Ugrás a fő tartalomra

Szóló szőlő

 A hosszú hétvégén ismét nem a lábunkat lógattuk.

Jobban felkavar, ha ugrik a CD-lemez az autó lejátszójában (igen, erre is volt példa bőven), mint ha a féktárcsa és a fékbetét egymáson csúszik, fém a fémen, de hát, az utóbbival is kellett foglalkozni, miért is ne éppen most. Amikor sétálni mentünk várakozás közben, mágikus helyre keveredtünk, és fanyar, csodás szőlőt ettünk. Hazatérve az autószerelőtől azt láttuk, hogy a macskánk, R. újabb szúnyoghálót hasított ki, és kint várt, a szívrohamomra kb. azzal az arckifejezéssel reagálva, hogy nyugalom, nem állt szándékában elmenni, és amúgy is a helyhez kötődik, nem az emberhez. 

Hosszú és tagolt listám van a tennivalókról, egyszerre megnyugtató és frusztráló: szerepel rajta mindaz, amit muszáj még augusztusban elvégezni (külső ablakkeretek csiszolása és festése például), az, amit csak a jövő hónapban fogunk tudni megvenni és elkezdeni (időjárásálló festék az árok felőli, szinte fekete falra) stb. Jó, mert tudom, hogy mit logikus elkezdeni, viszont idegesít, hogy ez mind pepecs munka, miközben fizikailag is megterhelő. Folyton csiszolok, folyton tapaszolok (már amennyire tudok), folyton alapozom a fakereteket, és mindig van újabb.

Kár, hogy csak egy hét van hátra ebből a hónapból, és hiányzik az úszás, a Balaton.

Az elmúlt napokban javítottunk a homlokzat foltjain, kopásain, repedésein (erről majd írok külön bejegyzést).


színpróbák


Átadtam másnak a terasz farészeinek a zöldre festését, mert nagyon tartottam az állványtól, főleg a középső részeken, ahol meg sem lehet kapaszkodni/támaszkodni.

A nyári konyhában és a fürdőszobában felkerült a padló és a fal találkozásához az ún. kísérő, így könnyebb felmosni. 

Nagyon satisfying, ahogyan H. mondaná, hogy kezdünk kifogyni a maradék anyagokból, a fél doboz csempékből, a bontott zsák ragasztókból. Egyszerűbb rendet tartani a szerszámos kamrában, és nem megy tönkre a sok cucc.

Ugyanide tartozik, hogy az outletben vett, szűk egy négyzetméternyi fózolt csempét is fölrakták a nyári konyhába, a majdani főzősarok falára. 

A fali fugák frissítése és a padlón lévő greslapok végső tisztítása még hátravan. Ki fogom próbálni az ún. kőlakkot -- valaki használt már ilyet közületek?






Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Nyerj BeCake' tortatartót! - interjú és játék a TeaRoom gasztrobloggereivel

November 2-án lesz a Country Komfort második születésnapja! A tavalyi torta és a hozzá kapcsolódó játék annyira jó emlék maradt, hogy biztos voltam benne: idén is megünnepeljük a blogszülinapot. Bemutatom a TeaRoom gasztroblogot: három tehetséges lány, Edi, Vera és Eszti írja, akik receptjeiket igényes grafikákkal, gyönyörű fotókkal, egyéni ötletekkel fűszerezik. Ráadásul a bloghoz kapcsolódva egy önálló, hiánypótló brand is létrejött: a BeCake' tortatartó-manufaktúra. Végre nálunk is hozzá lehet jutni ilyen szépséges tortatálakhoz - olvasd el az interjút, és ha szeretnél nyerni egyet, játssz velünk! (A blog születésnapján bemutatom azt a szuper tortát, amit a lányoktól kaptam. Mert torta nélkül nincs szülinap. :-)) Miért a (Green) TeaRoom nevet választottátok a blogotoknak? Amikor megalapítottuk a blogot, akkor mindhárman a Greenroom-nál, egy kreatív ügynökségnél dolgoztunk. Napról-napra egyre többet esett szó a mi kis hobbinkról, melyet végül egy blog for...

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...