Ugrás a fő tartalomra

Vidékies alapdarab 1./12: a vaskályha

Helló, Mindenki! Ez ugyanaz a blog, csak éppen végre elkezdtem kísérletezni a ruhájával - ennek első változata látható most.


Pár nappal ezelőtt írtam egy listát arról, hogy mi kellene az én vidéki házikómba (ha lenne ilyen). Úgy érzem, a hideg nem véletlenül jött! A hideg azért (is) jött, hogy írjak a lista első iteméről, ami nem más, mint a vaskályha.  


Igazság szerint, bár imádom a kandallókat is, a megálmodott, kunyhószerű házba jobban illene egy téglával körberakott vaskályha. Imádnám az összes közhelyes dolgot, amit csinálni lehet vele: dideregve begyújtani, aztán felmelegedni mellette, figyelni, hogy mikor kell a tűzre rakni, és igen: csak ülni egy csésze teával a (füles)fotelben, és bámulni a lángokat...


Oké, ma már nem minden kommersz vaskályha készül tisztán vasból, hanem acéllemezből vaselemekkel meg ilyenek. A Baumax oldalán találtam egy nagyon kedvező árú, és hát, "Comfort" elnevezése miatt is szimpatikus darabot itt. Pár oldallal később pedig egy kétszer annyiba kerülőt, "Camino" néven. Valakinek van tapasztalata ezekkel kapcsolatban?

A tiszta vonalvezetésű darabok is nagyon tetszenek.


Nem szoktam licitálni, de néhány antik darab megérne némi izgalmat. Ki vett már régi kályhát, illetve ki venne inkább ilyet?




Az angolok vaskályhájának hazai megfelelője azért inkább a cserépkályha. Mi a tapasztalatotok: a mesterek melyikhez értenek jobban (például a kéménybekötést, karbantartást illetően)?





A végére hagytam a fő kérdést: ha az embernek nincs eleve cottage típusú háza (Magyarországon hogyan is lehetne, illetve még Nagy-Britanniában is szinte csak a felső tízezernek), akkor hogyan lesz ekkora helye annak a kis kályhának, vagyis: melyik kőműves tud ilyen beugrót kiképezni, ráadásul a megfelelő kéménynyílással?!






Megjegyzések

  1. Az én tapasztalatom az az, hogy a magyar kályhások természetesen jobban értenek a cserépkályhához, de azért be tudnak kötni egy vaskályhát is. Nekem van mindkettő, bár a vaskályhát csak ritkán használjuk. Ez persze csak a Friedland antik vaskályhára vonatkozik, azt alig használjuk, míg a modern, tök egyszerű kis vaskályhát a kisházban viszont elég gyakran befűtjük és jól működik.

    Ha viszont egy olyan hatalmas nagy kémény beugróba akarnál vaskályhát köttetni, ott, szerintem a probléma nem a bekötés, hanem a kémény megépítése lenne. Ehhez nagyon kell érteni és sajnos itthon a kandalló építésnek nem nagy a hagyománya, és ha találsz is valakit (az én kályhásomat tudom ajánlani, nagyon jó fej!) az is kis átmérőjű normál kéményhez van szokva. Persze a magyar találékony: el tudom képzelni, hogy esetleg ki lehetne építeni a beugrót olyan flancos, hatalmas, a kályha fölötti kémény nélkül is és följebb, ahol nem látszik egy normál kéménybe bekötni a kályhát. Én a Tesco-ban szoktam ilyen kályhákat nézegetni, bár a legnagyobb választék rendszerint ősszel van. A Baumax mindkét fenti kályhája tetszik nekem és szerintem az áraik is jók! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt még nem gondoltam át, hogy egy ilyen, téglával burkolt beugró mennyire lenne "tájidegen". Jók az ötletek és tanácsok, mint mindig, meg is jegyzem őket! A távfűtéses városi lakásból még gyerekkorom szimpla cserépkályhái is egészen különlegesnek tűnnek (pedig akkor nem szerettem őket).

      Törlés
  2. Mi évek óta használjuk fűtésre a vaskályhát. Ez egy német gyártmány, nagyon egyszerű forma. Nem szakértőként, hanem csak egyszerű használóként, élvezőjeként tudok hozzászólni. Mivel idén télen - én is és a férjem is - itthon vagyunk. Reggel, amikor felkelünk, elrámolunk, bevásárolunk, reggelizünk, addig a gázkazánt kapcsoljuk be. Ezután szépen komótosan kipucoljuk a kályhát (éppen ki ér rá), és begyújtunk. Felhordjuk a szuterénból a napi fa szükségletet. Főzés és egyéb napi teendők alatt szépen beizzik, átmelegedik a kályha. A délután és az este pedig itt zajlik a nappaliban a finom melegben. A lakás egyéb helyiségeiben nincs különösebben meleg, de nem is kell. Sőt a tetőtérben, ahol alszunk kb 16-17 fok van és ez az alváshoz nagyon megfelelő. A kényelmes, édesanyámtól kapott fotelben van az én helyem (néha a cicával osztozom rajt). Egy-egy csésze finom tea esetleg forralt bor :) - így telnek nyugdíjas napjaim. A két kutya és a macska elnyújtózva a padlón és a kosárban. A lányom ha megjön a lovazásból, a kályha elé áll, míg átmelegedik. Mindezt nem tanyán és nem is falusi környezetben, hanem egy kisvárosi családi házban élem meg. Nagyon tetszik ez a beugrós megoldás, de maximum a téglaburkolatot tudjuk megvalósítani. Igaz, hogy többet kell takarítani, mintha simán csak gázfűtés lenne, de megéri a többletmunkát, mert össze se hasonlítható a kétféle meleg.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, ezt most el is képzeltem innen, a radiátor mellől, és nagyon tetszik!

      Törlés
  3. A miénk ilyen lett (itt még félkészen): http://boldogotthon.blogspot.hu/2012/10/kepek.html Nagyon szeretjük:-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…