Ugrás a fő tartalomra

Nigella receptjei karácsonyi enteriőrökre II.

1. Üdv a blog első követőjének! Szia, Á!
2.  I am a morning person. An early bird. Megvannak ennek a hátrányai is, de most a pozitívumokról: hajnalban kicsit úgy érzem, hogy sikerülhet minden, ami a karácsonyi "to do" listán szerepel, hogy menni fog az... Mint a Házi Istennőnek, Ms. Lawsonnak. Ahogy az alábbi kép is sugallja: minden bútordarab és kiegészítő csillogó-villogóan nett, a szekrényre idejében felkerültek a piros szalaggal és égőkkel díszített fenyőágak. Reggelire meglesz a hívogató illatú sütemény. Világos, hogy  még a keverőtálak is teljesen christmasy színösszeállításban pompáznak.
     Nigella a legőrültebb karácsonyi hajrá idején is idegesítően jól néz ki. Bögréjén apró figyelmesség. Ja, tényleg, nem szabad pánikolni! Jók együtt a köntös piros csíkjai, a piros konyharuhák és az a csillagos cucc. Mindez természetesen fehér, semleges konyhában, üvegszerű hópehelydíszekkel mutat jól, így nem válik zsúfolttá.

innen

     Ez a manír a testtartásban, ami nekem nagyon nem jön be Nigella fotóinak egy részén: túl sok  a fejbillentés, a poénos kandallódísz és a csicsás gyertyatartó együtt.
innen
      És most következik a humoros Nigella:

     A férfiak teljesen eszüket vesztik ettől a képtől (tessék megnézni a megjegyzéseket Nigella Facebook-oldalán!). Érteni vélem, hogy miért, de most a dévaj rénszarvas-nézést nem elemezném. Ez a fotó már abban a korszakban készült, amikor Nigellára pont az a tíz kiló kúszott fel, amelynek következtében csak feketében lehetett fotózni. A karácsonyfa díszei nem különösebben szépek, nagyon jól sikerült viszont a visszafogott skandináv-angol vidéki atmoszférára alapuló styling: fehér lambéria a falon, keresztöltéses párnák, piros-zöld kompozíció. 
     Végezetül egy fotó, amelyen női szemmel is gyönyörű a nő. Emlékeztek még a videóra? Akkor jó, ott szerepeltek hasonló belógatott sütiformák. Számomra az idei év legkedvesebb karácsonyi dekorációs ötlete ez. És ma hajnalban, a kávé után jutott eszembe, hogy rénszarvasos tésztából is lehet füzért készíteni. 
innen
(A sorozat harmadik, befejező részében Nigella videói alapján nézünk körül a lakásában. Az lesz a legizgalmasabb!)



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má