Ugrás a fő tartalomra

Mit sikerült kipipálni a listáról? 2. rész

Akartuk, hogy legyen egy házunk, ahol pihenhetünk. Milyen ironikus ez: az ember mindenféle listákat gyárt, aztán vásárol valamit, amivel óhatatlanul kap egy problémahalmazt is. Ahogy a szomszéd nénink megfogalmazta, miközben együtt szedtük a diót és törtük ki a derekunkat: "Vettetek magatoknak jó sok munkát!" 


A falak téglából vannak. Mivel azonban akkoriban, amikor a házunk épült, vízszigetelést nemigen alkalmaztak, jól fel van vizesedve mindenhol. Érdekes: a pajtánál van egy szakadozott vízszintes bitumenréteg a téglasorok között, mégis vizesedik az is.


Ez a tény adja is az első nagy falatot: el kell érnünk, hogy a falak kívül-belül szárazak legyenek. Bármiféle berendezkedésnek, stylingnak csak akkor lesz értelme, amikor ez készen van. Erre a tavaszi munkára gyúrunk a legjobban - anyagilag is, pszichésen is. Nemsokára jövök a részletekkel.

Nagy és szép kert. Fú. Az egész telek házzal, melléképületekkel együtt 3000 m2. Jó érzés amolyan gazdásan végigtekinteni rajt'. 


A saját kétkezi munkánkkal mérve, persze, ez úgy néz ki, hogy amikor csak az utcán és az előkertben dolgozunk egy egész napot, akkor ott kezd derengeni valami változás, hátul, a kert 90%-ában pedig marad ugyanaz a dzsumbuj. Kaszáltatnunk kell, szoktunk is, de a többit mi akarjuk csinálni. Nem szokott gond lenni az elalvással. :-)

Annak a bölcsességnek a mintájára, miszerint "éhesen ne menj vásárolni", javaslom:

Májusban ne menj kertnézőbe!


Ha csak nem baj, hogy végleg beleszeretsz a látványba.


Nagyon szép emlék, hogy amikor először láttuk a telket, micsoda megnyugvás volt a hangulata, az, hogy ez egy "bejáratott", öreg kert, ahol nagyjából logikusan megvan mindennek a helye. A földben is, ami engem a mai napig lenyűgöz.

A nagymamám kertjére emlékeztető virágokkal, piszke- (=egres-)bokorral, minden évszakban kibújó újabb virág-meglepetésekkel.


Nagyon finom a körténk és az almánk, a diónk eladásával pedig nagyot lehetne kaszálni, de én dölyfös gazda vagyok: amit fel tudtunk szedni és törni, azt mind jól megtartottuk magunknak; télen azzal tartottuk magunkban a lelket. És még mindig van belőle bőven. Ad spórolás: a recept szerint mandulás sütikbe dió kerül. Petrik Adrien-féle pirított dió. Stb.

Három diófánk van egyébként, ezekből az előkertben lévő adja a legfinomabb termést.

Jó fej / elviselhető szomszédok. Amikor mardosó kétségeink támadtak, hogy érdemes-e ezt a házat a hibák ellenére vállalni, az egyik megnyugtató tényező az volt, hogy az egyik szembeszomszédunk egy tündér, az a telekszomszéd, amelyikre rá is látunk, egy nagyon szép, autentikus házacska csodás kerttel, a másik is, akit eltakar az épülettömbünk, normálisnak tűnik, az alsó telekhatáron lévő nyárerdőnknél pedig kívánni se tudnék jobb pajtást.

hoztak egy [kosár] kóstolót




Megjegyzések

  1. ,,Májusban ne menj kertnézőbe!" :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most lesz az egyéves évforduló, illetve előtte még van egy fázis (hóvirág, gyöngyvirág, nárcisz, tulipán), amit nem láttunk :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…

Bérelni vagy venni? - avagy: kell-e saját nyaraló? (1. rész)

Bő egy évvel ezelőtt már biztosak voltunk abban, hogy nekünk kell egy saját ház. Persze, mondták a haverok a játszótéren, hogy a gereblyézésnél és a fűnyírásnál másképp fogom majd ezt látni, de én egyre hajtogattam: ide nekem azt a... birtokot. Majd én tudom, hogy mit hogyan fogok ott csinálni. Azóta azért a birtok néha visszanyal visszakérdez: bírtok?

Néha eléggé nehezen bírjuk, szó se róla. És a gereblyézés meg a fűnyírás... egen.
Tudom, hogy ez tipikus hitvita: annak jobb, akinek nincs a saját házzal gondja, vagy annak jobb, aki többszörös ingatlantulajdonos?
A mi szemszögünkből így fest a dolog (most csak az első adagot osztom meg, sok további tapasztalattal jövök még):

A bérelt nyaraló
Családos életem legszebb emlékei közé tartozik az a néhány Vas és Zala megyei pihenő, amelyet fantasztikus vendéglátók nagyszerű szálláshelyein töltöttünk. Két vendégházban is úgy érezhettük, hogy megtaláltuk a tutit. Annyira, hogy vissza is fogunk még menni.
Vannak azért hátulütői is, csak ezeket m…