Ugrás a fő tartalomra

Dream come true: Farrow and Ball

Hatalmas örömmel jelentem be, hogy a magyar blogok közül elsőként a Country Komforton mutatkozik be a legendás Farrow and Ball festékek hazai forgalmazója, a FAB Color Hungary Kft.!

Nem is akárhogyan, hanem közös ötleteléseink során kikristályosodott, bútorfelújítós projekttel.

Adva van egy régi, kopott, falusi tálalószekrény, amelyhez nagyon erősen kötődöm, hiszen néhai nagymamámé volt. Itt az ideje, hogy felfrissítve, szívvel-lélekkel felújítva újra szép és praktikus legyen. (A bútor eredeti állapotáról és a felújításról sok-sok fotóval jelentkezem még júliusban.)

De milyen színre fessem?


Irtó sokat töprengtem. A játszótéren, amíg a lányom ugrabugrált, órákig nézegettem a színmintákat a nappali, erős fényben. Végül a sorsolás mellett döntöttem. A kedvenceimet jól felírtam egy füzetbe,


imádom még a neveiket is: "széna"; "szalma"; "főzőalma-zöld"...

majd a lányom kalapjába tettem a legesélyesebb színek neveit, és...


...kihúztam a Dove Tale nevűt, amely egy csodálatos, szofisztikált szürke árnyalatot takar.


Hogy végül mégsem ezt a színt választottam, annak az az oka, hogy Andrea és István, a tulajdonosok éppen egy gyönyörű, vaterás tálalót festenek Elephant's Breath színre, amely közel áll az én liblingemhez, a Dove Tale-hez, így azt javasoltam, mutassunk meg egy másik árnyalatot a kínálatból. A bolt előtt tartottunk még egy utolsó színminta-vizsgálatot, és...

...a végső választásom az Olive lett! Nézzétek, milyen szépen mutat ezeken az inspirációt adó képeken:




Mit mondhatnék?

Sztéj tyúnd. :-)

A Farrow and Ball hamarosan megnyitja vadonatúj bemutatótermét Budapesten, az V. kerület Arany János utca 22. szám alatt. Hogy minden fontos hírről értesülj, kövesd Facebook oldalukat itt!

És hogy milyen eszközök segítségével festem újra a régi tálalót? Arról is mesélek a napokban.






Megjegyzések

  1. Ez nagyon jól hangzik csak azt nem értem minek regisztrálni az oldalukra.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Éva! Nem kötelező regisztrálni, csak hát a legújabb információk ott találhatók, és biztos vagyok abban, hogy rengeteg érdekességet lehet megtudni a F&B-ról, ahogy játékok is lesznek... és egy ilyen minőségű festék megér egy lájkot. szerintem.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

Idill (pásztori téma)

Tapasztalatom szerint az idillt nem elég csak várni. Keményen meg kell dolgozni érte, és nagyvonalúság, bizonyos, magunkban olykor nehezen fellelhető lazaság, sőt: elvonatkoztatás nélkül egyszerűen nem jön létre.

Itt van például a kiskapun látható bukolikus koszorú fonása, ami most szép emlék, pedig a készítés közben adódott mindenféle nehézség, figyelemelterelő butaság, és így nem volt igazán élvezetes (mondjuk, én csak fotóztam, anyukámé az érdem).
Számomra szülőként az az egyik legnehezebb dolog, hogy nagyon ritkán vagyok nem szolgálatban. Szolgálat alatt értem a "hol van a...?" kérdésekre adandó válaszokat, amik nem várhatnak, a zsebkendőfelelős és ruhafelszedegető pozíciót meg még sok mindent.
Azt, hogy nem lehet csak úgy sétálni egyet, mert állandóan megoldandó problémák jönnek sorozatban. 
Tudom, hogy nem nekem kell mindent kontrollálni. Tisztában vagyok azzal, hogy önbizalmat ad a gyerekeknek, ha hagyjuk őket, hogy szépen menedzseljék a saját ügyeiket. Mindez azonban…

A gazdagságról (még egyszer)

Ma reggel olvastam egy banálisnak tűnő kérdést az üzenőfalamon: melyik az a hely, amelyik igazán boldoggá tesz? Banalitás ide vagy oda, én azért megválaszoltam magamban. Nincs kétség: ha becsukom a szemem, és elképzelem ezt a helyet, egy konkrét földrajzi pont ugrik be. A ház.


My happy place.

Nem a lakásunk, nem a kedvenc nyaralóhelyeim, nem a legszebb városok, ahol jártam, hanem egy kis faluban egy lassan kilencvenkét éves ház, amely ún. "duplatelken" helyezkedik el, a kert aljában egy kis erdővel és szántófölddel.

Ilyen értelemben igazán jómódúak vagyunk; hiába lepukkant és hozzá sem tudtunk nyúlni lassan két éven át, ott van nekünk. Tudunk róla álmodozni, idén pedig a húrok közé csapunk; megérte kivárni.

Készülnek az újabb építkezős bejegyzések, csak kicsit elfáradtam a családtagok egymás utáni betegségei és hiányzásai, illetve a temérdek intéznivaló miatt; mindjárt újra felveszem a fonalat. Haladok a renddel is, de az is újabb feladat; ha magamnak adtam, akkor is.

Így té…