Ugrás a fő tartalomra

Sosem gondoltam volna magamról...

...hogy barkácsrovatot fogok indítani a blogon. Pedig de!

Ahogy tegnap írtam, vár egy régi, kopott, konyhai tálalószekrény és a lenyűgöző Farrow and Ball festék.

Nincs más hátra, mint előkészíteni a bútort és végre festeni!

Ebben a Bosch okos szerszámgépei lesznek segítségemre.

A sztori egy saját magamnak vásárolt csiszolóval kezdődött. Mindenkit meggyőztem a családban, hogy nekem egy barkácsgép kell. Elkerekedett szemmel néztek rám ("Judit! Biztos vagy te abban... hogy nem ruha, nem könyv... és pont te...?"), de végül beleegyeztek.

Köszönöm Szentgyörgyi Katának, hogy segített kiválasztani szülinapi ajándékomat, az excentercsiszolót:

az első használat előtt, egy sörpadon...

...az egyik kedvenc szoknyámmal fotózva, hogy legyen benne valami country is ;)


A szuper tapasztalatok után - a gép nem zajos, fürge, kézre áll, és ahogy Kata írta, szinte gyalul - nem sokkal kiderült, hogy a Bosch is támogatja a Country Komfort blogot, így nem állhatott semmi a bútorfelújítós projekt útjába.

Most pedig már az új gépek is várják a bevetést (egyébként a kedvenc olvasós fülesfotelünkben fotóztam le őket - mert az is zöld :-):


Hamarosan bemutatom a bútor megújulását!




Megjegyzések

  1. űűűű de jó kis gépek. Na a csiszolóba tényleg érdemes befektetni, nekem egy Virutex kézi csiszolóm van, megvettem, tudatosan, mert vettem egyszer egy tescoban kapható 2 ezer ft körüli vackot de semmit sem ért. (itt írtam róla, bár képet nem tettem fel a gépről, csak az ajtókról amit megcsináltam.
    http://edit-gondolataim.blogspot.hu/search/label/Fest%C3%A9s
    Szóval szuper volt vele dologzni, órákat kibír egysszerre, hihetetlenül megkönnyíti a munkát.
    Én is szeretem az ilyen jó kis gépeket, apum halála után (sajnos) maradt pár szerszám, de már a körfűrésszel is úgy bánok, hogy ihaj :))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Edit, teljesen igazad van: a jó géppel haladós a munka! Te is nagy fába vágtad a fejszédet, és szép lett!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...

Javítások és cserék

Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni...