vidéki városi

Esténként egy-egy könyvet elfogyasztó óvodásnak: ez . Felnőtt bölcsésznek hosszas megfontolás után: ez. Sóvárgó vidékiház-függőnek: hát persze, hogy ez! innen       Az utcánkban lehet(ett) kapni. Néha a kincs ott van, ahol nem is keresed. Fúj, nyálas közhely. Pedig de. Egy darab van belőle a könyvesboltban. Adrenalinlöket, miközben lecsapsz rá. Ki a boltból, sűrű hóesésben egy órán keresztül fejjel lefelé tartva óvod a folyton lecsúszó nejlonzacskóban.      Azután otthon: be a többi ajándék közé.  Más blogján keresztül kukkantasz bele, miközben ott van a  kisszobában, de megígérted magadnak, hogy nem rontod el a saját örömöd. Azt mondják, "bármely dohányzóasztal büszkesége lehet". Nálunk az ágyban fog aludni, az biztos.  innen        Másvalaki is szuperlatívuszokban nyilatkozik róla , és kiderül, hogy a könyvben bemutatott tizennyolc (!) otthon...

    A blog látszólagos lelassulása mögött komoly pezsgés van: névválasztás, tervek a testvér-blog gal kapcsolatban, feltóduló ötletek sorba rendezése, könyvvásárlás. Ó, hát a könyvvásárlásról mindjárt picit bővebben is lesz szó.  innen

     A karácsony előtti fejvesztett kapkodás miatt csak címszavakban arról az isztriai kisvárosról, amelyről mindig az általános iskolai történelemkönyvem jut eszembe. Ötödikes koromban a történelmi városokat minden esetben a múltban képzeltem el, virágkorukban (Athén), vagy ma, de romos állapotukban, kiállítási tárgyként (Aquincum). Ez egy idő után kellőképpen el is távolított a tantárgytól. Ha viszont ötödikes koromban láttam volna Vodjant testközelből, akkor ma biztosan történész lennék. Helló, 522 éves felirat: Vodjan szimpatikus egyszerűségével és szegénységével, kóbormacska-kolóniáival a ma is működő középkori város. A kóbor macskák elterjedésének egyik feltétele a sikátorosság. Növényzet bukkan fel a kőfalakon itt, ott, amott. Omladozás, foszladozás, kopottság. Doh. A főtér felé haladva bájos erkélyek, amelyek csüngő virágaikkal valamelyest oldják a kőfalak komorságát. Csodálatosan pózmentes mediterrán építészet macskával díszítve. Jó volt. Legköze...

1. Üdv a blog első követőjének! Szia, Á! 2.  I am a morning person. An early bird. Megvannak ennek a hátrányai is, de most a pozitívumokról: hajnalban kicsit úgy érzem, hogy sikerülhet minden, ami a karácsonyi "to do" listán szerepel, hogy menni fog az... Mint a Házi Istennőnek, Ms. Lawsonnak. Ahogy az alábbi kép is sugallja: minden bútordarab és kiegészítő csillogó-villogóan nett, a szekrényre idejében felkerültek a piros szalaggal és égőkkel díszített fenyőágak. Reggelire meglesz a hívogató illatú sütemény. Világos, hogy  még a keverőtálak is teljesen christmasy színösszeállításban pompáznak.      Nigella a legőrültebb karácsonyi hajrá idején is idegesítően jól néz ki. Bögréjén apró figyelmesség. Ja, tényleg, nem szabad pánikolni! Jók együtt a köntös piros csíkjai, a piros konyharuhák és az a csillagos cucc. Mindez természetesen fehér, semleges konyhában, üvegszerű hópehelydíszekkel mutat jól, így ne...

Az én városom Krakkó. És Nizza, legfőképpen. Ám időről időre kellenek újak is. Melyik a te városod? madártávlatból (forrás)      Horvátországban idén az igazán híres látnivalók helyett - megdöbbenésemre - némely kisvárosok okoztak heves szívdobogást. Mert mit kell megnézni az Isztrián: Pulát, Rovinjt, Porečet mindenekelőtt. Mindezek után viszont jó megpihenni olyan valódi középkori városokban, amelyeket még nem özönlöttek el a turisták. Az egyik közülük Svetvinčenat.    a térkép közepén keresendő     Üdítő élmény, hogy a városkában nincsen minden sarkon szuvenírbolt és azokban "Svetvinčenat" feliratú hűtőmágnes. És nem, nem azért, mert nehéz kimondani... Az egyik (egyetlen?) közért előtti tér: A város főtere szeptemberben kifejezetten csendes és nyugodt. Azért persze beszélnek a kövek és a falak.       Térjünk a lényegre: a lakóépületekre. Van, aki a kovác...

