Ugrás a fő tartalomra

Valentin-napi JÁTÉK a Medinillával!

Ötödször játszunk leghűségesebb partnerünkkel, a fantasztikus virágokat kínáló Medinillával! Az apropó a Valentin-nap - és bár ez a jeles (?) ünnepnap kapott hideget-meleget, egy dologban biztosak lehetünk: kevés hölgy van, aki február 14-én visszautasítana egy gyönyörű, illatos csokrot, amelyen látszik, hogy odafigyeléssel készült. A legtöbben romantikusak vagyunk... A budapesti, Pauler utcai üzletként és - figyelem, esetleg utolsó pillanatba észbekapó férfiak! - webáruházként is működő Medinilla Virágművészet tulajdonosával, Névai Nicolette-tel beszélgettem.



Valentin-nap... csak hivatásból szereted vagy magánemberként is?
Hivatásból: hazánkban a virágosok többsége nincs oda a Valentin-napért: egy nap miatt kell átalakítani az üzletdekorációt, a virágok árát felverik a holland tőzsdén, és az arcunkat is oda kell tolni a vásárlók elé a magas virágárak miatt, ráadásul nagyon megosztó ünnep, és a sajtó sem kíméletesen tálalja a valóságot. Mindettől függetlenül úgy gondolom, hogy jó alkalom egymás köszöntésére, hiszen apró ajándékokkal is nagy örömet okozhatunk egymásnak, és egyre inkább nagy szükségét látom annak, hogy megünnepeljük, illetve szép pillanatokba sűrítsük a barátság, az összetartozás érzését. 
Magánemeberként: igazából először én is idegenkedtem tőle, de ma már megszerettem, álszerénységnek érezném, ha azt mondanám, hogy jobban szeretek ajándékot adni, mert hát kapni még jobban szeretek, alig várom, hogy virágot kapjak, mindig mindenki azt gondolja, hogy a virágos nem vágyik a virágra, ez egy tévhit! Úgyhogy megragadom az alkalmat, és ezúton üzenem minden virágos rokonának, barátjának, hogy a virágosok is szeretnek virágot ajándékba kapni.

Szerinted hogyan lehet meggyőzni azt a férfit, aki a Valentin-napot amerikai hülyeségnek tartja, hogy lepje meg kedvesét egy csokorral?

Nem vagyok biztos abban, hogy mindig mindenkit meg kell győznünk a saját gondolatának, véleményének megváltoztatásáról.
Mindenesetre azt gondolom, hogy esetleg segítségként használhatjuk az internetet, ahol rengeteg információ található a különböző kultúrák Valentin- (Bálint-)napjának eredetéről - én is meglepődve olvastam, hogy egészen a középkorba visszanyúló ünnepről beszélünk.
Valószínűleg megváltozik annak a véleménye, aki egy kicsit utánanéz. Egyébként csak nálunk alakult úgy, hogy "csak" a szerelmünket  ünnepeljük, más országokban mindenkit köszöntenek, akit szeretnek: szülőket, gyerekeket, barátokat, kollégákat. Ha valaki kényszernek érzi, akkor ne köszöntse a kedvesét, de azt tudnia kell, hogy még ha látszólag nem is érdekli a párját, a szíve mélyén mindenki reménykedik egy szál virágban, csak a gesztus kedvéért, és talán néha félre lehet tenni azokat a fránya elveket a kedvesünk érdekében...


Melyek a legnépszerűbb virágok Valentin-napon, és mit javasoltok Ti?

Letaszítani nem lehet a trónról a vörös rózsát, még ha a duplájára is emelik ilyenkor az árát, a tradíció, az tradíció, és a szerelem jelképe marad, míg világ a világ.
Javasolni szoktunk ilyenkor másfajta piros, bordó, vörös virágokat, mert ezeknek az ára nem olyan mértékben emelkedik, mint a rózsáé, mégis gyönyörű tüzes, lángoló csokrokat, virágtálakat, virágszíveket készíthetünk belőlük. A tulipán, boglárka, anemone (szellőrózsa), pipacs, csokros rózsa, piros hypericum bogyó, amarillis mind remek alapanyagként szolgálnak.
Facebook-oldalunkon felmérést is készítettünk, hogy mely virágok a legnépszerűbbek Valentin-napon. A hölgyek rózsa, tulipán választása után a férfiak a kaktuszt jelölték meg, amit ajándékként szívesen kapnának kedvesüktől.

Az üzletben vannak-e a virágok mellett egyéb ajándékötleteitek erre a jeles napra?

Természetesen: lakáskiegészítőket, virágtündéreket, kopogtató koszorúkat, képkereteket, vázákat is választhatnak a kedvesüknek, esetleg vásárlási utalvány mellett is lehet dönteni, ha biztosra akarunk menni. 

Hogyan lehet a country stílust és a Valentin-napot ötvözni egy csokorban - ha lehet egyáltalán?

Mi az, hogy! A természetes stílusban készült csokrok mellé rusztikus, kicsit kócos zöldeket, csavart mogyoróágat használunk, rafiával kötjük a virágszárakat, a virágtálakhoz, szívekhez szizál, kókusz, háncs, fa és kéreg, esetleg bádog kaspókat, tartókat használunk.


JÁTÉK! 

Egy szerencsés Country Komfort-olvasó nyereménye:

egy Valentin-napi csokor

vagy

egy ötezer forintos vásárlási utalvány

a Medinilla Virágművészet jóvoltából!


Ha szeretnél részt venni a sorsoláson, a következőket tedd:

1) Legyél a Medinilla Virágművészet és a Country Komfort követője a Facebookon (itt és itt), és

2) legyél a Country Komfort blog rendszeres olvasója (jobb oldalsáv itt, a blogon, "feliratkozás a webhelyre" gomb); és

3) Jelöld be magad a Facebookon a Country Komfort "Valentin-napi Medinilla-JÁTÉK!" nevű albumában az egyik képen! Kérünk minden résztvevőt, hogy egy képen, egyszer jelölje magát, végül:

4) lájkold és oszd meg ismerőseiddel ezt a bejegyzést.

A játék időtartama: 2012. február 9-12. Sorsolás: február 12-én vasárnap 20 órakor. Hajrá!






Megjegyzések

  1. A bordó, bogyós rózsacsokor pazar...
    Sajna felénk nem dívik a Valentin nap, sem a nőnap.
    Pedig nincs is jobb, ilyenkor, mint egy pár szál szép virág a nagy hideggel dacolva...

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szépek, szívesen elfogadnám valamelyiket.

    VálaszTörlés
  3. Nagyon szépek, szívesen elfogadnám a fehér rózsás kompozíciót.

    VálaszTörlés
  4. Teljesítve! Ezek csodás csokrok!

    VálaszTörlés
  5. Húha ilyen csokrot kapnék a férjemtől!

    VálaszTörlés
  6. Teljesítve minden! Bármelyiket elfogadnám!

    VálaszTörlés
  7. Köszönjük a lelkes részvételt! Sorsolás és eredményhirdetés még ma este!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má