Ugrás a fő tartalomra

Étkező és (most már) csak az

Szerző:
Az Yvestown bloggere hasonló problémákkal küzdött, mint mi: ő sem találta egy helyiség funkcióját a lakásán belül. Nálunk a hall a neuralgikus pont: egyszerre kell(ene) dolgozónak, étkezőnek, könyvtárnak és zeneszobának lennie. És egyiknek sem tökéletes. 

De nézzük, mit talált ki Yvonne!

Először kinevezte a "túl nagy és túl fényes szobát" dolgozónak.

Azután a párja dolgozójának.

Mindeközben ott állt egy étkezőasztal, amit nagyobb ünnepeken (háhá, mintha magunkat hallanám!) rendszeresen használtak is.

Egy napon aztán Yvonne vett egy mély levegőt, és azt mondta: ez a helyiség mostantól 100%-ig étkező lesz.

És megcsinálta. Szerintem nagyon klassz lett, bár a rózsaszín tálalószekrény már egy picit feszegeti a giccshatárokat... Gyönyörűek a fal- és padlószínek (Farrow and Ball), és a nálunk is egyre divatosabb festett hajópadló itt is telitalálat.

Szerintetek?





u.i.: a pianínót azért meghagyta... ;-)

(forrás)



Címkék:

Megjegyzések

  1. otthonzalában2012. augusztus 17. 14:21

    Nekem nagyon tetszik! A rózsaszín kredenc is még belefér kategória. Engem a stukkó aggaszt egy picit. Ha eredeti, akkor ok. De ha mű, akkor NEM kérem. Talán reménykedhetünk, a nagy belmagasságot látva, hogy egy régi házban járunk.-

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. country komfort2012. augusztus 20. 14:22

      Miket veszel észre, fantasztikus! Teljesen egyetértünk. Egyébként nagy pasztellszín-imádó vagyok, épp hasonlóban (is) gondolkodom, mint a rózsaszínes tálaló. Ebben a csilivili szobában engem cseppet zavar. Mondanom sem kell, a mi hallunk nem "túl nagy és túl világos"... épp ellenkezőleg.

      Törlés
  2. marta2012. augusztus 20. 19:29

    Nekem is tetszik..semmi bajom a rózsaszinnel..épp ide talál..<3

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk