Ugrás a fő tartalomra

Sitt happens

Ahogy bármit bontunk, termelünk egy hatalmas sittkupacot, amit nemcsak nézni kell egy jó darabig, hanem - itt jön a csavar - irdatlan összegekbe kerül elvitetni.



Meg is torpantunk a pajtánál, mert azért ekkora összeget nem kalkuláltunk a romeltakarításra.


Olvastam erről több helyen, de azért, amikor veled történik, az.... priceless.


Van a konténeres megoldás, az önkormányzatos és a feketén elvitetős. Megpróbáljuk kigazdálkodni az elsőt.


Kemény edzések ezek a romantikus lelkület számára. 

Amikor rájössz, hogy a borostyánnal költőien befuttatott "domb" az almafa alatt: sitt.

Ami a mogyoróbokrok alatt megbúvó aljnövényzet takarásában van: sitt. 

Ami az árok mellett először nem látszott jól: sitt.



Fantasztikus érzés lesz, amikor először viszonylagos rend lesz a telken!

Nálatok mikor fog eljönni / mikor jött el ez a pont?





Megjegyzések

  1. Fel sem merem tenni ezt a kérdést... nálunk még a belső helyiségekben is ott vannak az előző lakó el nem távolított szemetei (konkrétan szétrohadt, dög nehéz bútorok).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Zsuzsi, márciusban egy kommentről sem kaptam értesítést... de most itt vagyok. Ó, bútorok: mi pedig rábólintottunk néhány szintén mozdíthatatlan darabra, amik igazából nem is parasztbútorok, hanem azok a fényes, sötétbarna tömeggyártott sorozatok.

      Törlés
  2. Jaj, de szépek ezek a téglafalak!
    És az az ablak!

    Sitt: az előző társasházi lakásunk felújítása során egy kisteherautónyi sitt keletkezett, 2 hónapig néztük a zsákokat (a többi lakó “örömére”), mire összegyűjtöttünk annyi pénzt, hogy elszállíttassuk...
    A mostani házfelújítással ezért (is) várunk, nemcsak pénzt kell ehhez gyűjteni, de lelkierőt is :)
    Mindig azt kívánom, h ennél nagyobb gondom ne legyen! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. vic, ezt a hozzászólásod is elkeverte a blogger (át kéne költözni másik tárhelyre?), de most megtaláltam. a sittel nekem most az a fő bajom, hogy veszélyes, és mégis a telek része: a gyerekek mindig a kupac környékén találkoznak valami ellenállhatatlanul napozó macskával, akit nem lehet onnan kirobbantani...

      Igen, a pajta egy kis gyönyörűség, és legalább olyan jól építették meg, mint a házat. Nem is olyan "kis", mert min. 60 m2. Te pl. modern tetővel el tudnád képzelni? Nem formáját, hanem anyagát tekintve. Mert nekem az előkorcolt lemez az egyik ötletem, mondjuk, grafitszürkében.

      Törlés
  3. Nem akarlak vigasztalni, de az elődeink a sittet a kertbe termelték ki, azt amit beástak arról sem beszélnék. Ha növényt ültetünk, már rájöttünk először kitermeljük a törmeléket, téglákat, harisnyákat, injekciós tűt, stb. aztán ültetünk. Hátul lejt a telek, nos oda még több lett kihordva, sőt a szomszédé is...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Komolyan felmerült nálunk is az elásatás, de szerintem annyira gáz, és nagyon örülök, hogy leírtátok a tapasztalataitokat!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Selyemfényű zöld

Egy hónapig voltunk egyhuzamban a háznál, tegnap jöttünk haza. Most szinte folyamatosan jár a mosógép - az eszem pedig azon, hogy vissza akarok menni, hahaha.

Eléggé szuper volt, pedig nincsen különösebb infrastruktúra azóta sem. A kertben kicsit vitatkozunk az egy darab csíkos függőszéken, a házban ez idő alatt minimális fejlesztés történt, mert még mindig nem biztos, hogy felszabadulnak azok a súlyos összegek, amelyek nélkül nem képzelhető el komoly felújítás. De nem érdekel.
Azt az utat követem, hogy a saját erőmből dolgozom, amennyit tudok. Ez nem kerül semmibe, és nem kell folyton egyeztetni mással. Viszont jó kemény vagyok magammal. Három évet adtam arra, hogy eltüntessem a lomokat (ezt vic-nek írtam is már): mivel a ház 90+ éves, ez évente harminc év felhalmozott cuccától való megszabadulást jelent. Pretty good.
Negatívumok:
- (még júliusban) sok szúnyog: csak úgy lehetett meginni a reggeli kávét a verandán, ha égett a citronella gyertya és be is fújtam magam szúnyogspray-vel;
-…

Venni vagy bérelni? - avagy: kell-e saját nyaraló? (2. rész)

Legutóbb jeleztem már, hogy ez hitvita-jellegű kérdés; olyan, amelyről egyesek kommentháborúkat szoktak vívni, míg mások egy vödör pattogatott kukoricával az ölükben nézik a meccset...


A különböző befektetési tanácsadó oldalak nagyrészt egyetértenek abban, hogy a víkendház, akármilyen alapos anyagi megfontolás eredményeképpen vesszük is: luxuscikk. Mindig drágább lesz, mint időszakosan bérelni egy házat: magas az alapára, és miután megvettük, szépen, sorban jelentkeznek a  rejtett költségei, amelyekkel vagy kalkuláltunk előre vagy nem (viharkár, tyúkól-bontás, Józsi bácsi gondnoki díja, Gizi néni fizetsége a kertészmunkákért, konyhafelújítás, lötyögő konnektor cseréje, nélkülözhetetlen kerti eszközök garmadája, anyámkínja).

A kérdés az, hogy az imént említett komoly anyagi áldozatokat és a többi - ha úgy tetszik, érzelmi - tényezőt összegezve megéri-e nekünk birtokolni az adott ingatlant.

Most arról írok, szándékosan kendőzetlenül sorolva az összes szempontot, hogy mi milyen célból vá…

Plátói szerelem I. (#házak)

Ha van valami, aminek feketeöves nagymestere, örökös világbajnoka vagyok, akkor ez az. Irtó jó szemem van ahhoz, hogy tizenkétezer-kilencszáznyolcvan ingatlanhirdetésből kiszúrjam azt az egy különleges házat, amelyikbe majd nagyon bele tudok szeretni. És amelynek a nem-birtoklása nagyon fog majd fájni. Lamentáló-retrospektív poszt, a végén pozitív perspektívával.

Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szenvedésteli periódusaim lesznek, furcsa is átélni őket nekem, aki életem összes traumája után egyféle nem voltam sosem: depressziós. Ez nem az, de hullámokban hasonló - és nagyon nem jó.
Ijesztő ennyire fixálódni valamire. 
És, basszus, az ember évekig tudja csinálni (per definitionem). 
Racionálisan tudja, hogy már nem kell neki és nem is lesz az övé, emocionálisan azonban még nem tudja lezárni.
Az összes platonikus érzelemmel kapcsolatban a leszokás rögös útján haladok; sokat segítenek a kávézáskor olvasott velős mondatok.
"Az idő értékes. Okosan pazarold."
Vegyük például azt a…