Szeretnék csupa szépet és jót írni a házról, de az az igazság, hogy tavaly májusban, az adásvételi szerződéskötés után közvetlenül tapasztalt érzéki vágy (most, azonnal oda kell mennem, hozzá kell érnem, és...), magamévá tétel és örömfröccs (oké, abbahagyom... :-)) után voltak azért mélypontok.
Ház-asodás. Ház-asság. Kompromisszumok.
Dolgok, amik kiderülnek. És, ha őszinte akarsz lenni magadhoz, tudod, hogy sosem lesznek ideálisak. Nézzük.
Vízpart közelében + Budapesttől maximum kétórányira: ehem-ehem.
Ha nagyon nyomom a pedált, akkor megvan két óra alatt az út, de azért fárasztó. Mondjuk, ha már konszolidálódott a helyzet, és legalább annyira felújítottuk a házat, amennyire idén szeretném, imádni fogjuk, hogy a kedvenc külföldi nyaralóhelyeinkre két órával rövidebb az utazás (így választottam ki az elhelyezkedést amúgy).
A vízpartra is huszonvalahány perc az út autóval, de kidolgoztunk egy tök jó stratégiát, ami majdhogynem élvezetessé teszi az utazást: negyedórányira van egy kisváros, ott beszerezzük a hideg enni- és innivalót a partra, gumikrokodilt veszek nézelődöm a Pepco-ban, utána pedig alig több, mint tíz percre van a csobbanás.
Polgári jelleg.
Ablaktáblás, nagy belmagasságú, nagy terekkel és üvegezett verandával rendelkező házról fantáziáltam én. Az Első ház-szerelmem ilyen is volt, de hát az nem teljesedhetett be, ugye. A végül megvett ingatlan amolyan "falu egyik szép háza" stílusú, valamennyire impozáns darab. A fő utcán, természetesen.
Szép falu és csendes utca:
igen és nem. A falu, ahol a ház van, nem különösebben szép vagy rehabilitált, de számomra megvan a kellő bája. Párszázan lakják; majd írok a falubéli figurákról is. Egy klasszik nyaralóhely, amellett, hogy teljesen megfizethetetlen, nagyon nem lenne nekünk való, úgyhogy ezzel nincs baj.
Ami az igazi probléma itt, ebben a kis faluban is, az a rohadt zaj. Valamiért az elmúlt években megnőtt az átmenő forgalom és a motorizáltság általában is, illetve éppen akkor, amikor mi először ott pihennénk, kezdődnek a mezőgazdasági munkák, és érik el csúcspontjukat a nyár derekán. Na most, én a zajtól freaking out-olok, meghülyülök, őrülten károsnak tartom, utálom.
Először azt mondtam, vesszen a kifizetett foglaló, ezt nem fogom bírni.
Azután tanulmányokat olvastam a témáról (nem voltak megnyugtatóak), valamint félprofira képeztem ki magam a zajvédő rendszerekből (ha kell a pdf, bármikor szóljatok): elképesztően drágák, sajnos.
Végül arra jutottam, hogy adni kell ennek a dolognak időt. Most ez a próbaidő telik éppen. Vicces, hogy mekkora csend és madárcsicsergés van, amikor nem jön egyetlen autó, kombájn vagy traktor sem.
 |
| a kedvenc helyén, félálomban |
Van egy teóriám is, miszerint
az érdekes házak azért általában a falvak (eredeti) főutcáján vannak.
Presztízse volt annak anno, hogy a falun belül hová épült valakinek a háza, hol állt meg a szekér stb.
Használható melléképületek: a leszakadt tetejű pajta, ha egyszer sorra kerül, nagyot fog dobni az összképen. A pajta és a ház tömbje között van mindenféle ól és más tároló, az összedőlés szélén. Ezeket is szeretném megmenteni.
