Ugrás a fő tartalomra

Átlagszombat és szerelvényezés II. (villany-)

 

Hajnalban keltem, kávét főztem a Vitorlásban, begyújtottam a Gerendás szobában, és filmet néztem az igazi felkelés (kb. fél nyolc) előtt.

Nyolcra jött a falubeli segítőnk, J. Hiába gereblyéztünk pár napja, a rengeteg eső és szél miatt tíz hatalmas zsák levél lett újból, úgyhogy ezzel kezdett, amíg mi boltba mentünk.

A kedvenc helyemen vettünk kályhaport, sütőtököt, kiflit, Zabfalatok kekszet 99.- forintért és egy pici krizantémot 350-ért, amitől rögtön _virágos_ jó kedvem lett.

Hazaérve kipakoltam, és az enyhe esőben összehúztam egy zsáknyi körtefalevelet a tornác előtt, ez mindig az én reszortom. 

Eközben J. aprófát hasogatott nekünk. Valahogyan ki kéne találnom, hogyan csökkentsem a bolti gyújtós használatát, mert az elmúlt héten is két csomaggal fogyott el.

Esett, esett tovább, úgyhogy bedobtam a témát, amelyik hetek óta a listám elején szerepel: 

takarítsuk ki a pincét.

jó buli lesz 

Akármilyen siralmasnak tűnt elsőre, hárman kb. két órányi munkával lepókhálóztunk-lesöpörtük a lépcsőt és a falfülkéket, levertük a legrosszabb részen a vakolatot, kihordtunk harminc-negyven téglát, korhadt gerendát, tizenöt vödörnyi sittes földet, elgereblyéztük az alját, és szortíroztuk az ott tárolt üvegeket.

Természetesen eközben komplett tervet szőttem arról, hogyan kellene téglával burkolni a padlót, másképpen vezetni a vizet, rendbe tenni a boltíveket, elkészíteni a saját boromat, és normálisan megvilágítani ezt a nagyon szépen megépített helyiséget.

Kisütött a nap, úgyhogy egy kis tortillaevés után még kiástunk és arrébb raktunk egy földbe rejtett betonoszlopot, végül pedig visszatettük a 90%-osan elkészült zöld asztalt az eredeti helyére.

Délután már csak a az elszáradt hortenziákat és a legjobban belógó ágakat vágtuk le és gyűjtöttük össze E-vel, kint vacsoráztunk, és újból sajnálkoztunk azon, hogy már fél hétkor sötétedik.

A teraszon a két össze nem illő, de mégis összeillő falikart nagyon szeretem, bár inkább csak hangulatvilágításra jók, úgyhogy középre tenni fogunk valahogyan egy függesztéket is.









Megjegyzések

  1. Ajánlom az sk fa hasogatást! És a száraz ágak gyűjtögetését. Szép lesz az a pince!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehet, hogy meg kell majd tanulnom a fahasogatast. 🙂 Ha végre szárazabb idő lesz, mindenképpen gyűjtünk száraz ágakat. Most úgy próbálok gazdálkodni, hogy a jobbfajta tüzelőt és a gyatrabb, maradék epuletfat stb. együtt használom.

      Törlés
  2. Válaszok
    1. Örülök, egyébként még van egy harmadikfele, valahová annak is fel kéne kerülnie (nem szeretnék már semmit tarolgatni).

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má