2010. december 14., kedd

Az én városom - off the beaten track II.

     A karácsony előtti fejvesztett kapkodás miatt csak címszavakban arról az isztriai kisvárosról, amelyről mindig az általános iskolai történelemkönyvem jut eszembe. Ötödikes koromban a történelmi városokat minden esetben a múltban képzeltem el, virágkorukban (Athén), vagy ma, de romos állapotukban, kiállítási tárgyként (Aquincum). Ez egy idő után kellőképpen el is távolított a tantárgytól. Ha viszont ötödikes koromban láttam volna Vodjant testközelből, akkor ma biztosan történész lennék. Helló, 522 éves felirat:
Vodjan szimpatikus egyszerűségével és szegénységével, kóbormacska-kolóniáival a ma is működő középkori város. A kóbor macskák elterjedésének egyik feltétele a sikátorosság.

Növényzet bukkan fel a kőfalakon itt, ott, amott.

Omladozás, foszladozás, kopottság. Doh.


A főtér felé haladva bájos erkélyek, amelyek csüngő virágaikkal valamelyest oldják a kőfalak komorságát.

Csodálatosan pózmentes mediterrán építészet macskával díszítve.

Jó volt. Legközelebb pedig jövünk, egyháztörténeti gyűjtemény, és téged is jól megnézünk.

(saját képek)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése