Ugrás a fő tartalomra

Magazinmánia: januári négyesfogat

 Pontosabban: a magazinmánia-saga n-edik fejezete. 


Mindjárt bemutatok négy kedvencet a fenti újságkupacból, de előtte, hogy ne csak prédikáljak a tél örömeiről, listázom a mai nap pozitívumait:

- forró csokit szürcsölök, miközben ezt a bejegyzést írom;
- reggel, az éhhalál küszöbén az itthon fellelhető cuccokból (finomliszt + teljes kiőrlésű kenyérkeverék + kenyérfűszer + poralakú öregtészta) sebtiben olyan kenyeret sütöttem, hogy folyamatosan bele kell kóstolnom azóta is (amikor nagyon megtervezem, sohasem lesz ilyen finom);
- a régi magazinjaimban találtam egy olyan rovatot, ami nagyon fontos lesz a 2014. év nagy tervének megvalósításában (a többi még hétpecsétes titok);
- kinéztem a következő kéziszerszámot, amit meg fogok rendelni (drukkoljatok!).

A legjobb mégis, mégis mi? Hát, a kanapén kucorogni lakberendezési és egyéb érdekes lapok társaságában.

1. Der Feinschmecker Premium:

 européereknek, gasztrotúrázóknak kihagyhatatlan.


Gusztusos riportok éttermekről, műhelyekről, pincészetekről. Értékelések, vélemények, tesztek.



2. Maison Francaise Magazine:

ilyennek kellene lennie egy átfogó, reprezentatív lapnak nálunk is. Igen, a Lakáskultúrának például.





3. The Cottage Kitchen. 

Több számát méltattam ennek az exkluzív kivitelű lapcsaládnak (pl. itt, itt és itt); a konyha-számuk sem okoz csalódást!





4. Wohnen & Garten:

romantikus, pasztelles, rusztikus, kertes.






A címekre kattintva fellelhetők az igencsak kedvező előfizetési díjak is.

No, melyik a kedvenc?

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…