Az immár sorozatot alkotó három könyv (Asszony és háza, 2008. [bejegyzés róla itt]; A másik kert, 2009. [bejegyzés róla itt és itt]; A hideg szóda élvezete, 2013.) közül a legújabb tetszik a legjobban, és ez nagy szó. Miért?
1. Nehéz lehetett az előző két könyv sikere által keltett elvárások terhe alatt - ráadásul, hogy a szerzőt idézzem, córesz idején - újat írni, méghozzá úgy, hogy nem történt nagyobb változás a ház körül. Ha rafinált szerkesztő lennék, valószínűleg azt javasoltam volna, hogy vigyük le az olvasókat a többször emlegetett balatoni nyaralóba, mert kell az újdonság, kell a friss téma, de plátói szerelmem, Darabos György talán egyetlen - ámbár ismét csak lélegzetelállító - fotóján kívül nem sokat látunk abból a házikóból. A könyv bravúrja, hogy bár nem megyünk le (hosszabban) a Balatonra, a ház asszonya - nagyrészt Törökbálinton maradva - mégis tud újat mondani. Ez sokszor nem más, mint az eddig megszokott és megszeretett témák, tehát a régiek (gyerekek-barátok-kutyák-macskák-iskolák-hobbik-évszakok-utazások) új változata, de akkor is.
2. A cím arra reflektál, amire a mottó is: hogy éppen nehezebb időkben mennyire fontos megtalálni a sok apró örömforrást az életünkben. Petrik Adrien a saját (családi) életén mutatja be ezt, az elkerülhetetlen személyes kitárulkozást sem megspórolva. (Az örök blogírói dilemma is ez: mennyire engedjük be az olvasót az otthonunkba, mert ugye, az az igazán érdekes. Viszont a magánéletünk is egyben. A legféltettebb titkaink ott vannak.) Minden egyes ráfordított forintot megér a könyv, mert szép is, humoros is, őszinte is, hasznos is (receptek!), és legfőképpen: pozitív szemléletet ad át. Ha alaposan olvassuk, kiderül, hogy az emlegetett attitűd korántsem egysíkú vidámkodás: a hiányoknak is tudatában lévő intellektuális, kulináris élvezeteket értékelni tudó ember olykor megszenvedett boldogsága. (Személyes: kisfiunkat majdnem Bernátnak neveztük el, és mi tagadás, ennek jelentős köze van a Petrik Adrien-trilógiához.)
3. Szeretem ebben a könyvsorozatban, hogy nagyon a magyar viszonyokról szól (nem jellemző, hogy a romantikus-házfelújítós regények mintájára a főhős akár egy lerobbant kastélyt is vehetne a Balaton-felvidéken), eközben mégis kiszabadít a hétköznapokból. A harmadik kötet olvasása felér egy látogatással: ismét átjár a kert hangulata, vendéglátónk megmutatja a (zabálnivaló) újdonsült házikedvenceket és kézműves leleményeit, és nem mehetünk haza bőséges enni- és innivaló nélkül. Amerikai pótanyukám szokását követve (amikor is végigfőzte kedvenc szakácskönyvét), 2014-ben tizenvalahány Petrik Adrien-receptet fogok elkészíteni, kint sorakoznak az ételnevek és oldalszámok a faliújságon. Ahogy végigmegyünk az évszakokon, jönnek majd szépen sorban. Tabulé. Mac and cheese. Körtés clafoutis. Már alig várom.
Petrik Adrien: A hideg szóda élvezete
Sanoma, 2013. (A fotók a szerző tulajdonai. A könyv Facebook-oldala itt.)
Ki olvasta már?
én! karácsonyra kértem. az előző kettőt többször elolvastam, de én bevallom, ez most kevésbé tetszett, meg is szomorodtam, de aztán elővettem a második kötetet és komótosan átvettem újra.
VálaszTörléshát, ez van.
lentebb írtam kérdést hozzád, zazálea
Törlésés mi volt meg abban, ami itt hiányzott? jó, ha belegondolok, azért bizonyos szempontból az első könyv volt a legütősebb, mert újfajta szemléletet és műfajt hozott - az évek során képletesen ronggyá olvastuk. elfelejtettem írni, hogy az is tetszik, ahogyan több évig vártak a harmadik könyvvel - nekem így hiteles a dolog.
