Ugrás a fő tartalomra

Átlagszombat II. (süt-főz, fúr-farag)

Úgy elfáradtam, hogy már a saját modorosságaimat sem tudom kontrollálni. 

illatoska

Amikor pedig elkezdenék mentegetőzni miattuk, intruzív módon folyton olyan kifejezések jutnak eszembe, amelyek, ha lehet, még modorosabbak, mint a címbeliek, például a

sorry not sorry.

Jó, mindegy, biztosan értitek és voltatok már így.


Miután a nyári konyhát végre lehet használni, beüzemeltük a Salgó tűzhelyet. Nagyszerűen befűti a tizenöt négyzetméteres helyiséget, nem mellesleg főz. Először a bulguros lencselevest melegítettem meg rajta, ma pedig gombát pároltam, illetve klasszik paradicsomos szószt készítettem a tésztához, amit szintén ott főztem, nem az indukciós lapon.

<3

Lélekben olasz vagyok, egyáltalán nem zavar, ha minden nap pasta kerül az asztalra, csak lehet, hogy most már tényleg venni kéne többféle szénhidrátcsökkentett lisztet csilliókért. Pláne, mivel most egy villával megszurkált alma van bent próbaképpen, és ha az derül ki, hogy működik a Salgó sütője, akkor arra gondoltam, hogy minden nap pizzát, aranygaluskát, almás tatin tortát meg ilyeneket kellene enni. (Szénhidrátbombák.)

Abbahagyom a dőlt kiemelést, az is annyira maníros. :D

A kis konyhából egyelőre azt tudom megmutatni, milyen jó együtt a hálós szekrény és a csempe:


Ha már a Vitorlás szobáról esett szó, a falfülke alá felkerült a régóta őrizgetett ház-polc. A magasságát úgy határoztuk meg, hogy jól lehessen rajta pl. LEGO-figurákkal játszani.

we live in a house 
the size of a matchbox

A zuhanyzó szerelvényezése még odébb van, ami viszont a kolbász-, akarom mondani, törölközőtartó rúd mellett egy másik poén lett, az az ajtóra szerelt motor-rendszámtábla, amit akkor találtam meg, amikor még így nézett ki a spejz (ide keresek képet szieszta után valamikor, mert más blogokon is mindig tanulságosak az előtte-közben-utána fotók):

A kékes polcot és a hullámos tükröt a lakásból hoztam ide, a kis mosdó is megvan a dobozában, úgyhogy eléggé izgalmasan alakul minden.


Megpróbálok minél hamarabb válaszolni a kommentekre és az e-mailekre, most nagyon sok érkezett, szerencsére!





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Nyerj BeCake' tortatartót! - interjú és játék a TeaRoom gasztrobloggereivel

November 2-án lesz a Country Komfort második születésnapja! A tavalyi torta és a hozzá kapcsolódó játék annyira jó emlék maradt, hogy biztos voltam benne: idén is megünnepeljük a blogszülinapot. Bemutatom a TeaRoom gasztroblogot: három tehetséges lány, Edi, Vera és Eszti írja, akik receptjeiket igényes grafikákkal, gyönyörű fotókkal, egyéni ötletekkel fűszerezik. Ráadásul a bloghoz kapcsolódva egy önálló, hiánypótló brand is létrejött: a BeCake' tortatartó-manufaktúra. Végre nálunk is hozzá lehet jutni ilyen szépséges tortatálakhoz - olvasd el az interjút, és ha szeretnél nyerni egyet, játssz velünk! (A blog születésnapján bemutatom azt a szuper tortát, amit a lányoktól kaptam. Mert torta nélkül nincs szülinap. :-)) Miért a (Green) TeaRoom nevet választottátok a blogotoknak? Amikor megalapítottuk a blogot, akkor mindhárman a Greenroom-nál, egy kreatív ügynökségnél dolgoztunk. Napról-napra egyre többet esett szó a mi kis hobbinkról, melyet végül egy blog for...

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...