Őszbe fordult

Ilyenkor nem azért szeretek sétálni, mert magának a sétának élvezeti értéke van, hanem mert utána isteni hazaérni, inni egy teát, és hallgatni a cserépkályhában ropogó fahasábokat.

Nyáron vettem észre, hogy hamarabb fáradok el (nálam eleve igen furcsa jel, ha reggel hétkor úgy kell kivergődnöm az ágyból), tulajdonképpen ez a tünet és a (csípőnél megjelent) folt együtt lett gyanús, ezek alapján kezdtük sejteni, hogy kullancsról van szó. Most sem az igazi az energiaszintem, de tegnap vége lett az antibiotikum-kúrának, és remélem, hogy rendben lesz minden.

A gyatra időjárás ellen ettünk minestronét, curryt és nutellás palacsintát, illetve az az igazság, hogy Nutellát magában, kiskanállal is.

Amikor még szép idő volt, elmentünk almát szedni a Pomáz melletti Dolinára. (Utoljára gyerekkoromban voltam ott.) Annyira jól sikerült, hogy meg is ismételtük; ezekben az időkben az egyik legjobb távolságtartó program, amit el tudok képzelni, dudorászva, kellemesen elfáradva, gyönyörű környezetben. Az pedig, hogy most több hónapra elegendő alma van otthon, mindig jókedvre derít. 

Megtaláltam a kamrában azokat a fa függönytartókat, amelyek eredetileg a Gerendás szobában lehettek, és most még nagyon shabby chic a kinézetük, de nemsokára az ajtóval együtt átfestjük őket, és akkor ezt a tételt is ki lehet pipálni. Elképzelhető, hogy egy-két karnisra szükség lesz még, de ezt és a függönyök anyagának kérdését is a lehető legegyszerűbben szeretném megoldani, azaz itthon fogok körülnézni.

Kicsit hosszú a kinti munkákról írt listám, most mégis próbálok többet lazítani, és átállni az új évszak napi ritmusára. 

Megígértem, hogy átadom a laptopot mesefilmnézés céljából, úgyhogy legközelebb innen folytatom.