Ugrás a fő tartalomra

3+1 dolog, amiben megváltoztam

Pár évvel ezelőtt nagyon másmilyen volt a prioritáslistám. Sokféle, kissé szerteágazó hobbim és kényszeresbe hajló szokásom volt, amelyek örömöt is szereztek, de komoly áldozatokat is követeltek: például pénzt és helyet. Elég sok pénzt és nagyon sok helyet. Örülök annak, hogy múlt időben beszélhetek róluk. Pedig nem is volt igazi minimalista fordulat az életemben. Még. 

1. IKEA-mánia: 

Fogalmam sincs, mikor jártam ott utoljára. Évek óta nem tud lázba hozni, holott még a lakberendezés iránti érdeklődésem is az IKEA hazai megjelenésével függ össze. Besokalltam az egyre kelet-európaibb, egyre műanyagabb, egyre lehúzósabb stílustól, az ottani vásárlás és nézelődés szép lassan elvesztette számomra a kikapcsolódás-jellegét. Lettek konkurenciái is, de azokba az áruházakba sem nagyon járok. Ti szeretitek még?

ezt az asztalt is én festettem át

2. Bútorhalmozás:

Fú, nagyon örülök, hogy ide eljutottam. Mondjuk, most, hogy írok róla, kicsit sajog még ennek a hobbimnak a helye, de jobb, hogy vége, illetve, hogy túl vagyok a túlkapásokon. Szeretek bútort festeni, és imádtam mindenféle kopott darabot venni vagy elfogadni az online csoportokban. A lakásból most fogok likvidálni egy csomó nem kellő gurulós asztalkát és kinőtt ágyat. Csak azt tartom értelmesnek, ha nem évekig tologatjuk a festésre váró darabokat. A Bonanza-székeket kellene most vagány színekre festeni, és éjjeliszekrénynek, illetve törölközőtartónak használni, ahogy a country magazinokban szokták.


3. Akciók figyelése: 

volt itt minden, legfőképpen szerszám- és gyerekruha-leárazások számon tartása. Mostanában inkább csak rácsodálkozom valamire, és szeretek megörülni a jó cuccoknak. Ma már nem szoktam felkerekedni csak azért, mert kinéztem egy ellenállhatatlan dekopírfűrészt farmersortot a katalógusból. Elég ritkán találok rá bármire is, mert élelmiszert ugyan muszáj venni, de a hátam közepére sem hiányzik, ezért hajtom a csapatot, hogy minél hamarabb végezzünk. Néha vannak kapások, ennyi. A nagy kerti gurulós hordozó kistestvérét például a múltkor találtuk nyolcszázvalahány forintért, és azóta többszörösen behozta az árát. Sokat munkázunk a kertben, az a helyzet.


+1: Torna:

már nem utálok csak úgy tornázni. Természetesen ez is a zenével függ össze, és azért olykor előfordul, hogy tulajdonképpen percek óta a dalszöveget olvasom a monitoron ("jé, ott tényleg azt énekli, hogy >>cold, kinetic heat<<?"), és egyáltalán nem a fenékizom-erősítő rúgásokat végzem, de elkezdődött valami. Van fix bemelegítőszámom. Annak a szövegét is tudom, hehe.

Szóval, a hatékonyságom még nem 100%-os, de jó kis kikapcsolódás, és most, szeptemberben meg is kellene találni azt az idősávot, amikor bekerül a napirendembe. A motivációs céllal megvett elasztikus tornaszalagokkal együtt. Push yourself, baby.




(a székes képek forrása)



Ti miben változtatok?



Megjegyzések

  1. Más téma, csak belefutottam, hátha nem ismered: https://www.otthonokesmegoldasok.hu/felujitas-2/felujitott-paraszthaz-kis-toronnyal-peteriben/

    VálaszTörlés
  2. S ég egy, régi megjelenésű, néha ráakadok, kedvelem: https://www.otthonokesmegoldasok.hu/felujitas-2/marina-home/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a tippeket! Be kell vallanom, az Otthonok és megoldások oldal szerintem lehetne sokkal nívósabb is, például saját fotóssal, stylisttal... értem, hogy mi a promóciós célja, de sokszor vegyes minőségű, amit bemutatnak. A zirci csodás épület, az biztos!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

Idill (pásztori téma)

Tapasztalatom szerint az idillt nem elég csak várni. Keményen meg kell dolgozni érte, és nagyvonalúság, bizonyos, magunkban olykor nehezen fellelhető lazaság, sőt: elvonatkoztatás nélkül egyszerűen nem jön létre.

Itt van például a kiskapun látható bukolikus koszorú fonása, ami most szép emlék, pedig a készítés közben adódott mindenféle nehézség, figyelemelterelő butaság, és így nem volt igazán élvezetes (mondjuk, én csak fotóztam, anyukámé az érdem).
Számomra szülőként az az egyik legnehezebb dolog, hogy nagyon ritkán vagyok nem szolgálatban. Szolgálat alatt értem a "hol van a...?" kérdésekre adandó válaszokat, amik nem várhatnak, a zsebkendőfelelős és ruhafelszedegető pozíciót meg még sok mindent.
Azt, hogy nem lehet csak úgy sétálni egyet, mert állandóan megoldandó problémák jönnek sorozatban. 
Tudom, hogy nem nekem kell mindent kontrollálni. Tisztában vagyok azzal, hogy önbizalmat ad a gyerekeknek, ha hagyjuk őket, hogy szépen menedzseljék a saját ügyeiket. Mindez azonban…

A gazdagságról (még egyszer)

Ma reggel olvastam egy banálisnak tűnő kérdést az üzenőfalamon: melyik az a hely, amelyik igazán boldoggá tesz? Banalitás ide vagy oda, én azért megválaszoltam magamban. Nincs kétség: ha becsukom a szemem, és elképzelem ezt a helyet, egy konkrét földrajzi pont ugrik be. A ház.


My happy place.

Nem a lakásunk, nem a kedvenc nyaralóhelyeim, nem a legszebb városok, ahol jártam, hanem egy kis faluban egy lassan kilencvenkét éves ház, amely ún. "duplatelken" helyezkedik el, a kert aljában egy kis erdővel és szántófölddel.

Ilyen értelemben igazán jómódúak vagyunk; hiába lepukkant és hozzá sem tudtunk nyúlni lassan két éven át, ott van nekünk. Tudunk róla álmodozni, idén pedig a húrok közé csapunk; megérte kivárni.

Készülnek az újabb építkezős bejegyzések, csak kicsit elfáradtam a családtagok egymás utáni betegségei és hiányzásai, illetve a temérdek intéznivaló miatt; mindjárt újra felveszem a fonalat. Haladok a renddel is, de az is újabb feladat; ha magamnak adtam, akkor is.

Így té…