VálaszTörlésHogy megragadjam a lényeget: "kisfiunk?"
VálaszTörlésdilemmáztam eleget, mielőtt leírtam... ;-)
TörlésHungarian Provence blogon olvastam a vele készült riportot. Olyan negatív kisugárzása volt a válaszainak, hogy teljesen ledöbbentem...:-P
VálaszTörlésImádtam mindkét könyvét, de bevallom, emiatt a benyomás miatt, most ezt nincs is kedvem elolvasni...
Kinga, én is olvastam és értem, amit írsz.
TörlésÚgy gondolom, értem, hogy mi történt ott.
Egyszer majd elmondhatnád! Valahogy...
TörlésÍrok privát üzenetet.
TörlésSziasztok,
Törlésnekem is ilyen érzésem volt azt az interjút olvasva, kérlek, engem is érdekelne a hidegség háttere. Furcsállottam és elgondolkoztam rajta. Petrik Adrient imádom, biztosan nem volt ok nélküli.
Olvastam én is az "interjút". Van az a mondás, hogy hülye kérdésre hülye válasz..., nekem ez jött le.
TörlésSzerintem egy kicsinykét bugyuták voltak a kérdések. Látszott, hogy annyi fáradságot sem vett a kérdező, hogy gyorsan átlapozza az előző 2 könyvet.
TörlésMégis elgondolkodtató, hogy bárminemű vélt vagy valós fölényt éreztetni szimpatikus-e.
TörlésHát a cikket sem volt szimpatikus olvasni. Sértő volt a szerzőre... és mások ez alapján NEM OLVASSÁK EL A KÖNYVET! Ellenben semmi érdekem nem fűződik Petrik Adrienhez... csak 1 városban élünk. És jók a könyvei! Nagggyon jók. Nem az internetről összefarigcsált, mások által elkészített cikkek gyűjteménye!!!! Szeretnék a szomszédja lenni!!!
TörlésA napokban sokat gondoltam rád, más írásod ürügyén. Most éppen a Veranda legújabb száma miatt. A múltkor írtam róla, de hagytam piszkozatban. A közelítésed a harmadik kötetről tetszik, még nem olvastam. A cím is életmódot ígér...! Hát igen: nagyon magyar viszonyok. (Írjam, hogy végre valaki?) Remélem hamarosan sikerül elolvasnom a könyvet.
VálaszTörlésSzia, Holdgyöngy! No, és milyen az új Veranda-szám (a magyar, ugye)? Mesélj! Nem láttam mostanában, mert ha nem PR-cikket írok róluk, akkor is menthetetlenül elragadnak a brit country magazinok, még a két karácsonyra kapottból is van mit csemegézni.
TörlésTele reklámmal, mindig megveszem, mert várom a csodát, s alig kapom meg. Engem a parasztházak érdekelnek, még a "rokonságuk" is elmegy, de most valahogy még az se jött be. Reklám az volt, van bőven, szinte felében kétharmadában abból áll. No lehet túlzok, nekem ez jön le. A múltkor megnéztem mennyi igaz belőlük, még az sem jött össze. Röviden csak ennyi, nekem csalódás. Nos és természetesen a magyar.
TörlésOlyan nehéz jól fotózni a felújított parasztházakat - és ízlésesen felújítani + berendezni is irtó nehéz lehet.
TörlésHozzáteszem, a most szemlézett külföldi lapok is csúnyán hemzsegnek a reklámoktól, csak hát, a nettó házriport-tartalom olyan minőségű, hogy többnyire leesik az állam.
Nekem nagyon tetszett mind a három könyv. Talán azért is, mert pont mindig azt olvastam amilyen élethelyzetben voltam éppen (amikor építkeztünk, az Asszony és háza, amikor a kert volt soron, a Másik kert, most pedig a Hideg szóda... ). Megragadott az az őszinte kitárulkozás, a gyerekek elengedésével, ill. el nem engedésével kapcsolatban. Amikor ezt a részt olvastam, kicsit mosolyogtam,kicsi könnyes lett a szemem és azt mondtam, hát ez az, de jó hogy elmondta, leírta. Most már könnyebb... Egyszóval nagyon jó könyv!
