Ugrás a fő tartalomra

Ilyen volt a karácsonyunk

Ez után a bejegyzés után hivatalosan is elkezdem 2014-et, ígérem.

 

Úgy láttam, sikerült megvalósítanom azt a tervem, hogy nem nagyon veszek új csomagolóanyagokat, mégis szépek lesznek az ajándékok. Fantasztikus érzés, ahogy egyre kevesebb cuccot kell rakosgatni a spejzben, a polcon.

Készültek a már emlegetett gasztroajándékok, szalaggal, kísérőkártyával. (Utóbbiak a képen nem látszanak még. És nem tudom, hogy kell elválasztani a cappuccino-t. Sőt, írni sem...)


Utoljára novemberben ikeáztunk, és ismét puffogtam azon, hogy pont azt nem tudom megvenni, amiért odamentem. Idén ajándékkísérő cetliket, azokat a barna hintalovasakat szerettem volna. Az OBI felhozatala ellenben szerintem idén is pazar volt.

Szerencsére azonban nagy örömünkben ilyen csip-csup ügyekkel nem igazán foglalkoztunk. :-)






Megjegyzések

  1. Akkor most ne írjam, hogy amit látok csomagolópapírt, az pont ugyanolyan, mint az enyém? :)) (a lila díszmintájú)
    Egyébként nagyon szép és követendő példa a csomagolópapír nélküli csomagolás...
    (Nálunk cserébe van, aki újrahasználja, ha tudja.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tök jó, akkor hasonló az ízlésünk ebben is! A csomagolópapír egy részét lehet, hogy el is hagyom jövőre (pl. mindenki kaphat egy klassz fa gyümölcsösrekeszt - akár azt a kis mandarinosat -, és abba kerülnek az azonos személynek szóló ajándékok).

      Törlés
  2. Gratulálok! :))) Ha jól látom, az a csizma igencsak picike ;)
    E

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…

Bérelni vagy venni? - avagy: kell-e saját nyaraló? (1. rész)

Bő egy évvel ezelőtt már biztosak voltunk abban, hogy nekünk kell egy saját ház. Persze, mondták a haverok a játszótéren, hogy a gereblyézésnél és a fűnyírásnál másképp fogom majd ezt látni, de én egyre hajtogattam: ide nekem azt a... birtokot. Majd én tudom, hogy mit hogyan fogok ott csinálni. Azóta azért a birtok néha visszanyal visszakérdez: bírtok?

Néha eléggé nehezen bírjuk, szó se róla. És a gereblyézés meg a fűnyírás... egen.
Tudom, hogy ez tipikus hitvita: annak jobb, akinek nincs a saját házzal gondja, vagy annak jobb, aki többszörös ingatlantulajdonos?
A mi szemszögünkből így fest a dolog (most csak az első adagot osztom meg, sok további tapasztalattal jövök még):

A bérelt nyaraló
Családos életem legszebb emlékei közé tartozik az a néhány Vas és Zala megyei pihenő, amelyet fantasztikus vendéglátók nagyszerű szálláshelyein töltöttünk. Két vendégházban is úgy érezhettük, hogy megtaláltuk a tutit. Annyira, hogy vissza is fogunk még menni.
Vannak azért hátulütői is, csak ezeket m…