Ugrás a fő tartalomra

Ilyen volt a karácsonyunk

Ez után a bejegyzés után hivatalosan is elkezdem 2014-et, ígérem.

 

Úgy láttam, sikerült megvalósítanom azt a tervem, hogy nem nagyon veszek új csomagolóanyagokat, mégis szépek lesznek az ajándékok. Fantasztikus érzés, ahogy egyre kevesebb cuccot kell rakosgatni a spejzben, a polcon.

Készültek a már emlegetett gasztroajándékok, szalaggal, kísérőkártyával. (Utóbbiak a képen nem látszanak még. És nem tudom, hogy kell elválasztani a cappuccino-t. Sőt, írni sem...)


Utoljára novemberben ikeáztunk, és ismét puffogtam azon, hogy pont azt nem tudom megvenni, amiért odamentem. Idén ajándékkísérő cetliket, azokat a barna hintalovasakat szerettem volna. Az OBI felhozatala ellenben szerintem idén is pazar volt.

Szerencsére azonban nagy örömünkben ilyen csip-csup ügyekkel nem igazán foglalkoztunk. :-)






Megjegyzések

  1. Akkor most ne írjam, hogy amit látok csomagolópapírt, az pont ugyanolyan, mint az enyém? :)) (a lila díszmintájú)
    Egyébként nagyon szép és követendő példa a csomagolópapír nélküli csomagolás...
    (Nálunk cserébe van, aki újrahasználja, ha tudja.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tök jó, akkor hasonló az ízlésünk ebben is! A csomagolópapír egy részét lehet, hogy el is hagyom jövőre (pl. mindenki kaphat egy klassz fa gyümölcsösrekeszt - akár azt a kis mandarinosat -, és abba kerülnek az azonos személynek szóló ajándékok).

      Törlés
  2. Gratulálok! :))) Ha jól látom, az a csizma igencsak picike ;)
    E

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves E, jól, jól - és köszönjük :-)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…