12 hónap - 12 vidékies alapdarab

Nálam a január arról is szól, hogy örülök a meglévő magazinjaimnak és könyveimnek, és amikor akad egy fél órám, akkor ötleteket gyűjtök, illetve álmodozom az olvasásuk közben. Mostanában az a kedvenc játékom, hogy elképzelem, mi lenne, ha lenne egy vidéki házikónk (ezzel talán nem vagyok egyedül...).

Melyek azok a tárgyak/helyiségek/bútordarabok, amelyek nem hiányozhat(ná)nak belőle?

Alapos lapozgatás és gondolkodás után itt az én listám. Idén itt, a blogon minden hónapban körbejárom majd az egyik pontot: milyen típus tetszik, hová tenném pontosan, mennyibe kerül stb.

Szerintetek is ez a tizenkét legfontosabb alapdarab egy álom-vidéki házban, avagy: mit hagytam ki?

1. vaskályha

2. porcelánmosogató

3. deszka ágyvég (egy éve várok arra, hogy megcsináljuk, idén nekilátunk)

4. szekrény (kipipálva; pl. a nagypapa üveges szekrénye a pincéből)

5. kredenc

6. cementlap

7. füles fotel

8. lábas kád + régies mosdó - asztalba építve

9. előszobafal (+ érdekes tapétadarab + kosarak + pad)

10. mudroom, azaz előszoba/belépő, ahol a gumicsizmákat meg a muskátlikat tartjuk és kezet mosunk :-)

11. lámpások, tömbgyertyák, fa gyümölcsösrekeszek (a kiegészítőket egybegyűjtöm, hogy ne lépjem túl a 12 pontot)

12. ipari stílusú lámpa (pl étkezőasztal fölé)

(fotók innen)

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

További információk

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

További információk

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem. A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött. Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má

További információk

vidéki városi

Keresés ebben a blogban