Barnából fehér, elegánsból romantikus

Meséltem egyszer, hogy szereztem ingyen bútorokat. Mindegy volt, hogy nem racionális terv városi lakásban tárolni őket, mindegy volt, hogy majdnem beleszakadtunk, mire felcipeltük őket...

Most azzal a jó hírrel szolgálhatok, hogy mindegyik használatba került!

A Farrow and Ball festékkel galambszürkére frissített TV-szekrény gazdára talált, egy fiatal páré lett. Nagyon örülök, hogy sokan érdeklődtetek iránta, akkor ezek szerint ez egy jó irány. :-)

Az üveges dohányzóasztalt, a lámpát és a könyvespolcot eleve meg akartam tartani.

Nézzük, mi lett velük, szép sorjában. A könyvespolc barnából indult:

Majd alapozás után mindenki, de tényleg: mindenki, aki látta, meg akart győzni arról, hogy ilyen kopott-fehéren kellene hagyni.

Szerintem sem volt rossz, de mindenképpen szerettem volna "szabályosan" lefesteni a fedőfestékkel - jelen esetben a szintén F&B "New White"-tal. Így is lett.

A lámpa és az üveges asztal is fényes-barnán kezdte:

Majd alapozás után

"New White", azaz sárgásfehér színű lett.

legközelebb mindenképpen használok maszkolószalagot

Itt kell beszúrnom egy megjegyzést a lámpásbácsi-projektről. Régóta gyűlnek a rissz-rossz lámpa-alkatrészek itthon, és ha már az ingyen szerzett lámpát lefestettem, és újra kellett huzaloztatni, rendbehozattunk egy régi porcelántestűt is. A dobozban még a káosz látható:

Ilyen lett a régóta ide-oda rakosgatott, rózsaszín ernyővel.

istenien lehet olvasni a fényénél

Itt pedig a bónusz: az új ernyőt kapott régi porcelánlámpa és a berendezett polc részlete.

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

További információk

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

További információk

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem. A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött. Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má

További információk

vidéki városi

Keresés ebben a blogban