      Hetek óta sanda szemmel kerülgettem a Veranda magazint, mert igen kellette magát: nézzél meg, vegyél meg, én vagyok az! Bennem nem találsz neobarokk csillárt, "retró kislakás"-t és műszőrrel borított trendi szarvast karácsony táján. Én vagyok a vidékistílus-freakek magazinja. Addig-addig ment az illegetés, hogy vettem egy nagy levegőt és a decemberi Lakáskultúra helyett egy Verandát.  korábbi lapszám       Velős megállapítással kezdeném: a Veranda tényleg az, és mégsem az.  ***       Van a magyar piacon egy magazin, amelyik nívós vidéki otthonokat mutat be. Ez a profilja. Lehet csemegézni:  akad közöttük túlzottan-mutatottan hagyományőrző, puccos, vonzóan eklektikus. Sajnos "shabby chic" jellegű nincsen, de a valóságban is ritka nálunk, mert nincs hagyománya igazán. A Veranda a magyar valóságról szól, és a négy lakásriport érdekes, színes, tanulságos írás. Csak a minőség hagy kívánnivalót maga ut...

A visegrádi Mátyás Király Történelmi Játszópark mellett szenzációs lakóépületek húzódnak meg. Színharmónia őszi táj és ház között: A parkhoz vezető út egyik gyöngyszeme. A játszótér pedig dél-amerikai-motívumokkal bla-bla ---- jó lenne írni róla, ha épp nem rína egy gyermek egy szobával arrébb, és lehetne koncentrálni. Hajnali blogírás lehetséges, napközben blogírás nem lehetséges. Úgyhogy ennyi, Picasa-kollázs.

1. Töltsd az ünnepeket Jamie-vel!           Az, hogy Jamie Olivernek saját kertje van, amelyet rendszeresen művel is, az egyik legütősebb és legszemtelenebb marketinghúzás, amit valaha hallottam. (Na jó, néha csak művelteti .) Hasonlóképpen érzek, amikor arról szólnak a hírek, hogy szombatonként a piacra jár vásárolni, valamint, ha teheti, vadászik (lásd az erre épülő Jamie természetesen c. könyvet és Jamie Oliver valóban fontos kaja-kampányait). De nagyon jól áll neki, az biztos. Nem meglepő hát, hogy baromfiudvara is lett. Ahelyett, hogy megpróbáljuk fejben összeegyeztetni a tyúkok etetését azzal az időbeosztással, amely a világ egyik legfoglalkoztatottabb médiaszakácsának juthat, nézzük inkább a képet. előtte       Professzionális styling és fotó; még a szomszédfiúsra vett Jamie mellénye és a pulyka vagány nyaklebernyege is egyformán meggypiros. Teljesen autentikus az angol vidéki fatároló sufni, amelybe a ba...

         Az ilyenkor kötelező "Aztán készen van-e az adventi koszorú?" kérdés helyett következzék a profi stylist munkájának elemzése. Aki nélkül Nigella sem lenne annyira tökéletes. innen       Nigella imázsa reggel, délben, este, télen-nyáron ki van találva. Aki látta már egyetlen főzőműsorát is, biztosan emlékszik néhány momentumra: Nigella éjszaka a hűtőhöz lopódzik, és csintalanul valami nagyon kalóriadúsat eszik; gyermekei buksiját simogatja, miközben palacsintát gyárt nekik (és feltehetően a leckében is segít); fejére csavart hófehér törölközőben és köntösben hófehér ételeket készít ( Forever Summer: White ); lazán vendégül lát harminc embert a kertjében úgy, hogy iszonyatosan jól néz ki, és egyáltalán nem izgul.      Ezek után nem meglepő, hogy a karácsonyt is a maga teljességében éli meg, és elkerüli őt a bosszankodás és a hisztéria bármely formája (vegyün...

      A hóesés egyszerre romantikus és teljesen hétköznapi esemény. Kanadában például. ebből a nagyszerű blogból       Jólesik ránézni a quebeci ház nagyzolástól mentes, szép vonalú tömbjére. Megnyugtatóak a kőfalak, a zömök kémény. Csak az ablakkeretek fehér színe virít, a spalettákat bordóra festették: így kontrasztos is, hagyományőrző is. A tetőtér kétszintes, ez a megoldás rásegít a "meseház"-hangulatra. A tető ugyanakkor kifejezetten sprőd anyagú, szegényes kivitelű. Ismét láthatjuk, hogy az igazi rusztikus épületekben mindig van valami, ami önmagában nem szép, foszlott, kopott. Pontosan attól lesz jó. Nagyon vonzó, hogy nincs a) eltakarítva a hó, b) körbekerítve a ház. És az a romos deszkakapu minek van ott? Nem lehet tudni, de kompozíciós szempontból telitalálat. Messziről is könnyű elképzelni, hogy milyen a belső tér hangulata. Hát persze, hogy - lak...

