Ugrás a fő tartalomra

ÚJ ROVAT! Smirgli és pemzli I.: tálaló újratöltve

Miből indultunk?
Egy ütött-kopott, régi tálalóból, amely azonban nagyon hasznos és szívemnek kedves, családi darab. Miután a gépek, a festék és a bútorgombok megvoltak a felújításához, könnyedén leszedtem az összes mozdítható részt: ajtót-fiókot.


Ezután következett az, amiről sejtettem, hogy nem lesz egyszerű menet. A csiszolás. Merthogy egy ilyen tálaló kábé akkora, mint egy ólajtó. 

És ficakjai is vannak neki. 

"Kicsit nagy darabbal kezdtél, nem?" - érdeklődött anyukám a negyedik napon a telefonban. És milyen igaza volt! A legtöbb munkaórát a festékréteg akkurátus eltávolítása vette igénybe, miközben a gép, amellyel dolgoztam, egy álom.

Ahogy korábban írtam, a Bosch excentercsiszolója csodás partner: megbízható, zömök, de fürge és alapos. Jó pár cserélhető, öntapadós csiszolólapot elhasználtam ehhez a bútordarabhoz. A géppel totálisan elérhetetlen részeket kézzel csiszoltam át. Mindezt kizárólag a szabad ég alatt, mert több kiló por keletkezett.

a barna festék alatt a gyári zöld látszik
bevetésre vár a Farrow and Ball alapozófesték. az üveget a nevéhez választottam ;)
egy fiók nem fiók: lealapozva
részlet csiszolás közben. szeretem ezt a mintás üveget
csiszolás utolsó vérig
Ki vagyok én, hogy tanácsokat osztogassak? Most mégis ajánlok valamit: amikor a hozzátartozók kezdenek belepistulni a monoton zajba, és a szobából kiszűrődik a "nem akarunk csiszolást hallgatni! strandolni akarunk!" kántálás, engedjünk nekik. :-)

Az alapozás már szinte gyerekjáték.


Festés: a Farrow and Ball méltán világhírű. Nem csurog meg, sűrűsége, "teste" van. Nem büdös, nem bocsát ki káros anyagokat. Szuper belegondolni, hogy akár várandósok is használhatják, a gyerekszoba bútorait festegethetik vele. És az ára? Nézzük csak. Az Estate Eggshell típusú Farrow and Ball festék 750 ml-es kiszereléséből (amely 9 m2-re elegendő) és az alapozóból is maradt még egy ugyanekkora bútorra való. (Ha utánaszámolok, hat-hétezer forintnyi festéket használtam el. Mindenki döntse el, hogy ez az összeg hogyan viszonyul más festékek ár-érték arányához.)


És a kész, olívaszínűre festett bútor, a kimondottan hozzá választott Bútortuningos gombokkal:

a fiókokra és az ajtókra hamarosan a gombokhoz illő fogantyúk kerülnek

olive and rose

kellékek kávézáshoz
Hogy milyen lett? Nagyon visszafogott, kellemes. Angolos. ;) Az egyféle festék elegánsan egybefogja a sok kis fiókot és ajtót. Vizuálisan azért nagyon jót fog tenni, ha a gombok mellett a fogantyúk is tagolják.


Végül a lelki oldal: az első éjszaka úgy éreztem, leszakad a vállam, mégis, többnyire imádtam csinálni. Munka közben volt időm gondolkodni, rálátni mindenféle fontos és fontosnak tűnő dologra. És bár néha minősíthetetlenül viselkedtem, ha nem hagytak dolgozni (például egy időre direkt kizártam magam a házból, a többieket pedig be...), mentségemre legyen mondva, egyszer próbáltam én beszélgetni, de közben majdnem (be)levágtam az ujjam(ba). Ha hozzám hasonló kezdő vagy, akkor vagy excentercsiszolsz, vagy beszélgetsz: ez van!

Köszönöm:
- M-nek a sokszáz órányi Harisnyás Pippi-felolvasást;
- H-nak, hogy kibírta a türelmetlenségem, és még így is ennyire élvezte a kalandot;
- Zs-nek és I-nek, hogy megengedték, hogy hozzányúljak a bútorhoz;
- A-nak és I-nek a festésre vonatkozó hasznos tanácsokat és az ötlet felkarolását;
- a Boschnak a szuper gépparkot;
- G-nek, hogy ismét nagyszerű partner volt a bútorgomb-keresésben, és első szóra támogatta a tervet.

Ha hasonló felújításról szeretnél olvasni, ajánlom a Kicsi Ház, a Boróka Otthonblog és a Falusi Libák vonatkozó remek posztjait!

Folyt. köv. - amikor felkerülnek a fogantyúk, és teljesen berendezzük, hozok még képet a tálalóról. És már tervezem a következő részt...




Megjegyzések

  1. Gratulálok a kitartásodhoz, ügyességedhez. Fantasztikusan jó munkát végeztél. Az eredmény magáért beszél. Gyönyörű lett. Várom a további képeket róla.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Neska! Mondhatjuk, hogy ezen a bútoron tanultam meg a festésről egy-két dolgot, mert ezelőtt még soha nem festettem át semmi komolyat. Képek is jönnek még.

      Törlés
  2. Szép a kezdet eredménye. Csak így tovább.

