Ugrás a fő tartalomra

3+1 dolog, amiben megváltoztam

Pár évvel ezelőtt nagyon másmilyen volt a prioritáslistám. Sokféle, kissé szerteágazó hobbim és kényszeresbe hajló szokásom volt, amelyek örömöt is szereztek, de komoly áldozatokat is követeltek: például pénzt és helyet. Elég sok pénzt és nagyon sok helyet. Örülök annak, hogy múlt időben beszélhetek róluk. Pedig nem is volt igazi minimalista fordulat az életemben. Még. 

1. IKEA-mánia: 

Fogalmam sincs, mikor jártam ott utoljára. Évek óta nem tud lázba hozni, holott még a lakberendezés iránti érdeklődésem is az IKEA hazai megjelenésével függ össze. Besokalltam az egyre kelet-európaibb, egyre műanyagabb, egyre lehúzósabb stílustól, az ottani vásárlás és nézelődés szép lassan elvesztette számomra a kikapcsolódás-jellegét. Lettek konkurenciái is, de azokba az áruházakba sem nagyon járok. Ti szeretitek még?

ezt az asztalt is én festettem át

2. Bútorhalmozás:

Fú, nagyon örülök, hogy ide eljutottam. Mondjuk, most, hogy írok róla, kicsit sajog még ennek a hobbimnak a helye, de jobb, hogy vége, illetve, hogy túl vagyok a túlkapásokon. Szeretek bútort festeni, és imádtam mindenféle kopott darabot venni vagy elfogadni az online csoportokban. A lakásból most fogok likvidálni egy csomó nem kellő gurulós asztalkát és kinőtt ágyat. Csak azt tartom értelmesnek, ha nem évekig tologatjuk a festésre váró darabokat. A Bonanza-székeket kellene most vagány színekre festeni, és éjjeliszekrénynek, illetve törölközőtartónak használni, ahogy a country magazinokban szokták.


3. Akciók figyelése: 

volt itt minden, legfőképpen szerszám- és gyerekruha-leárazások számon tartása. Mostanában inkább csak rácsodálkozom valamire, és szeretek megörülni a jó cuccoknak. Ma már nem szoktam felkerekedni csak azért, mert kinéztem egy ellenállhatatlan dekopírfűrészt farmersortot a katalógusból. Elég ritkán találok rá bármire is, mert élelmiszert ugyan muszáj venni, de a hátam közepére sem hiányzik, ezért hajtom a csapatot, hogy minél hamarabb végezzünk. Néha vannak kapások, ennyi. A nagy kerti gurulós hordozó kistestvérét például a múltkor találtuk nyolcszázvalahány forintért, és azóta többszörösen behozta az árát. Sokat munkázunk a kertben, az a helyzet.


+1: Torna:

már nem utálok csak úgy tornázni. Természetesen ez is a zenével függ össze, és azért olykor előfordul, hogy tulajdonképpen percek óta a dalszöveget olvasom a monitoron ("jé, ott tényleg azt énekli, hogy >>cold, kinetic heat<<?"), és egyáltalán nem a fenékizom-erősítő rúgásokat végzem, de elkezdődött valami. Van fix bemelegítőszámom. Annak a szövegét is tudom, hehe.

Szóval, a hatékonyságom még nem 100%-os, de jó kis kikapcsolódás, és most, szeptemberben meg is kellene találni azt az idősávot, amikor bekerül a napirendembe. A motivációs céllal megvett elasztikus tornaszalagokkal együtt. Push yourself, baby.




(a székes képek forrása)



Ti miben változtatok?



Megjegyzések

  1. Más téma, csak belefutottam, hátha nem ismered: https://www.otthonokesmegoldasok.hu/felujitas-2/felujitott-paraszthaz-kis-toronnyal-peteriben/

    VálaszTörlés
  2. S ég egy, régi megjelenésű, néha ráakadok, kedvelem: https://www.otthonokesmegoldasok.hu/felujitas-2/marina-home/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a tippeket! Be kell vallanom, az Otthonok és megoldások oldal szerintem lehetne sokkal nívósabb is, például saját fotóssal, stylisttal... értem, hogy mi a promóciós célja, de sokszor vegyes minőségű, amit bemutatnak. A zirci csodás épület, az biztos!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…