Nagyjából húsz percem van írni, lássuk, mire elég.
Tegnap reggel gyorsan lőttem egy képet az előszobában, és bár be is mozdult, a tükör sem elég tiszta, a cementlap csiszolatlan, nem vagyok már éppen húszéves, a pufimellény az esőkabát alatt pedig enyhén szólva előnytelen, eléggé büszke vagyok rá.
A fotó jól tükrözi, hol tartunk 2018. tavaszához képest.
Felkerült a falra a H.-tól kapott, vaskeretes tükör, fehérek a falak, mert eltüntettük a tapétát és a PVC-padlót, a helyén a radiátor és a két lámpa (a mennyezetit lomtalanításkor az utcán találtam), a szobába benézve látszik az új hajópadló.
Pontosan tudom, mi hiányzik még innen (pl. a szennyespad & a dekoráció), és azt is, mivel tenném túlzsúfolttá.
Pontosan tudom, mennyi áldozatot követelt eddig a ház, és azt is, hogy mennyi élményt, tkp. egy újfajta életstílust adott, amelyik inkább dolgos és küzdelmes, mint láblógatós és lazulós, de ennek a pszichés és fizikai előnyeit próbálom szem előtt tartani, nem azt, hogy mennyire baromira kimerítő.
Nagyon örülök, hogy ha valaha költekezem, az ma már kimerül a kályhára való zománcfesték vagy a könyök füstcső (?!?!) megvásárlásában. Két éve, a felújítás kezdete előtt felírtam magamnak, hogy "irányítsuk a libidónkat a házra és a kertre", és ez fokozatosan sikerült is. Sokkal értelmesebbnek tartom, mint a korábbi (pénzügyi) tendenciákat.
Azt hiszem, korábban sem voltam egészen fogalmatlan a ház körüli munkákat illetően, de mostanra tényleg elsajátítottam egyfajta vidékiházas szemléletmódot: mit kell először/legközelebb rendbe tenni, ezt vagy azt hogyan lehet egyszerűbben megoldani, milyen anyagot kell keresni hátul, hátha azzal be lehet foltozni egy lyukat stb. Mindent fel kell használni, Pro Level.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése