Ugrás a fő tartalomra

Sosem gondoltam volna magamról...

...hogy barkácsrovatot fogok indítani a blogon. Pedig de!

Ahogy tegnap írtam, vár egy régi, kopott, konyhai tálalószekrény és a lenyűgöző Farrow and Ball festék.

Nincs más hátra, mint előkészíteni a bútort és végre festeni!

Ebben a Bosch okos szerszámgépei lesznek segítségemre.

A sztori egy saját magamnak vásárolt csiszolóval kezdődött. Mindenkit meggyőztem a családban, hogy nekem egy barkácsgép kell. Elkerekedett szemmel néztek rám ("Judit! Biztos vagy te abban... hogy nem ruha, nem könyv... és pont te...?"), de végül beleegyeztek.

Köszönöm Szentgyörgyi Katának, hogy segített kiválasztani szülinapi ajándékomat, az excentercsiszolót:

az első használat előtt, egy sörpadon...

...az egyik kedvenc szoknyámmal fotózva, hogy legyen benne valami country is ;)


A szuper tapasztalatok után - a gép nem zajos, fürge, kézre áll, és ahogy Kata írta, szinte gyalul - nem sokkal kiderült, hogy a Bosch is támogatja a Country Komfort blogot, így nem állhatott semmi a bútorfelújítós projekt útjába.

Most pedig már az új gépek is várják a bevetést (egyébként a kedvenc olvasós fülesfotelünkben fotóztam le őket - mert az is zöld :-):


Hamarosan bemutatom a bútor megújulását!




Megjegyzések

  1. űűűű de jó kis gépek. Na a csiszolóba tényleg érdemes befektetni, nekem egy Virutex kézi csiszolóm van, megvettem, tudatosan, mert vettem egyszer egy tescoban kapható 2 ezer ft körüli vackot de semmit sem ért. (itt írtam róla, bár képet nem tettem fel a gépről, csak az ajtókról amit megcsináltam.
    http://edit-gondolataim.blogspot.hu/search/label/Fest%C3%A9s
    Szóval szuper volt vele dologzni, órákat kibír egysszerre, hihetetlenül megkönnyíti a munkát.
    Én is szeretem az ilyen jó kis gépeket, apum halála után (sajnos) maradt pár szerszám, de már a körfűrésszel is úgy bánok, hogy ihaj :))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Edit, teljesen igazad van: a jó géppel haladós a munka! Te is nagy fába vágtad a fejszédet, és szép lett!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…