Ugrás a fő tartalomra

Sitt happens

Ahogy bármit bontunk, termelünk egy hatalmas sittkupacot, amit nemcsak nézni kell egy jó darabig, hanem - itt jön a csavar - irdatlan összegekbe kerül elvitetni.



Meg is torpantunk a pajtánál, mert azért ekkora összeget nem kalkuláltunk a romeltakarításra.


Olvastam erről több helyen, de azért, amikor veled történik, az.... priceless.


Van a konténeres megoldás, az önkormányzatos és a feketén elvitetős. Megpróbáljuk kigazdálkodni az elsőt.


Kemény edzések ezek a romantikus lelkület számára. 

Amikor rájössz, hogy a borostyánnal költőien befuttatott "domb" az almafa alatt: sitt.

Ami a mogyoróbokrok alatt megbúvó aljnövényzet takarásában van: sitt. 

Ami az árok mellett először nem látszott jól: sitt.



Fantasztikus érzés lesz, amikor először viszonylagos rend lesz a telken!

Nálatok mikor fog eljönni / mikor jött el ez a pont?





Megjegyzések

  1. Fel sem merem tenni ezt a kérdést... nálunk még a belső helyiségekben is ott vannak az előző lakó el nem távolított szemetei (konkrétan szétrohadt, dög nehéz bútorok).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Zsuzsi, márciusban egy kommentről sem kaptam értesítést... de most itt vagyok. Ó, bútorok: mi pedig rábólintottunk néhány szintén mozdíthatatlan darabra, amik igazából nem is parasztbútorok, hanem azok a fényes, sötétbarna tömeggyártott sorozatok.

      Törlés
  2. Jaj, de szépek ezek a téglafalak!
    És az az ablak!

    Sitt: az előző társasházi lakásunk felújítása során egy kisteherautónyi sitt keletkezett, 2 hónapig néztük a zsákokat (a többi lakó “örömére”), mire összegyűjtöttünk annyi pénzt, hogy elszállíttassuk...
    A mostani házfelújítással ezért (is) várunk, nemcsak pénzt kell ehhez gyűjteni, de lelkierőt is :)
    Mindig azt kívánom, h ennél nagyobb gondom ne legyen! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. vic, ezt a hozzászólásod is elkeverte a blogger (át kéne költözni másik tárhelyre?), de most megtaláltam. a sittel nekem most az a fő bajom, hogy veszélyes, és mégis a telek része: a gyerekek mindig a kupac környékén találkoznak valami ellenállhatatlanul napozó macskával, akit nem lehet onnan kirobbantani...

      Igen, a pajta egy kis gyönyörűség, és legalább olyan jól építették meg, mint a házat. Nem is olyan "kis", mert min. 60 m2. Te pl. modern tetővel el tudnád képzelni? Nem formáját, hanem anyagát tekintve. Mert nekem az előkorcolt lemez az egyik ötletem, mondjuk, grafitszürkében.

      Törlés
  3. Nem akarlak vigasztalni, de az elődeink a sittet a kertbe termelték ki, azt amit beástak arról sem beszélnék. Ha növényt ültetünk, már rájöttünk először kitermeljük a törmeléket, téglákat, harisnyákat, injekciós tűt, stb. aztán ültetünk. Hátul lejt a telek, nos oda még több lett kihordva, sőt a szomszédé is...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Komolyan felmerült nálunk is az elásatás, de szerintem annyira gáz, és nagyon örülök, hogy leírtátok a tapasztalataitokat!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…