Ugrás a fő tartalomra

Utólagos vízszigetelés II.: a padlófűtés-dilemma

A házunkban cserépkályhák vannak (azok sem mindenhol) és vizesedő falak (azok viszont mindenhol). Milyen lenne, ha az ezekből következő két cél: az egyenletes, modern fűtés és a száraz fal egycsapásra teljesülhetne? Ha ez a feladat is egy játszótéren hallott tanács alapján fog egyszer megoldódni, az nagyon vicces lesz. 

*
Az egyik forró nyári napon feküdtünk a Gerendás szobában, finom hűvös volt, és éppen arra gondoltam, hogy a paplan alól kibújva nem ártana felvenni kardigánt és zoknit, amikor megvilágosodtam és beugrott, hogy ide padlófűtés kell. Pontosan úgy, ahogy R. javasolta a játszótéren. (Itt is kösz!) És éppen úgy, ahogy nyugaton az öreg házakban már nagyon régen szokás.


A brit lakberendezési magazinokban számtalanszor lehet olvasni cottage- és pajta-tulajdonosoktól, hogy "nagyon szeretjük a környéket, a nyugalmat, a ház eredeti szerkezeti elemeit, de a legjobban - nos, a legjobban a padlófűtést imádjuk!"


Ha nekünk lenne, nyilván nem nyáron akarnám bekapcsolni, de fantasztikus lenne, ha ősztől kezdve nem kéne folyton rászólni a gyerekekre, hogy ne üljenek le a padlóra és, ha temperáló fűtésünk lehetne bármikor.

Csak hát, egy ekkora, 100m2-es ház esetében már megint a bűvös egymillió forintos árról beszélhetünk.

Keressünk sokat. Dolgozzunk többet. Tegyünk félre. 

Folyamatosan csináljuk, próbáljuk, küzdünk ezért. De azért ez rengeteg pénz - pláne, ha a  szükséges kőművesmunkákat is hozzáveszem (az egyik kedvenc kifejezésem: "12 cm-es rétegrend-"re van szükség).

Az első részben írtam arról, hogy acéllemez-besajtolásos vízszigetelésre kértem árajánlatot - ezek a tervek továbbra is maradtak, nem fogom őket feladni, de a listán nagyon előkelő helyre került a padlófűtés, az biztos. Jobban motivál, mint a nyílászárócsere vagy bármi más, mert az lebeg a szemem előtt, hogy a ház használhatóságának időtartamát évente tizenkét hónapra növelné. 

És nem fáznánk a fürdőben.

Vagy a konyhában, miközben sütöm az improvizált palacsintákat (majd erről is írok kicsit).


Beszéltem telefonon egy környékbeli fűtésszerelővel, és ő kedvesen és készségesen felelgetett a dilettáns kérdéseimre is, kb. le kellett állítanom magam, mert felőlem még órákig dumálgathattunk volna a kazán- és dugattyútípusokról, hehe. Lényegében az derült ki, hogy nagyon vizes falaknál nem fog csodát tenni a padlófűtés sem. De azért rettentően csábító.

(a képek forrása)

Nagy szükségem van a tanácsaitokra! 

Melyikőtök tervez/használ padlófűtést? 
Mik az előnyei/hátrányai? 
Kinek milyen tapasztalata van vizesedő házban alkalmazott padló-/falfűtés témában?

*az egyik legjobb vétel 2 évvel ezelőttről: Zara faház (12ezer forint helyett 3900-ért; a túloldala polcozott)





Megjegyzések

  1. Nálunk ez úgy lett megoldva, hogy a legveszélyeztetettebb falak elé belűlről YTONG falat húzott a kőműves és a régi fal és az YTONG közöttre ipari vastagságú kátrányos szigetelés került. Ez persze nagyon vizes falakhoz nem használható, csak ott ahol maximum közepes a felszálló nedvesség. Angliában, persze, az ilyesmit úgy szokták megoldani, hogy vízszigetelő polymer réteget fecskendőznek bele a fal aljába, de az sok-sok millió még itthon is, nemhogy ott.

