Ugrás a fő tartalomra

Ilyen volt a karácsonyunk

Ez után a bejegyzés után hivatalosan is elkezdem 2014-et, ígérem.

 

Úgy láttam, sikerült megvalósítanom azt a tervem, hogy nem nagyon veszek új csomagolóanyagokat, mégis szépek lesznek az ajándékok. Fantasztikus érzés, ahogy egyre kevesebb cuccot kell rakosgatni a spejzben, a polcon.

Készültek a már emlegetett gasztroajándékok, szalaggal, kísérőkártyával. (Utóbbiak a képen nem látszanak még. És nem tudom, hogy kell elválasztani a cappuccino-t. Sőt, írni sem...)


Utoljára novemberben ikeáztunk, és ismét puffogtam azon, hogy pont azt nem tudom megvenni, amiért odamentem. Idén ajándékkísérő cetliket, azokat a barna hintalovasakat szerettem volna. Az OBI felhozatala ellenben szerintem idén is pazar volt.

Szerencsére azonban nagy örömünkben ilyen csip-csup ügyekkel nem igazán foglalkoztunk. :-)






Megjegyzések

  1. Akkor most ne írjam, hogy amit látok csomagolópapírt, az pont ugyanolyan, mint az enyém? :)) (a lila díszmintájú)
    Egyébként nagyon szép és követendő példa a csomagolópapír nélküli csomagolás...
    (Nálunk cserébe van, aki újrahasználja, ha tudja.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tök jó, akkor hasonló az ízlésünk ebben is! A csomagolópapír egy részét lehet, hogy el is hagyom jövőre (pl. mindenki kaphat egy klassz fa gyümölcsösrekeszt - akár azt a kis mandarinosat -, és abba kerülnek az azonos személynek szóló ajándékok).

      Törlés
  2. Gratulálok! :))) Ha jól látom, az a csizma igencsak picike ;)
    E

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Nyerj BeCake' tortatartót! - interjú és játék a TeaRoom gasztrobloggereivel

November 2-án lesz a Country Komfort második születésnapja! A tavalyi torta és a hozzá kapcsolódó játék annyira jó emlék maradt, hogy biztos voltam benne: idén is megünnepeljük a blogszülinapot. Bemutatom a TeaRoom gasztroblogot: három tehetséges lány, Edi, Vera és Eszti írja, akik receptjeiket igényes grafikákkal, gyönyörű fotókkal, egyéni ötletekkel fűszerezik. Ráadásul a bloghoz kapcsolódva egy önálló, hiánypótló brand is létrejött: a BeCake' tortatartó-manufaktúra. Végre nálunk is hozzá lehet jutni ilyen szépséges tortatálakhoz - olvasd el az interjút, és ha szeretnél nyerni egyet, játssz velünk! (A blog születésnapján bemutatom azt a szuper tortát, amit a lányoktól kaptam. Mert torta nélkül nincs szülinap. :-)) Miért a (Green) TeaRoom nevet választottátok a blogotoknak? Amikor megalapítottuk a blogot, akkor mindhárman a Greenroom-nál, egy kreatív ügynökségnél dolgoztunk. Napról-napra egyre többet esett szó a mi kis hobbinkról, melyet végül egy blog for...

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...