+1: szú-probléma. Akkor, ha már nyílt napot tartunk, említsük meg ezt is. A faanyag - változó mértékben, de azért mindenhol - szuvas. Vááááh, nekem mint hobbi-bútorfestőnek ez igazi csapás - és utólag vettem észre, basszus.
 |
| egész napos eső |
Nektek mi nem jött össze a házvásárlásnál, és mennyire érzitek bajnak, hogy így történt?
http://otthonkommando.hu/2017/11/08/mesehaz-egy-zalai-kis-faluban-es-most-elado/ ha nem ismered kukkantsd meg. Érdekességként.
VálaszTörlésIsmerem, sőt még az is lehet, hogy itt, a blogon is elő fog fordulni valamiképpen... Köszi, hogy eszedbe jutottam!
TörlésHa ez vigasztal, de tán írtam is, mi a háztól beájultunk, a hétköznapokon derült ki a zaj. Egy idő után már fel sem tűnik. Tudod, nekem a házatok tetszik, ha az ember tökéleteset akar ahhoz pénz kell, hogy megfizesse. Így, sajnos megalkuszik, de azt hiszem, ahogy elnézem sok szépséget találtok itt. Ne bánd.
VálaszTörlésKöszönöm, Holdgyöngy! Igen, emlékszem, hogy írtál erről.
TörlésJaj de jó, hogy megint megtaláltalak. Nekem nagyon nehéz telem volt, így csak az abszolut szükségeset csináltam és így valahogy nem vettem észre, hogy blogolsz megint. Hurrá!! Ma a fél délutánt azzal töltöttem, hogy elolvastam mindent múlt szeptembertől mostanig. Remélem most már maradni fogsz. A ház csodásnak tűnik nekem és bár nagyon sok munka, szerintem nagyon boldogok lesztek itt. Jót röhögtem a sittes poszton. Nálunk is mindenütt az volt mindkét telken. Az undorító koszos cuccok meg injekciós tűk felháborítottak, ugyanakkor a régi üvegcsék meg egyéb lim-lom az tetszett és mai napig megvan. Roy meg én játszottunk egy saccolósdit, hogy merre lehettek. Vannak clue-k, így én azt hiszem, hogy kb. megfejtettem, de majd meglátjuk. Sok erőt, egészséget, pénzt és kitartást a renováláshoz és nagyon várom a képeket, részleteket és bármi információt amit megosztasz velünk! :)
VálaszTörlésemiGrants, olyan jó, hogy újra itt vagy! Ha hiszed, ha nem, ma jutott eszembe az autópályán, vezetés közben, hogy az egyik következő posztban te is szerepelsz majd (a megvegyük-e a házat-dilemmáink kapcsán folytatott levelezésünkre akarok majd utalni). Legyél nagyon jól, és mesélj még mindenfélét te is! Puszi, J
TörlésAz elmúlt pár évben velünk is történt sok minden: jó is rossz is. De azért megvagyunk, kicsit öregesen, de megvagyunk. Persze az öregesség az relatív, vannak ifjak akik nem mászkálnak fele annyit, mint mi, de azért a lelassulás folyamatában vagyunk. Amióta Te voltál nálunk elég sok minden újat beszereztünk: cuki nádfedeles pavilon, traktor, kaktusz, terepjáró - ezek csak úgy hirtelen jöttek fejembe. Sajnos sok minden le is lett építve, esetleg megszűnt: veteményes kert, (a fűszerkert nemcsak, hogy megvan, de nagyobb is lett), a rebarbara eltávozott (talán vissza Angliába), a virágládák (túl sok munka), stb., stb. De azért még mindig nagyon jó itt és bármikor szívesen látunk nálunk a most már meggyarapodott családdal! :)
TörlésTájfutást egészségügyi okokból abba kellett hagynom, de van új hobbim - a geoládázás. Az is nagyszerű szórakozás és emiatt is járjuk az országot, tehát még hasonlít is. Majd ha legközelebb a Ti környéketeken járunk (és persze ha elárulod a titkot!!), akkor egy pár percre be is tudunk ugrani, hogy meg legyen inspiciálva az új birodalmotok. Persze a lényeg az, hogy írjál, posztolj és ha lehet, elég gyakran!!! :)
okey dokey
Törlés