők, és az a tipikusan amerikai fodros függönyarzenál, amitől aztán "túl sok" lesz.




       House-nak az Unplanned Parenthood című részben még vigyáznia is kellett Rachelre. Csendéletek erről az estéről gyerekkel, aggódó Wilsonnal és House-szal, szép lámpával, kínai kajával, menő dohányzóasztallal és albumokkal:



Szívmelengető jelenet - és persze, szobarészlet - a végére:



(Folyt. köv.)

(a képek forrása)



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…