Átlagszombat II. (süt-főz, fúr-farag)

Úgy elfáradtam, hogy már a saját modorosságaimat sem tudom kontrollálni.

illatoska

Amikor pedig elkezdenék mentegetőzni miattuk, intruzív módon folyton olyan kifejezések jutnak eszembe, amelyek, ha lehet, még modorosabbak, mint a címbeliek, például a

sorry not sorry.

Jó, mindegy, biztosan értitek és voltatok már így.

Miután a nyári konyhát végre lehet használni, beüzemeltük a Salgó tűzhelyet. Nagyszerűen befűti a tizenöt négyzetméteres helyiséget, nem mellesleg főz. Először a bulguros lencselevest melegítettem meg rajta, ma pedig gombát pároltam, illetve klasszik paradicsomos szószt készítettem a tésztához, amit szintén ott főztem, nem az indukciós lapon.

Lélekben olasz vagyok, egyáltalán nem zavar, ha minden nap pasta kerül az asztalra, csak lehet, hogy most már tényleg venni kéne többféle szénhidrátcsökkentett lisztet csilliókért. Pláne, mivel most egy villával megszurkált alma van bent próbaképpen, és ha az derül ki, hogy működik a Salgó sütője, akkor arra gondoltam, hogy minden nap pizzát, aranygaluskát, almás tatin tortát meg ilyeneket kellene enni. (Szénhidrátbombák.)

Abbahagyom a dőlt kiemelést, az is annyira maníros. :D

A kis konyhából egyelőre azt tudom megmutatni, milyen jó együtt a hálós szekrény és a csempe:

Ha már a Vitorlás szobáról esett szó, a falfülke alá felkerült a régóta őrizgetett ház-polc. A magasságát úgy határoztuk meg, hogy jól lehessen rajta pl. LEGO-figurákkal játszani.

we live in a house
the size of a matchbox

A zuhanyzó szerelvényezése még odébb van, ami viszont a kolbász-, akarom mondani, törölközőtartó rúd mellett egy másik poén lett, az az ajtóra szerelt motor-rendszámtábla, amit akkor találtam meg, amikor még így nézett ki a spejz (ide keresek képet szieszta után valamikor, mert más blogokon is mindig tanulságosak az előtte-közben-utána fotók):

A kékes polcot és a hullámos tükröt a lakásból hoztam ide, a kis mosdó is megvan a dobozában, úgyhogy eléggé izgalmasan alakul minden.

Megpróbálok minél hamarabb válaszolni a kommentekre és az e-mailekre, most nagyon sok érkezett, szerencsére!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

További információk

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

További információk

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem. A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött. Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má

További információk

vidéki városi

Keresés ebben a blogban