    Nekem soha nem volt padlófűtésem, de ahol tapasztaltam a kényelmét, imádtam. Tényleg nagyszerű dolog, de alig hiszem, hogy jobban szárítaná a falakat, mint a rendes fűtés. Ja, és szereztél már be páramentesítőt? Fiam esküszik rá, bár én még nem próbáltam ki. Nálunk a három épületből a kicsike, ami vályogból van, az hajlamos egy kicsit dohos lenni, ha nem szellőztetünk meg/vagy fűtünk benne télen. Sőt, még egy nedves nyáron is. Állítólag nem kerül sokba és nagyon belesegít a nedvesség kiküszöböléséhez.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az valóban nagyon drága injektálással kapcsolatban is vegyesek a tapasztalatok, sajnos. Ez az YTONG-os technika elég komolynak és macerásnak hangzik! A padlófűtésről konkrétan mesélte egy ismerősöm, hogy a szigeteletlen házak nedvesedésére megldást hozott. Igaz, hogy csak felszínit, mert a vizesedés közben folyamatosan zajlik, ha nincs ott a vízzáró réteg... A rozoga falaknál a falfűtés sem tudom, mennyire kivitelezhető, de majd annak is utánajárok. Páramentesítő: szuper ötlet, köszönöm!! Azt hiszem, a fűtetlen hónapokra kell egy ilyen.

      Törlés
  2. Szia, nem rég találtam a blogodra, mivel nagyon szeretem a vidéki házakkal kapcsolatos írásokat. Nekünk is van egy közel 100 éves házunk. Bár a vásárláskor nem volt túlzottan vizes, a helyi kőműves mindenképpen javasolta, az újraszigetelést. Ez úgy valósult meg, hogy lépésről lépésre téglánként kibontotta a falat, és alátette az új kátránypapíros szigetelést. A ház teljesen száraz. A fűtésünk két kandalló a két szobában, és teljesen befűtik télen is az egész lakást, a konyhát is, ahol amúgy nincs fűtőtest, fűtő eszköz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon hasznos hozzászólás, köszönöm! Meg fogom kérdezni, hogy a miénknél lehet-e alkalmazni a téglánkénti szigetelést. Azt remélem, hogy az előteret (ami majd a hideg hónapokban konyhaként fog működni) nálunk is befűtik majd a cserépkályhák, ha azok maradnak csak.

      Törlés
  3. Szia :) Mi egy 70-es években nyaralónak épült házat bővítgetünk, építünk, szépítünk (emelet ráépítés stb.) fokozatosan 2003 óta. Mikor van egy kisebb-nagyobb összeg, akkor korszerűsítünk stb. Én nem szeretném kívülről műanyaggal borítani a házat, de valamilyen megoldást kellett találnunk, mert a penész itt-ott felüti a fejét annak ellenére, hogy a falak nem vizesek és az aljzat szigetelve lett. Tavaly próbáltuk ki ezt a magyar fejlesztésű belső hőszigetelő rendszert, amely munkában is (nálunk nagyjából minden sk. kivitelezés) árban is a legkevesebb felfordulással, kiadással jár. A felújítások alatt is folyamatosan a házban laktunk/lakunk 3 gyerekkel... Tavaly egy fal szigetelése történt próbaképpen - maximálisan beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Idén az egész földszintet (50 nm) illetve azokat a falakat, amelyek nem belső válaszfalak teljesen ezzel kezeltük festés előtt. Én bízom benne, hogy ezzel megoldódnak a penészesedés, nedvesedős gondjaink és a fűtésköltség is kevesebb lesz. Hagyományos, radiátoros, gázkazános fűtésünk van - a kazánt egy jobb teljesítményűre cseréltük most, a padlón járólap, illetve laminált burkolat van/lesz. Nem vagyok a cég ügynöke ;) egy blogban találtam az anyagra teljesen véletlenül jó pár éve, csak akkor még pénz, elszántság nem volt a teljes felfordulásra. ;) https://otthon-homesweethome.blog.hu/2018/01/25/hp4_hoszigetelo_bevonat

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Melitta, nagyon szépen köszönöm a tippet is, a részletes leírást is. A te kommented az egyik, ami, hogy úgy mondjam, konkrét haszna a blogírásnak! Mert így összegezzük a tudásunkat, az információkat, és tudunk segíteni egymásnak. Elolvastam a blogbejegyzéseket a termékről, és nagyon tetszik mindaz, amit tud, illetve az egyszerű alkalmazás is nyomós érv; sokat tanultam a bemutató posztokból. Azért is mondhatom, hogy beletrafáltál, mert a házunk homlokzatának díszei, helyi védelme miatt mi biztosan SOHA nem tudnánk vagy akarnánk külső, polisztirol hőszigetelést alkalmazni. Ezzel együtt azt hiszem, a víz útját hamarabb meg kell állítanunk, tehát kell az, hogy ne szívja fel a fal a talajból, de kiegészítésképpen nagyon jó és modern megoldásnak találom ezt a hőszigetelő vakolóanyagot!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má