Ugrás a fő tartalomra

3+1 dolog, amiben megváltoztam

Pár évvel ezelőtt nagyon másmilyen volt a prioritáslistám. Sokféle, kissé szerteágazó hobbim és kényszeresbe hajló szokásom volt, amelyek örömöt is szereztek, de komoly áldozatokat is követeltek: például pénzt és helyet. Elég sok pénzt és nagyon sok helyet. Örülök annak, hogy múlt időben beszélhetek róluk. Pedig nem is volt igazi minimalista fordulat az életemben. Még. 

1. IKEA-mánia: 

Fogalmam sincs, mikor jártam ott utoljára. Évek óta nem tud lázba hozni, holott még a lakberendezés iránti érdeklődésem is az IKEA hazai megjelenésével függ össze. Besokalltam az egyre kelet-európaibb, egyre műanyagabb, egyre lehúzósabb stílustól, az ottani vásárlás és nézelődés szép lassan elvesztette számomra a kikapcsolódás-jellegét. Lettek konkurenciái is, de azokba az áruházakba sem nagyon járok. Ti szeretitek még?

ezt az asztalt is én festettem át

2. Bútorhalmozás:

Fú, nagyon örülök, hogy ide eljutottam. Mondjuk, most, hogy írok róla, kicsit sajog még ennek a hobbimnak a helye, de jobb, hogy vége, illetve, hogy túl vagyok a túlkapásokon. Szeretek bútort festeni, és imádtam mindenféle kopott darabot venni vagy elfogadni az online csoportokban. A lakásból most fogok likvidálni egy csomó nem kellő gurulós asztalkát és kinőtt ágyat. Csak azt tartom értelmesnek, ha nem évekig tologatjuk a festésre váró darabokat. A Bonanza-székeket kellene most vagány színekre festeni, és éjjeliszekrénynek, illetve törölközőtartónak használni, ahogy a country magazinokban szokták.


3. Akciók figyelése: 

volt itt minden, legfőképpen szerszám- és gyerekruha-leárazások számon tartása. Mostanában inkább csak rácsodálkozom valamire, és szeretek megörülni a jó cuccoknak. Ma már nem szoktam felkerekedni csak azért, mert kinéztem egy ellenállhatatlan dekopírfűrészt farmersortot a katalógusból. Elég ritkán találok rá bármire is, mert élelmiszert ugyan muszáj venni, de a hátam közepére sem hiányzik, ezért hajtom a csapatot, hogy minél hamarabb végezzünk. Néha vannak kapások, ennyi. A nagy kerti gurulós hordozó kistestvérét például a múltkor találtuk nyolcszázvalahány forintért, és azóta többszörösen behozta az árát. Sokat munkázunk a kertben, az a helyzet.


+1: Torna:

már nem utálok csak úgy tornázni. Természetesen ez is a zenével függ össze, és azért olykor előfordul, hogy tulajdonképpen percek óta a dalszöveget olvasom a monitoron ("jé, ott tényleg azt énekli, hogy >>cold, kinetic heat<<?"), és egyáltalán nem a fenékizom-erősítő rúgásokat végzem, de elkezdődött valami. Van fix bemelegítőszámom. Annak a szövegét is tudom, hehe.

Szóval, a hatékonyságom még nem 100%-os, de jó kis kikapcsolódás, és most, szeptemberben meg is kellene találni azt az idősávot, amikor bekerül a napirendembe. A motivációs céllal megvett elasztikus tornaszalagokkal együtt. Push yourself, baby.




(a székes képek forrása)



Ti miben változtatok?



Megjegyzések

  1. Más téma, csak belefutottam, hátha nem ismered: https://www.otthonokesmegoldasok.hu/felujitas-2/felujitott-paraszthaz-kis-toronnyal-peteriben/

    VálaszTörlés
  2. S ég egy, régi megjelenésű, néha ráakadok, kedvelem: https://www.otthonokesmegoldasok.hu/felujitas-2/marina-home/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a tippeket! Be kell vallanom, az Otthonok és megoldások oldal szerintem lehetne sokkal nívósabb is, például saját fotóssal, stylisttal... értem, hogy mi a promóciós célja, de sokszor vegyes minőségű, amit bemutatnak. A zirci csodás épület, az biztos!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Selyemfényű zöld

Egy hónapig voltunk egyhuzamban a háznál, tegnap jöttünk haza. Most szinte folyamatosan jár a mosógép - az eszem pedig azon, hogy vissza akarok menni, hahaha.

Eléggé szuper volt, pedig nincsen különösebb infrastruktúra azóta sem. A kertben kicsit vitatkozunk az egy darab csíkos függőszéken, a házban ez idő alatt minimális fejlesztés történt, mert még mindig nem biztos, hogy felszabadulnak azok a súlyos összegek, amelyek nélkül nem képzelhető el komoly felújítás. De nem érdekel.
Azt az utat követem, hogy a saját erőmből dolgozom, amennyit tudok. Ez nem kerül semmibe, és nem kell folyton egyeztetni mással. Viszont jó kemény vagyok magammal. Három évet adtam arra, hogy eltüntessem a lomokat (ezt vic-nek írtam is már): mivel a ház 90+ éves, ez évente harminc év felhalmozott cuccától való megszabadulást jelent. Pretty good.
Negatívumok:
- (még júliusban) sok szúnyog: csak úgy lehetett meginni a reggeli kávét a verandán, ha égett a citronella gyertya és be is fújtam magam szúnyogspray-vel;
-…

Plátói szerelem I. (#házak)

Ha van valami, aminek feketeöves nagymestere, örökös világbajnoka vagyok, akkor ez az. Irtó jó szemem van ahhoz, hogy tizenkétezer-kilencszáznyolcvan ingatlanhirdetésből kiszúrjam azt az egy különleges házat, amelyikbe majd nagyon bele tudok szeretni. És amelynek a nem-birtoklása nagyon fog majd fájni. Lamentáló-retrospektív poszt, a végén pozitív perspektívával.

Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szenvedésteli periódusaim lesznek, furcsa is átélni őket nekem, aki életem összes traumája után egyféle nem voltam sosem: depressziós. Ez nem az, de hullámokban hasonló - és nagyon nem jó.
Ijesztő ennyire fixálódni valamire. 
És, basszus, az ember évekig tudja csinálni (per definitionem). 
Racionálisan tudja, hogy már nem kell neki és nem is lesz az övé, emocionálisan azonban még nem tudja lezárni.
Az összes platonikus érzelemmel kapcsolatban a leszokás rögös útján haladok; sokat segítenek a kávézáskor olvasott velős mondatok.
"Az idő értékes. Okosan pazarold."
Vegyük például azt a…