Ugrás a fő tartalomra

A Farrow and Ball festékek és tapéták titka



Kicsit elkéstem otthonról. Megígértem a családnak, hogy "egy bő óra múlva" jövök, és közel három óráig voltam távol. Az ok pedig nem más, mint a Fabcolor Kft. és a Farrow and Ball világa: elmerültem az információkban, a festék- és tapétamintákban. Mint a tulajdonosoktól megtudtam, a vásárlók átlagosan másfél órát töltenek a bemutatóteremben. Nem csoda!

Ahogy a dekooderes cikkemben is írtam, a Farrow and Ball festék és tapéta fogalom és etalon az egész világon. Létezik olyan festőművész, aki egy lovas képéhez a Farrow and Ball színmintákat vette alapul.

Így inspirálódott Jenn Pratt:


A végeredményen pedig a Beau nevű ló látható:


A Fabcolor honlapján mindenki ingyenesen rendelhet festék-színkatalógust és öt darab A4-es méretű tapétamintát, amit aztán megmutathat a családnak, odatarthat a kiszemelt falszakaszhoz, sőt: bekeretezhet (én ezt fogom tenni)!

A F&B festékek egyik nagy előnye a tartósság: még a világos színek is négyszer annyi pigmentet tartalmaznak, mint bármely más cégé (és, ugye, minél több pigment található egy festékben, annál kevésbé tud lekopni). A telített pigment a festék legdrágább alkotóeleme. Más cégek műgyantával töltik fel ehelyett...  A Farrow and Ball festék a titánium-dioxid miatt szórja a fényt; mélysége van.

Az árnyalat kiválasztásáról: ahelyett, hogy a nehezen meghatározható (és kb. ötvenezer változatban létező) "medvebarna" és "burgundi piros" festékszínekhez ragaszkodunk, hallgassunk a tulajdonosok tapasztalataira is. Andrea a színszakértő, tanácsai helyben ingyenesen kérhetők - ugyanakkor, ha a F&B festékek mellett döntöttünk, érdemes a helyszínre is kimennie, mert a fényviszonyok és helyi adottságok fontos tényezők.

A Farrow and Ball festékek:

- szagtalanok!
- nem habzanak (és így nem pattan el idegesítően a buborék);
- újrahasznosítható csomagolásban érkeznek, sőt, az alábbi kép bal alsó sarkában látható, ajándék fekete inspirációs füzet papírja is felelős fakitermelésből származik;
- nem bocsátanak ki káros anyagokat.

ezeket a tapétamintákat rendeltem
A festékeket egyetlen helyen gyártják. Nincsen raktárkészlet, mert frissen készül; mindig akkor gyártják le a tapétát is, amikor megrendeli a vevő.

Három tekercs tud végigmenni a gyártósoron, ami nagyon trükkös: 1.20-tól 2.30-ig vannak a nyomórétegek, így nem tudjuk, hogy hol van az illesztés. A tapétáknak három fajtájával foglalkoznak:

1. típus: nyomómintás. Mindnek megvan a története - A F&B meg is vásárolja a tradicionális mintákat.
2. típus: hengeres. Mindegyik papíralapú, és kézzel merített.
3. típus: vályús. Ezeket belemártják a vályúba, majd végighúzzák.

A minőségről még annyit, hogy a Farrow&Ball szabályai kétszer szigorúbbak, mint más festékgyártókéi. Ráadásul a végeredményt, így a megfelelő árnyalatot is emberek ellenőrzik - nem marad ki az emberi tényező. Nem bíznak mindent a gépekre, mondhatnánk. :-)

Ha kedvet kaptatok a magas minőségű festékekhez és tapétákhoz, látogassatok el Budapesten az V. kerület, Arany János utca 22. szám alatt található bemutatóterembe, amely éppen ezekben a hetekben készül el!


A hamarosan bemutatandó tálaló újrafestéséhez az Estate Eggshell fajtájú festéket és a hozzáillő alapozót használtam. Részletek és tapasztalatok hamarosan!




Megjegyzések

  1. Csodás színek és kimagasló minõség. Az árak is elég meredekek, de amikor valódi nívóért fizet az ember, akkor nem bánja. Legalább is én nem. Ja, Judit, amikor legközelebb beszélsz velük, mondd meg nekik, hogy “We are moved.” az azt jelenti, hogy “Meg vagyunk hatva.”, nem azt, hogy “Elköltöztünk.” Az utóbbi úgy szól, hogy “We have moved.” :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kösz, emiGrants! A le:gújabb bejegyzésben az általam használt beltéri festék áráról is írok - szerintem meglepően pozitív a mérleg: http://videkistilus.blogspot.hu/2012/07/uj-rovat-smirgli-es-pemzli-i-egy-regi.html

      Törlés
  2. Szia,

    Hasznos írás,köszönöm.
    Te mikorra kaptad meg a színkatalógust s mintákat?
    Üdv,
    Panka

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Panka,

      egy-két hét lehetett a várakozási idő. Egyébként most már az V. ker. Aulich utcában kell keresni őket!

      Törlés
    2. Koszonom valaszod meg is erkezett .Majd hetvegen tudom megnezni, alig várom.;)p

      Törlés
  3. Szia,Kepzeld nekem nem kuldtek csak katalogust.Ritkan van ilyen de olyan csalodott voltam...mar elkepzeltem ...hm..
    P.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. írj nekik újra, biztos, hogy megkapod a tapétamintákat is, ha szólsz, hogy lemaradtak

      Törlés
    2. Csodasak.Kesobb jottek,kulon.Nagyon vartam oket s megerte.Mar korvonalkazodik is a terv melyekkel elunk majd egy fedel alatt..:)udv,p

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má