Ugrás a fő tartalomra

Dalmácia 2012

Szerző:
Most már biztos: mi - kedvenc városaink mellett - a legjobban az eldugott, kevéssé látogatott helyeket szeretjük. Idén a kolostortemplom volt a legkülönösebb élmény. Horvátországban a kő, az igazán régi műemlékek-romok és a luxuriózusan hosszú, észveszejtően szép tengerpart minden egyes alkalommal elvarázsol. Nem lehet nem közhelyesen mondani. Imádom. Ennyi.












 
Tavaly a régi Bergendy-számok, idén ez a dal volt a legjobb esténként. Hogy is mondja a reklám? Naplementekor letekert ablakokkal megérkezni a kempingbe, miközben szól a kedvenc zenéd: felbecsülhetetlen...






Megjegyzések

  1. emiGrants2012. július 2. 9:17

    Csodas kepek. Azonnal adjak at a hangulatot, a fenyt, mindent ami csodas Dalmaciaban. Han em irtad volna ki, hogy Dalmacia akkor is meg lehetett volna saccolni. Mar nagyon varom a kovetkezot!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Country Komfort2012. július 2. 10:22

      Kedves emiGrants, ismersz: a biciklis virágtartó nem tartozik a kedvenceim közé, de ott és akkor még ez is bájos volt. A többi pedig... hát, igen.

      Törlés
    2. emiGrants2012. július 4. 11:02

      Tudtad, hogy ezt a fajta biciklit ugy hivjak, hogy "penny farthing"?

      Törlés
    3. country komfort2012. július 5. 10:28

      eddig nem - ez a többedik funny word, amit neked köszönhetek!

      Törlés
  2. Holdgyöngy2012. július 2. 19:08

    Nekem az angyal jön be! No és az ablakok, szeretem őket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. country komfort2012. július 3. 7:53

      Holdgyöngy: én is szeretem azt a képet. Ablakok: hajjaj!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...
33 megjegyzés
További információk

Cementlap a linóleum alatt II.

Szerző:
Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...
4 megjegyzés
További információk

Javítások és cserék

Szerző:
Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni...
2 megjegyzés
További információk