VálaszTörlésIgen, nagyon jól írtad: fontos, hogy az ember a könyv világának valamelyik szegmensével azonosulni tudjon. Szerintem sikerült megvalósítani azt, hogy az embernek sokszor, a saját élethelyzeteiben beugranak a könyv hangulatai, mondatai - és ez jó. Túlmutat a primér szórakoztatáson.
TörlésUgyanezt irtam le én is az előbb..és eltünt a beirás..Hozzátenném még azt hogy ezeken a problémákon a gyerekek kirepülésével mindenki átmegy..és neki volt mersze kitárulkozni..és ezt nagyon tisztelem benne..Ő egy nagyon talpraesett egyéniség..és épp ezért imádom..és gondolom mások is!Igy van..a gyerekek még mindig szeretnek..csak MÁSKÉPPen..de mi Édesanyák.Ugyanugy szeretjük őket mint kicsi korukban....mi UGYANÚGY!..és épp ezért jó ez a könyv mert habár ,sok mindenben követjük a ház történéseit..mégis vannak változások!és ez a könyv őszintén feltárja ezt nekünk..Semmi szükségünk nincs szappanoperákra..ez egy reális,aranyos könyv..és csak gratulálni tudok!és én már akkor amikor az első könyvet a kezembe vettem..már akkor tudtam hogy isteniteni fogom ezt a talpraesett, egyéniséget..aki azóta is a példaképem..
VálaszTörlésMárta, a bemutatón említették, hogy ezekre a fejezetekre mondták az író gyerekei: ötven évre titkosítani kell őket. :-)
TörlésSokat olvastam erről a sorozatról, és összegyűjtött pénzemmel a könyvesboltba mentem, hogy megvegyem őket. Még egyikkel sem találkoztam "élőben". Belelapozgattam mindháromba. Nagyon nagy csalódás. Gyenge fotók, összeollózott receptek, zsúfolt élettér, átlagos megoldások, megdöbbentett, hogy ebből könyv is lehet. Három... Számomra nem volt új az életszemlélet sem, tele van hasonlóval az internet... Úgy érzem, sok olyan ember van, aki sokkal igényesebb alkotást tudna kihozni a kezei közül, csak anyagi fedezet, vagy kapcsolatok hiányában nem teheti. Kérlek, ne értsetek félre, nagyon szomorúan tettem le ezeket a könyveket, mert készültem rájuk, igazi érteket vártam, és nem ezt kaptam. Úgy sajnálom!
VálaszTörlésCsillagos, a fenti laudáció-jellegű ajánlóban sok mindenre szándékosan nem tértem azok közül, amiket említesz. Röviden: úgy gondolom, hogy nálunk ilyen könyveket és ezeket a könyveket lehetett megcsinálni. Nem túl rokonszenvesen azt szokták válaszolni arra a felvetésre, hogy lehetne igényesebb is, hogy tessék, meg lehet próbálni, szabad a pálya. Miközben nyilvánvalóan igazad van abban, hogy nem mindenkinek "szabad a pálya" - minimum egy szerkesztő és egy kiadó ismerős jó, ha van, mert házalni egy kézirattal maga a rémálom -, engem ez nem zavar. A három könyvet mint sajátos színfoltot a hazai palettán szeretem és elfogadom, sőt népszerűsítem is. Ami viszont bánt, az az, hogy ENNYI a hazai paletta, és ha nívós fotókat, recepteket stb. szeretnék látni, akkor a nemzetközi könyv- és magazinpiacon kell keresgélnem.
Törlésjav.: nem tértem KI
TörlésÉn sajnálom, hogy csak ennyit látott a könyvből. Az elsőt meglepetésként kaptam. A másodikat már tudatosan kértem karácsonyra. 24.-én éjszaka végigolvastam. A harmadikat nyugtalan fáradt napokra tartogatva, részletekben olvasom.
TörlésTalán nem volt elég az "átlapozom" idő, amit rászánt! Hisz ebben a könyvben saját tapasztalatok vannak leírva, nem a netről összevágott anyag, ami a mai lakberendezési blogokat jellemzi. HOgy a netről talált recepteket használ? Ki nem a mai világban?
Szívből ajánlom, hogy legalább a könyvtárból vegye ki a könyvet és adjon magának időt, hogy megérintse a lelkét!