Ki kell ábrándítanom azokat, akik irodalmi[(as)kodó] kikacsintást várnak a bejegyzés címe hallatán (bár, a N.N.Á.-versről bőven lenne mondanivalóm, ha egyáltalán bátorkodnék írni róla): ma a magyar rögvalóságról lesz szó. Nevezetesen arról, hogy ne vegyünk hamis fantát, ha egy mód van rá. Intelmek a magam és mások számára.
Jó, tudom, egyikünkkel sem fordulhat elő, hogy gagyi, ciki vackokat fogyaszt, de most beszéljünk arról, amikor esetleg mégis.
Ha építkezünk, akkor csakis a hamisra futja, ez alap.
Az első alkalommal, amikor ilyesmit vettem a kisboltban, totálisan zavarban voltam. Mintha óvszert vásároltam volna tizennyolc évesen, pedig abban az esetben a hamis fantát vagy Sconto narancsot vagy mit tudom én, mit még nem is saját fogyasztásra szántam (és nem is vagyok már tizennyolc éves) -- de valahol, mélyen már akkor is nagyon irigyeltem a munkásoktól, hehe.
Természetesen, márkás Fantát se vásároljunk úri jó dolgunkban, erről szintén lesz szó.
Annyi minden voltam ez alatt a másfél év alatt, amióta a felújítás folyik!
Közmunkás, rakodó munkás, kőműves-segédmunkás, festő, erdőpucoló, kubikos és még ki tudja, hányféle melós.
Nagyon sokszor tikkasztottam szét magam, és egyszer azt vettem észre, hogy -- legalábbis a fizikai munka idejére -- én is munkásember lettem. Pedig nem is kukoricát címereztem vagy a réten kaszáltam, mert az még brutálisabb lehet.
És akkor megértettem mindent.
Tudniillik, van az a szomjúság, amelyikre csak jéghideg, szénsavas üdittő [sic] csúszik.
Van az az éhség, amelyikre -- növényi alapú étkezés-szimpátiák és ilyen irányú törekvések ide vagy oda -- csak a párizsis zsemle való.
Gátlástalanul magamévá (nem, ez még mindig nem a vers...) tettem a társadalmi markereket és betagozódtam. Ráadásul, hiába áll szöges ellentétben az elveimmel a fogyasztásuk, és igazából nem finom egyik sem, jólesett mind.
Ennek ellenére ma elhatároztam, hogy rendesen fogom táplálni a gyermekeimet, illetve nem vásárolok olcsó szemetet én sem, mert azért mégis csak tudatában vagyok annak, hogy mennyire károsak.
Jól marketingelt, name brand, összetételében ugyanannyira gáz, PET-palack tekintetében pedig éppen olyan mennyiségű hulladékot termelő, menő szemetet sem eszünk/iszunk. Túlcsordul a sárga kukánk.
Ennek egyetlen módja az, ha nem tartunk itthon egészségtelen, mesterségesen színezett és édesített szénsavas italokat, így nem lesz mit meginni, "jobb híján".
Úgyhogy, holnaptól hűtött borsmentatea lesz a frissítő.
Remélem, mindenki elfogadja majd.
Remélem, nem olyan, mint a hígított szájvíz.
"Üdittő" és "van az a szomj" - és milyen nehéz néha az ilyen típusú szomjra vagy éhségre nemet mondani, ez egy létforma is, az önkizsákmányolással és a brutális fizikai munkával, a kényszerű olcsósággal.
VálaszTörlésKegyetlen: ezek a szénsavas izék függőséget okoznak, elvonási tünetekre számítani lehet, pláne gyerkőcöknél. (Sose fogyasztva ilyesmit, a 35 fokban marketingből ingyen osztogatott, hűvösen párás márkás "üdittő"-től még szomjasabban és napokig epedve utána, eh!) Levezetésként minőségi szörp vált be, abból kevés is elég hideg szódával (osztva-szorozva az árát és a koncentrációját, megéri + szép üvege van a legtöbbnek, kedvet csinál a házi szörpgyártáshoz).
Milyen fokú fáradtságról tanúskodik, hogy másodpercek után jöttem rá az irodalmi utalásra? N.N.Á.-t csodálva imádom, pedig. :) Felújításkor a legfőbb szomjúság, hogy használható legyen végre az ingatlan - ha erre bírtam csak asszociálni? :-D :-D :-D
Luca
Luca, eszembe juttattad, hogy tudok bodzabogyo-szorpot készíteni! Az egészen fantasztikus, és hozza is a fröccs-élményt. Be kell iktatnom egyik nap, picit időigényes, de megéri. Amúgy a sörrol nem írtam, mert olyan stabil az absztinenciam, hogy ilyesmi eszembe sem jut, pedig a finom fröccs biztosan jó, csak nem vágyom rá. Pontosan, a reggel hétkor kezdődő fizikai munka, a megalazo alulfizetettseg mind hajlamosít az olcsó lónyál választásara. Írok még, a múltkorira is, most még annyit, hogy a lányom borzasztóan lenezi ezeket a lottyoket (a markasakat is), és mindenhová a vizeskulacsaval megy, a fiam pedig a hűtőben látta meg és próbálta ki őket, és innen számítható a lejtmenet, de ő is érti, mi a baj velük. Friss hír, hogy tegnap egy fél befőttes üvegnyi borsmenta teát ivott meg, és nagyon ízlett neki!
TörlésHa emlékszel még rá, a fele menta, fele citromfű tea jól behűtve is isteni. :)
VálaszTörlésHogyne emlekeznek! De azért jó, hogy ideirtad, imádtam nálatok ilyet inni, és egy-egy bokorrol többezer hektoliter teának való levelet lehet leszedni!
Törlés