A VidékiStílus-blog mától a Facebookon is követhető ! Ahogy az lenni szokott, ott gyakrabban váltja majd egymást sok-sok rövid kommentár, kérdés, felvetés, ajánló. Már töröm a fejem az első játékon is. Mert annak különlegesnek kell lennie...

    Isn't it ironic? - kérdezhetjük Alanis Morrisette-tel. Az Otthon magazin decemberi számában ugyanis két zseniális választ kapunk arra a kérdésre, hogy milyen az ízléses vidéki stílus ma Magyarországon. Hogy mi ebben az ironikus? Az, hogy az egyik választ egy francia-magyar házaspár, a másikat egy angol-magyar lakberendező adja.      A vegyes házasság kulturális keveredéssel is jár. Érdekes, hogy a ház mégsem francia jellegű, inkább angolos polgári otthon vidéki ízekkel. Antik tükrök, country stílusú IKEA-székek, nagyon merész szín- és mintapárosítások. Puha takarók, vegyes mintázatú párnák. A konyhában kék-fehér erdélyi kerámiák. Pontosan az efféle házak bizonytalanítják el időről időre a nagyvárosi embert, hogy maradjon-e vagy menjen a zöldbe, ahol elférne minden, és egy ugrásra lenne a lovarda. Személyes kedvencem az Ektorp kanapéhuzat zöld színe, amint visszaköszön a konyhabútoron és a háló falának színében. Rettenetesen jó.   ...

Avagy az élet indukciós főzőlap nélkül.  innen      Aki ezt a konyhát választja, egyúttal a vidéki élet tempóját választja. Hajnali kelés, kamásli, kötött kardigán. Kicsoszogás a konyhába. Karkörzések. Annak konstatálása, hogy volt eszünk, és este bekészítettünk néhány fahasábot. Begyújtás. Fújtatás, kezek dörzsölgetése a tűz melegében. Kannában vízmelegítés. Tea.       A fenti fénykép mint kompozíció is lenyűgöző. Konyhai csendélet, amely az egyszerű élvezetek megbecsülésére figyelmeztet. (Valamint - sajnos - rádöbbent arra, hogy kommersz konyhabútorért nem kellene annyi pénzt kifizetni. A burkolónak a 10x10 cm-es csempe precíz felrakásáért pedig még kevésbé.) A krémszínű beépített bútorok ma is tökéletesen megfelelnek a célnak. Falicsempe nincs, csak szép osztású fa burkolat. A legegyszerűbb, mázsányit termő almafajta sokféle színe felel a fal kopott sárga árnyalatára....

       Olyan sok szín van ebben a könyvben, hogy lehetetlen egy rövid bejegyzésben mindegyikre kitérni. A ház asszonyának nemcsak a kert szépítgetése okoz örömöt - az egyik fejezet címe például: Növényszerző portya -, hanem a szöveg írása, a könyvszerzés is. Egyre élvezetesebbek, kidolgozottabbak a leírások a családi kedvenc receptekről (tonhalas tészta! marokkói fűszeres répa!), lassítókról (teázás, origamizás, begyújtás a kandallóba). Kiderül, hogy akkor lehet a legjobbakat enni, amikor nincs otthon semmi: fűszeres olajba mártogatott kenyeret, héjában főtt krumplit, - ezt már én teszem hozzá -: tortillát vagy tortillát másképpen .        Folytatódik az, ami az első könyvben is lebilincselő volt: a saját kezű téralakítás a házban, a kertben. A burjánoztatás. Még azt sem lehet mondani, hogy az ágakból font kerítés filléres holmi, merthogy tényleg semennyibe nem kerül. Kedvenc sörpadom ismét látható, viharlámpással, ...

Avagy mitől nem lesz mediterrán vidéki stílusú a ház. Mediterrán cserepek és spaletták alkalmazása egy alapvetően minimalista-trendi luxuskategóriájú lakóépületen. Tökéletesen felhordott kanárisárga, barackvirág, ordító narancs „vidám, napsütötte” falszínek egy vagyonért. Kovácsoltvas itt, ott, amott. (Kovácsoltvas lábú üvegasztalka az Ikeából: dobd ki!) Ha az egyik szoba görög, a másik olasz, a harmadik francia stílusú, a konyha pedig jobb híján Ikea-svéd. Romantikus, dekupázsolt „Welcome”, „Lavande”, „Toilet”, „Café” feliratok a lakás különböző ajtajain. A „szobaszerű” fürdőben kávébarna laminált padló, trendi virágmintás tapéta és kopott mosdóállvány mosdótállal, kancsóval, spontán levendulacsokorral. Plüssmackógyűjtemény és egyéb cukiságok. Státuszszimbólumok: a szalagfüggönytől a klímaberendezésig, a garázskapu-automatikától az intelligens öntözőrendszerig. A konyhában imitált taverna, a tökéletesen nyírt kertben vadiúj, antikolt falikút. Terméskő-ornamentika...