    VálaszTörlés
  3. Szép lett.
    Mi is így újítjuk fel szépen sorban a családi - örökölt darabokat, szekrényeket, konyhaszekrényt, régi tükröt, éjjeliszekrényt, stb.
    Azért az üveget kivetted ugye a csiszolás-festés művelet idejére? Csak a fénykép kedvéért van ott, gondolom.
    Egyébként nekem ezek a bútorok valóban ilyen pasztell színekben tetszenek igazán felújítva.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Compot! Az üveggel úgy volt, hogy próbáltam kivenni (minden mást - ajtót, fogantyút - két mozdulattal, eszköz nélkül sikerült), és nem hagyta magát. Aztán elkezdtem félni, hogy el fogom pattintani vagy magát az üveget vagy a fa keretet, ami tartja. Kipróbáltam, hogy tudok-e mellette csiszolni. És sikerült. De azért legközelebb nem így tervezem...

      Törlés
  4. Ügyes vagy Judit, büszkék vagyunk rád, nagyon szép szecessziós zöld árnyalatú lett! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, ezeket a holmikat pakoltam be olyan kutyafuttában... örülök, hogy tetszik, Aletta!

      Törlés
  5. Csodás lett. A csiszolás mindig szörnyü munka, még akkor is ha a Bosch fantasztikus gépeivel csinálod. Ez az olive zöld szín eddig nem tartozott a kedvenceim közé, de ezen a darabon olyan jól néz ki, hogy meg vagyok gyõzve. Én ilyen zselés festékekkel már sokszor dolgoztam, de speciel a Farrow and Ball-t eddig nem ismertem. Csak tovább, másodszorra már nem tunic olyan nagy munkának!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. emiGrants, a bútor oldalát már annyira utáltam néha, hogy az egybefüggő területet "földrészekre" (=kisebb-nagyobb amorf részekre) osztottam fel a csiszolóval, hogy lássam a végét [ld. még: kezdődő bedilizés]. Kicsit furcsán néztek, amikor diadalittasan közöltem a családdal, hogy "épp most csiszoltam le Afrikát".

      Törlés
  6. Eddig azt hittem csak én vagyok olyan "őrült" hogy csiszolok és festek látástól vakulásig nő létemre. Nálunk a férjem már átengedi a terepet, ha festésről van szó. Nagyon szép lett a régi kredenc.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aranka, Rokonlélek! Nagy bútorfelújító-blogger persze nem vagyok, de sokat tanultam a nagyoktól, és kiszemeltem a következő bútor-"áldozatomat", hamarosan írok róla. Gondolom, te is tudod, mihez kezdesz majd, ha lesz rá szabadidőd. :-)

      Törlés
  7. Jelenleg székeket festek, és igen előre 3-4 évre megvan a festési adagom, legyen szó falról, ajtóról vagy bútorról. Egyébként már 20 éve festek, mindenfélét, nem lehet elég korán kezdeni, viszont csak a végeredményt szeretem a köztes dolgok nem tartoznak kedvenceim közé.


    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Biztosan jó érzés a felfrissített széket használni! A köztes dolgokról: én most éppen a csiszolás miatt vagyok kénytelen várni a festéssel, mert kifogott rajtam néhány faragott darab.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

Idill (pásztori téma)

Tapasztalatom szerint az idillt nem elég csak várni. Keményen meg kell dolgozni érte, és nagyvonalúság, bizonyos, magunkban olykor nehezen fellelhető lazaság, sőt: elvonatkoztatás nélkül egyszerűen nem jön létre.

Itt van például a kiskapun látható bukolikus koszorú fonása, ami most szép emlék, pedig a készítés közben adódott mindenféle nehézség, figyelemelterelő butaság, és így nem volt igazán élvezetes (mondjuk, én csak fotóztam, anyukámé az érdem).
Számomra szülőként az az egyik legnehezebb dolog, hogy nagyon ritkán vagyok nem szolgálatban. Szolgálat alatt értem a "hol van a...?" kérdésekre adandó válaszokat, amik nem várhatnak, a zsebkendőfelelős és ruhafelszedegető pozíciót meg még sok mindent.
Azt, hogy nem lehet csak úgy sétálni egyet, mert állandóan megoldandó problémák jönnek sorozatban. 
Tudom, hogy nem nekem kell mindent kontrollálni. Tisztában vagyok azzal, hogy önbizalmat ad a gyerekeknek, ha hagyjuk őket, hogy szépen menedzseljék a saját ügyeiket. Mindez azonban…

A gazdagságról (még egyszer)

Ma reggel olvastam egy banálisnak tűnő kérdést az üzenőfalamon: melyik az a hely, amelyik igazán boldoggá tesz? Banalitás ide vagy oda, én azért megválaszoltam magamban. Nincs kétség: ha becsukom a szemem, és elképzelem ezt a helyet, egy konkrét földrajzi pont ugrik be. A ház.


My happy place.

Nem a lakásunk, nem a kedvenc nyaralóhelyeim, nem a legszebb városok, ahol jártam, hanem egy kis faluban egy lassan kilencvenkét éves ház, amely ún. "duplatelken" helyezkedik el, a kert aljában egy kis erdővel és szántófölddel.

Ilyen értelemben igazán jómódúak vagyunk; hiába lepukkant és hozzá sem tudtunk nyúlni lassan két éven át, ott van nekünk. Tudunk róla álmodozni, idén pedig a húrok közé csapunk; megérte kivárni.

Készülnek az újabb építkezős bejegyzések, csak kicsit elfáradtam a családtagok egymás utáni betegségei és hiányzásai, illetve a temérdek intéznivaló miatt; mindjárt újra felveszem a fonalat. Haladok a renddel is, de az is újabb feladat; ha magamnak adtam, akkor is.

Így té…