Ugrás a fő tartalomra

Márciusban megspórolni #3: mire jutottunk?

Összegzés: sikernek könyvelem el, hogy napokon belül lesz egy nagyobb kiadásunk (kb. egy átlagos fizetés felét teszi ki...), és azt nem a következő havi beérkező pénzekből kell megoldanunk. A ház  további munkálataihoz még szorosabb nadrágszíj kell: ez ügyben is beindítottam néhány folyamatot.


Az eddigiek mellé még néhány konkrét ötlet:

1. Ha valaki a családból bevásárolt, akkor egy napig lehetőleg nem megyünk boltba. 

Akkor sem, ha valami nagyon fontos még eszünkbe jut.

2. Pizzáztunk egy plázában, 

kivételesen, és leginkább azért, mert 2 db biankó mozijegyet is kaptunk, és így már tényleg megérte nem főzni (fejenként kb. 1000 forint volt az ebéd - a saját italainkkal).

3. Kaptunk pár hónapja egy csomagot Amerikából 

- kösz, M.! Mivel hatalmas mennyiségű apró cucc volt benne, egy részük lesz a gyerekek húsvéti ajándéka (gyurma, matrica, notesz, gyöngy stb.). A csokikat tegnap vettem meg.

4. Kultúra

a) Tegnapelőtt néztük meg a Szépművészeti Múzeum Román Csarnokát (és április 2-ig bárki ingyen megnézheti - sorban állásra számítani kell). 



b) Projekt Showroom: az egyik kedvenc bútorlerakatom. 

A tavaszi darabokra ma estig (03. 30. 18h) licitálni lehet, úgyhogy - ad spórolás - be sem teszem a lábam a Paulay Ede utcába. ;-)





c) Kő Boldizsár játszótereihez ösztönösen, rajongva vonzódnak a gyerekek és én is (ld. posztindító kép). 

A Benczúr-kertben a környező házak is elképesztően gyönyörűek. Amikor ott vagyunk, mindig viaskodik a bennem élő illedelmes jókislány meg a vágy, hogy mások erkélyét és nappalijának ajtaját - jól rázoomolva - agyonfotózzam. Kell egyszer egy nagyon jó fényképezőgép.



5. Könyvtár.

Nem is értem, miért nem írtam eddig. Nagyjából az olvasnivalóink 70%-a könyvtári könyv. Tényleg nem bírom már a tárgyhalmozást. Akkor sem, ha én is csinálom, és akkor sem, ha könyvhalmozás.

6. Bundáskenyér + ovis tea reggelire: 

imádom. Imádom. Szerintem önmagában is de luxe kaja (van olyan kedves játszótéri ismerősöm, akivel bundáskenyérről szoktunk álmodozni, amikor igazán tép a jeges szél, a gyerekek pedig rendületlenül fociznak, és megtagadják a hazamenetelt), de a múltkor lehetett választani mellé savanyú káposztát vagy céklát vagy paradicsomos-fetás-lilahagymás salátát, ahhh. 

Nektek milyen költséghatékony szokásaitok vannak?




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Selyemfényű zöld

Egy hónapig voltunk egyhuzamban a háznál, tegnap jöttünk haza. Most szinte folyamatosan jár a mosógép - az eszem pedig azon, hogy vissza akarok menni, hahaha.

Eléggé szuper volt, pedig nincsen különösebb infrastruktúra azóta sem. A kertben kicsit vitatkozunk az egy darab csíkos függőszéken, a házban ez idő alatt minimális fejlesztés történt, mert még mindig nem biztos, hogy felszabadulnak azok a súlyos összegek, amelyek nélkül nem képzelhető el komoly felújítás. De nem érdekel.
Azt az utat követem, hogy a saját erőmből dolgozom, amennyit tudok. Ez nem kerül semmibe, és nem kell folyton egyeztetni mással. Viszont jó kemény vagyok magammal. Három évet adtam arra, hogy eltüntessem a lomokat (ezt vic-nek írtam is már): mivel a ház 90+ éves, ez évente harminc év felhalmozott cuccától való megszabadulást jelent. Pretty good.
Negatívumok:
- (még júliusban) sok szúnyog: csak úgy lehetett meginni a reggeli kávét a verandán, ha égett a citronella gyertya és be is fújtam magam szúnyogspray-vel;
-…

Venni vagy bérelni? - avagy: kell-e saját nyaraló? (2. rész)

Legutóbb jeleztem már, hogy ez hitvita-jellegű kérdés; olyan, amelyről egyesek kommentháborúkat szoktak vívni, míg mások egy vödör pattogatott kukoricával az ölükben nézik a meccset...


A különböző befektetési tanácsadó oldalak nagyrészt egyetértenek abban, hogy a víkendház, akármilyen alapos anyagi megfontolás eredményeképpen vesszük is: luxuscikk. Mindig drágább lesz, mint időszakosan bérelni egy házat: magas az alapára, és miután megvettük, szépen, sorban jelentkeznek a  rejtett költségei, amelyekkel vagy kalkuláltunk előre vagy nem (viharkár, tyúkól-bontás, Józsi bácsi gondnoki díja, Gizi néni fizetsége a kertészmunkákért, konyhafelújítás, lötyögő konnektor cseréje, nélkülözhetetlen kerti eszközök garmadája, anyámkínja).

A kérdés az, hogy az imént említett komoly anyagi áldozatokat és a többi - ha úgy tetszik, érzelmi - tényezőt összegezve megéri-e nekünk birtokolni az adott ingatlant.

Most arról írok, szándékosan kendőzetlenül sorolva az összes szempontot, hogy mi milyen célból vá…

Plátói szerelem I. (#házak)

Ha van valami, aminek feketeöves nagymestere, örökös világbajnoka vagyok, akkor ez az. Irtó jó szemem van ahhoz, hogy tizenkétezer-kilencszáznyolcvan ingatlanhirdetésből kiszúrjam azt az egy különleges házat, amelyikbe majd nagyon bele tudok szeretni. És amelynek a nem-birtoklása nagyon fog majd fájni. Lamentáló-retrospektív poszt, a végén pozitív perspektívával.

Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szenvedésteli periódusaim lesznek, furcsa is átélni őket nekem, aki életem összes traumája után egyféle nem voltam sosem: depressziós. Ez nem az, de hullámokban hasonló - és nagyon nem jó.
Ijesztő ennyire fixálódni valamire. 
És, basszus, az ember évekig tudja csinálni (per definitionem). 
Racionálisan tudja, hogy már nem kell neki és nem is lesz az övé, emocionálisan azonban még nem tudja lezárni.
Az összes platonikus érzelemmel kapcsolatban a leszokás rögös útján haladok; sokat segítenek a kávézáskor olvasott velős mondatok.
"Az idő értékes. Okosan pazarold."
Vegyük például azt a…