Ugrás a fő tartalomra

10 dolog jövő (=idén) karácsonyra

2013-ban kimaradt, idén szeretném majd bepótolni:

1. szépen becsomagolt ajándékok faládában/nyitott bőröndben;





2. névkártyák (ülésrend-jelölők) az asztalra;

3. közös fotó, amelyiken végre senki sem izeg-mozog (= nem mozdul be);

4. gránátalmás panna cotta;


5. hangolódás az ünnepre a sztárséfek karácsonyi videóival és karácsonyi dalokkal (Nigella, Jamie, Christmas Radio etc.);

6. mécsesek a balkonra;

7. egy Pagonyból származó gyerekkönyv, amit tutibiztos helyre rejtettünk el még a nyáron, és most fogalmunk sincs, hol lehet;

8. kis gyümölcskenyér sütőformában mint gasztroajándék;


9. több fényfüzér a lakás különböző pontjain;

10. egy darab szarvasos díszpárna valahonnan (a tescoban elfogyott, mire odajutottunk).


Nektek mik?



Megjegyzések

  1. Javaslom a szarvasos díszpárna (huzat) házi elkészítését :)) Ha most elkezded, tuti elkészül Karácsonyig.
    Nekem egyébként a dekorációk korábban elkezdése, ajándékok időben (!!!) beszerzése, elkészítése és becsomagolása (!), gasztroajándékok kötelezettség-érzet nélkül, fényfüzér mostmár végre, karácsonyfa nem utolsó pillanatos beszerzése összeveszés nélkül. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Fanni, BUÉK!
      Öö, csiszolni és festeni fényévekkel jobban tudok, mint varrni, de egyébként jó ötlet. Úgyis szeretnék filcanyagot venni még időben. Képzeld, most csak úgy rejtettem el ajándékot (a spejz felső polcára, pssszt), hogy előbb be is csomagoltam. És a fa alatt egyetlen csomagról nem jutott eszembe sehogy sem, hogy kié, a többi stimmelt (de következetes csomagolópapír-használattal ez is elkerülhető :-)).

      Törlés
    2. ja, plusz egy dolog: a most karácsonykor megvett karácsonyi szalvétát használni, mert most találtam meg... kibontatlanul. :)

      Törlés
  2. Talán ez az első év az életemben, hogy nincs jelentős hiányérzetem. Egy nagy baki volt, hogy a szuper ajándéknak hitt medvehagymás olajaimat ki kell dobnom, mert kiderült, h. valami oltári veszélyes baktérium tenyészhet benne, Nagyon valószínűtlen persze, ám gondoltam, mégse kéne ilyen raffkós módon kinyírni valakit. 10 helyes kis üveg...Szerettem volna egy rendes abroszt venni , szép textilszalvétákkal, na ezt akkor inkább megvarrom majd. Szét szeretném válogatni a karácsonyfadíszeket, a fehéres színcsoportot külön szedem a piros -arany társaságtól. Jól néznek ki együtt is, de ezt meg kell próbálnom, és akkor ha kell, még szaporítom őket. Találkozni szeretnék a szalmadíszes nénivel, aki félelmetesszép cuccokat gyárt, potom pénzekért. Szerettem volna felújítani pár fémdobozt, de elkéstem a festéssel, már túl hideg volt kint. De annyi minden sikerült szépen, időben, jó sokat aludtunk, játszottunk, és mind együtt elmentünk az éjféli misére is!!(Jajj, még egy baki eszembe jutott, ami nem karácsonyi, 1 és fél tányér kocsonyámat megevett egy rendetlen macska!!! :( :D )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szilvi,

      jó olvasni, hogy ilyen szépen sikerült az ünnepetek.

      Fémdobozok átfestése, ez nagyon tetszik! És a macska-sztori is...

      Nekem is gyengéim a szalmadíszek, és nem is csak a fán szeretem őket. Még egyet ideírok: engedni korcsolyázni a lányom, akit féltésből és kényelmességből lebeszéltem az idén, pedig azt hiszem, nagy élmény lett volna neki.

      Nálunk végre szétkerültek a karácsonyi és az egyéb textilek a felső konyhaszekrényben, ami nem jelenti azt, hogy ne tudnék még párat elképzelni... a zöld-piros terítő helyett például nagyon bejönne az arany-bézs irány, persze, sok fehérrel. Vagy fehér terítő és teríték, ezüst evőeszközzel és ezüstszínű díszekkel stb.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…