Ugrás a fő tartalomra

Átlagszombat és szerelvényezés II. (villany-)

 

Hajnalban keltem, kávét főztem a Vitorlásban, begyújtottam a Gerendás szobában, és filmet néztem az igazi felkelés (kb. fél nyolc) előtt.

Nyolcra jött a falubeli segítőnk, J. Hiába gereblyéztünk pár napja, a rengeteg eső és szél miatt tíz hatalmas zsák levél lett újból, úgyhogy ezzel kezdett, amíg mi boltba mentünk.

A kedvenc helyemen vettünk kályhaport, sütőtököt, kiflit, Zabfalatok kekszet 99.- forintért és egy pici krizantémot 350-ért, amitől rögtön _virágos_ jó kedvem lett.

Hazaérve kipakoltam, és az enyhe esőben összehúztam egy zsáknyi körtefalevelet a tornác előtt, ez mindig az én reszortom. 

Eközben J. aprófát hasogatott nekünk. Valahogyan ki kéne találnom, hogyan csökkentsem a bolti gyújtós használatát, mert az elmúlt héten is két csomaggal fogyott el.

Esett, esett tovább, úgyhogy bedobtam a témát, ami hetek óta a listám elején szerepel: szerintem

takarítsuk ki a pincét.

jó buli lesz 

Akármilyen siralmasnak tűnt elsőre, hárman kb. két órányi munkával lepókhálóztunk-lesöpörtük a lépcsőt és a falfülkéket, levertük a legrosszabb részen a vakolatot, kihordtunk harminc-negyven téglát, korhadt gerendát, tizenöt vödörnyi sittes földet, elgereblyéztük az alját, és szortíroztuk az ott tárolt üvegeket.

Természetesen eközben komplett tervet szőttem arról, hogyan kellene téglával burkolni a padlót, másképpen vezetni a vizet, rendbe tenni a boltíveket, elkészíteni a saját boromat, és normálisan megvilágítani ezt a nagyon szépen megépített helyiséget.

Kisütött a nap, úgyhogy egy kis tortillaevés után még kiástunk és arrébb raktunk egy földbe rejtett betonoszlopot, végül pedig visszatettük a 90%-osan elkészült zöld asztalt az eredeti helyére.

Délután már csak a az elszáradt hortenziákat és a legjobban belógó ágakat vágtuk le és gyűjtöttük össze E-vel, kint vacsoráztunk, és újból sajnálkoztunk azon, hogy már fél hétkor sötétedik.

A teraszon a két össze nem illő, de mégis összeillő falikart nagyon szeretem, bár inkább csak hangulatvilágításra jók, úgyhogy középre tenni fogunk valahogyan egy függesztéket is.









Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

Saját kútfő (1. rész)

Megvettük a házat másfél évvel ezelőtt, és annyira naivan bólintottunk egy csomó hiányosságára, hogy ma már csak mosolyogni tudok rajta. Derékmagasságig vizesedik a fal? Semmi gond, majd ezzel kezdjük! Lóg a nyári konyha ajtaja a zsanérról? Hát, igen, érthető, nem mai csirke már. Nincs teteje a kútnak? Persze, azt sem fogjuk így hagyni. 

Hogy is hagynánk így.
Ez a csillogó szemű, felújításra kiéhezett, elhamarkodottan sokat vállaló hozzáállásom - a korlátozott anyagi lehetőségekkel párosítva - azóta sok fejtörést okozott saját magamnak, de szerencsére, a kút még a könnyebben teljesíthető feladatok közé tartozott. És már nagyon bökte a szemem a téglákkal lenyomott, ferdén odacseszett ráhelyezett paladarab is.
"Csak" anyag kellett hozzá - és ember. 
Mondom, naïveté...
Volt terv a fejemben, le is rajzoltam filccel, khm, perspektivikusan, egy darab papírra, aztán finomítottam rajta, győzködtem a kiszemelt embert, hogy menni fog ez neki, a gyerekeket pedig minden sétánál figyelmez…

Haladások, offline

Kicsit megcsömörlöttem az online jelenléttől, ezért nem jelentkez(t)em túl gyakran. (Mondjuk, nem volt nehéz kikövetkeztetni.) Ezenkívül próbálom pörgetni a dolgokat, egyidőben több tányért tartva a levegőben. 



A spártai körülmények ellenére szuper dolgok (is) történtek a háznál, és most nagyon erősen látszott a bloggerélet paradoxonja, ami amúgy eddig is érezhető volt, nevezetesen és leegyszerűsítve, hogy 
vagy csinálom vagy írok róla. 
Most már látom a felújítás végét, de persze, pontos dátumot mondani még lehetetlen. Meg hát, sok a stressz.
Ezt ellensúlyozandó, vettem mandula- és sárgabarackfát, málnabokrot.
Rendeltem faanyagot és trapézlemezt a terasz új tetejéhez.
Befejeződtek a belső faljavítások.
Most következik a villanyszerelés újabb fázisa, a rézkábel behúzása.
Megbeszéltük az asztalossal, hogyan pótoljuk a tornác tönkrement léceit.
Megtisztítottam a tornác előtt egy kétméteres sávot, hogy lehessen majd dolgozni. (Októberben, ujjatlan felsőben, yeah.)
Megérkezett a vörösfenyő…