Az én városom Krakkó. És Nizza, legfőképpen. Ám időről időre kellenek újak is. Melyik a te városod?
Üdítő élmény, hogy a városkában nincsen minden sarkon szuvenírbolt és azokban "Svetvinčenat" feliratú hűtőmágnes. És nem, nem azért, mert nehéz kimondani... Az egyik (egyetlen?) közért előtti tér:
A város főtere szeptemberben kifejezetten csendes és nyugodt. Azért persze beszélnek a kövek és a falak.
Az alábbi képen látható templom a város szélén, egy autószerelő műhely (!) mellett helyezkedik el.
 |
| madártávlatból (forrás) |
Horvátországban idén az igazán híres látnivalók helyett - megdöbbenésemre - némely kisvárosok okoztak heves szívdobogást. Mert mit kell megnézni az Isztrián: Pulát, Rovinjt, Porečet mindenekelőtt. Mindezek után viszont jó megpihenni olyan valódi középkori városokban, amelyeket még nem özönlöttek el a turisták. Az egyik közülük Svetvinčenat.
 |
| a térkép közepén keresendő |
Térjünk a lényegre: a lakóépületekre. Van, aki a kovácsoltvasra, van, aki az olajfaligettel körbevett kúriákra bukik. Én a kopott, szegényes mediterrán stílusra. A lakatlanság-elhagyatottság külön bónusz. Svetvinčenatban magas arányban találhatóak ennek a kritériumnak megfelelő épületek. Még most is elvarázsol ez a ház:
A kihalt utcákat csak a házmániákusok fényképezőgépének kattogása zavarja meg.
Szívfájdítóan sallangmentes, százéves és gyönyörű, helyi anyagokból épített kertes ház:
Nem lehet látogatni, le van lakatolva, de a rácson benyújtott kézzel, a fényképezőgépet reszkírozva a következő képet készíthetjük el:
Kifejezetten szimpatikus, hogy a történelmi levegő itt sosem egyhangú, ma is bátran használják a középkori épületeket, ha kell, vagány falfestéssel jelölve ki egy-egy új funkciót. Kukucs.
Jövőre, veled, ugyanitt.
(saját fotók)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése