Ugrás a fő tartalomra

Étkező és (most már) csak az

Az Yvestown bloggere hasonló problémákkal küzdött, mint mi: ő sem találta egy helyiség funkcióját a lakásán belül. Nálunk a hall a neuralgikus pont: egyszerre kell(ene) dolgozónak, étkezőnek, könyvtárnak és zeneszobának lennie. És egyiknek sem tökéletes. 

De nézzük, mit talált ki Yvonne!

Először kinevezte a "túl nagy és túl fényes szobát" dolgozónak.

Azután a párja dolgozójának.

Mindeközben ott állt egy étkezőasztal, amit nagyobb ünnepeken (háhá, mintha magunkat hallanám!) rendszeresen használtak is.

Egy napon aztán Yvonne vett egy mély levegőt, és azt mondta: ez a helyiség mostantól 100%-ig étkező lesz.

És megcsinálta. Szerintem nagyon klassz lett, bár a rózsaszín tálalószekrény már egy picit feszegeti a giccshatárokat... Gyönyörűek a fal- és padlószínek (Farrow and Ball), és a nálunk is egyre divatosabb festett hajópadló itt is telitalálat.

Szerintetek?





u.i.: a pianínót azért meghagyta... ;-)

(forrás)



Megjegyzések

  1. Nekem nagyon tetszik! A rózsaszín kredenc is még belefér kategória. Engem a stukkó aggaszt egy picit. Ha eredeti, akkor ok. De ha mű, akkor NEM kérem. Talán reménykedhetünk, a nagy belmagasságot látva, hogy egy régi házban járunk.-

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Miket veszel észre, fantasztikus! Teljesen egyetértünk. Egyébként nagy pasztellszín-imádó vagyok, épp hasonlóban (is) gondolkodom, mint a rózsaszínes tálaló. Ebben a csilivili szobában engem cseppet zavar. Mondanom sem kell, a mi hallunk nem "túl nagy és túl világos"... épp ellenkezőleg.

      Törlés
  2. Nekem is tetszik..semmi bajom a rózsaszinnel..épp ide talál..<3

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p