Napom

Tudtam, hogy ez a nap tényleg az enyém, és (majdnem) azt csinálok, amit akarok - nos, biztosan ti is dolgoztattátok már saját magatokat agyon ilyen alkalmakkor.

ez még nyári festés

Oké, nem teljesen ez volt a helyzet, de eléggé aktívan telt az idő mindenféle ház körüli munkákkal.

Reggel gyorsan előre főztem a macskának ebédet, ami pár óra múlva egyáltalán nem ízlett neki úgy, mint a Felix alutasakos szokott (ami az eredeti neve -- alutasak nélkül). Esti update: mégis ízlik.

Zs. javaslatára kisuvickoltam a sparhelt tetejét, és ha már kibontottam a vasport, akkor másik három kályháét is. 

Letöröltem a tükröt az előszobában, és akkus csavarozóval felszereltem egy kampót a mellette lévő lyukba, plusz felcsavaroztam egy fedőtartót a padláslépcső oldalára, hogy rá lehessen akasztgatni mindenfélét.

A bejárati ajtóra kopogtatónak az egykori, tönkrement családi pianínó fogantyúját fogom majd feltenni (csak eddig nem tudtam, hogy valamennyire mégis tudok bánni a kis Bosch-sal).

fontos, hogy a boltból valaki az egyik (itt az asztal felőli) oldalukon kissé lapos tököket is elhozza. ők is érdemelnek egy esélyt

Fát hordtam, kihamuztam a kályhákat, a meleg és szeles idő miatt viszont csak egyszer gyújtottam be napközben.

Találtam egy-két őszi/halloweenes apróságot.

Felsöpörtem a nyári konyhában.

Felhívtam a villanyszerelőt az ügyben, hogy mikor jön felszerelni a maradék pár lámpát. E-maileket írtam.

Ebéd után nem tudtam elaludni, ezért először kimentem az utcai járda mellett összegereblyézni a leveleket. Laza harminc méter hosszan egy nap alatt beterítette a szél újra, pedig vasárnap szép rend volt.

Szétszórtam az M.-től kapott virágmagokat. Öntöztem.

Utána majdnem teljesen kitakarítottam az ún. "kérges ólat". Ez az a fakk, amelyik színültig volt fakéreggel, amikor megvettük a házat, és ezen a télen fog kiürülni, most csupa törmelék az alja. A sok-sok kéreg nagyon praktikus volt gyújtósnak, egyszer tervezem újra feltölteni.

Megtaláltam azokat a színes üvegeket, amiket effektíve a fekete földből ástam ki, amikor tavaly a falak szigetelése miatt a kupis fáskamrában is fel kellett szabadítani egy sávot. Kitaláltam, hogy az egyetlen hely, ahol R. talán nem fogja dominószerűen elborogatni őket, a hálós szekrény teteje. Ahogy pakoltam fel a palackokat, végig ott fontoskodott, botladozott a be nem szerelt főzőlapon, és egyszerűen az arcára volt írva, hogy ez marha érdekes, tök jó, hogy magasra tettem őket, és hogy egészen biztosan meg fogja próbálni, lehet-e velük játszani.

Nagyon hasznos, hogy sötétedéskor már nem lehet ugrálni, mert érdekes surranó és huhogó hangok jönnek az erdő felől. Még mielőtt ezek jelentkeztek volna, elsétáltam a kert aljáig, és felmértem, hogy melyik kisebb fa/sarj nő nagyon ferdén az ároknál. 

Telefonáltam, bejöttünk, és volt idő kádfürdőre, blogírásra, sőt, ha minden igaz, most lesz Period Living magazin-olvasás és David Attenborough-filmnézés is.